Vajon igazuk van a keresztényeknek, tényleg a Bibliában vannak az első elbeszélések a világ keletkezéséről? Egy biztos, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a sumérok már ezer évvel korábban leírták a Szentírásban található történeteket, az egyiptomi vallásban megtalálhatók azok az elemek, történések, amelyek az Ószövetségben…
Több millió keresztény hívő napjainkban is meggyőződéssel vallja, hogy a világ keletkezéséről szóló első elbeszélések a Bibliában találhatók. Pedig ma már bizonyosan tudható, hogy az Ószövetség legrégibb részeit sem írhatták korábban a Krisztus előtti első évezrednél, miközben például a legtöbb sumer írásos emlék ennél az időponttól legalább ezer évvel korábban keletkezett. Ráadásul a sumer szövegek számos elbeszélése szinte szóról szóra megegyezik a bibliai legendákkal. A sumerok megírták a világ teremtésének történetét, a bűnbeesését, a vízözönét, de még a tízparancsolatét is, csak éppen nem a zsidók szemszögéből, hiszen Isten választott népe akkoriban még nem is létezett…
A zsidó és keresztény hagyományok szerint a világ teremtéséről Mózes első könyvéből értesülhetünk. Ezt tartják hiteles forrásnak, mivel ezt maga Isten sugalmazta Mózesnek, kiválasztott népe vezetőjének, a prófétának. De vajon bizonyítható a Biblia hitelessége, az, hogy a benne foglalt történeteket korábban egyetlen más nép mitológiája sem ismerte? Ellenkező esetben ugyanis tudható, hogy Isten első prófétái nem a zsidók közül kerültek ki, ami egyben azt is jelenti, hogy nem a zsidók voltak a kiválasztott nép, ők csak átvették valaki másnak a hagyományait, lemásolták egy másik nép mitológiáját (amire később is akadt példa az emberiség történelme során). Más szóval: mégsem a Biblia az isteni igazság egyedüli forrása.
Ma már tudjuk, hogy történelmi hitelesség szempontjából az Ószövetségben leírtak aligha állják meg helyüket. A legtöbb eseményt nem támasztják alá régészeti, történeti bizonyítékok, vagy ha mégis találtak nyomokat a tudósok, akkor azok a nyomok más korból és más néptől erednek. Ezt már a keresztény egyházak sem tudják tagadni. A Vatikán teológusa, Norbert Lachwin híres tanulmányában ismerte el, hogy az Ószövetség ideje előtt is éltek próféták, akik Isten üzenetét közvetítették az emberiségnek, és a hittudomány hibát követett el, amikor nem foglalkozott az Ábrahám előtti idők emberének Istennel való kapcsolatával. Ez a megállapítás nyílt bevallása annak, hogy a Bibliában leírtak egy jóval ősibb mitológián alapulnak; egy másik, talán már elpusztult civilizáció emlékeit mesélik újra. Erre utal az is, hogy az Ószövetség nem a zsidó vallás, hanem az egész világ története. A Biblia ugyanis a világ teremtésével kezdődik, elmeséli Ádám és Éva, valamint azok leszármazottainak történetét, az özönvizet, és csak ezután tér rá a pátriárkák, azaz a zsidók történetére. A kérdés az, hogy ha nem a zsidók szemszögéből, akkor kinek az emlékei alapján beszél az Írás az emberiség őstörténetéről?
Nos, a választ a Teremtés könyve rejti
Amikor arról ír, hogy az első pátriárka, Ábrahám Ur városában született Ábrám néven. Innen vándorolt el családjával Kánaán földjére, ahol megkötötte szövetségét Istennel, ezután pedig az ő ivadékaiból lettek Izrael gyermekei. A várost sokáig csupán mitikus helynek gondolták, míg 1854-ben egy J. E. Taylor nevű angol diplomata nem bukkant Dél-Mezopotámiában néhány agyaghengerre egy elhagyott dombon. A hengereken talált sumér nyelvű felirat egyértelműen tudatta, hogy azon a helyen állt egykor Úr-Nammu király városa.
Taylor felfedezése óta rengeteg ékírásos agyaghenger feliratát sikerült megfejteni, s ezekből kirajzolódott a gazdag sumér mitológia. Szerepel benne a Teremtés, Éva, az édenkertben élő asszony, aki megkóstolta a tiltott ételt, Emesh és Enten (Káin és Ábel eredetije), Utnapistim, a vízözön hajósa, aki hajójára vitt "egy-egy párral az élő fajokból, hogy magjuk ne vesszen", a megszaporodott emberek nyelvének összezavarása, az isteni törvények átadása (ezeket őrizte meg Hammurápi híres törvénykönyve) és több olyan történet, amely a Biblia szerint ugyan a zsidókkal esett meg, de amelyeket sosem tudtak elfogadható bizonyítékokkal alátámasztani. Természetesen azért, mert ezek a sumér történelem és mitológia részei voltak; Ábrahám vitte magával őket Ur városából, ő mesélhette ezeket utódainak, akik generációk múlva már saját népük történeteként élték meg a sumér legendákat…
Forrás: Hihetetlen magazin, Reine
3 megjegyzés:
Akkor ez a világ legnagyobb PLÁGIUMA !!- de elérték, hogy a világ megismerje a történelmüket , amiket saját szájuk íze szerint formáltak,így szent hátteret bíztosítottak maguknak förtelmes cselekedeteikhez.Viszont a papok még ma is ki tudják magyarázni (a vérfertőzést is.) Elvégre az Istenük engedelmével,(sőt,annak nevében)követhettek el annyi istentelenséget.
Annyi jószívű Isten létezett a népek mítológiájában.Ők mégis bosszúálló istent választottak maguknak, aki hasonlít Széthre, vagy a Sophia és a Káosz erőszakos egyesüléséből született SZÖRNYRE, akit csak álarcban ábrázolnak a múlt rajzai.Talán azért nem volt szabad a zsidóknak ábrázolni istenüket, mert valóban Szörny volt??
Én hiszek Istenben!!- de az én Istenem semmiben sem hasonlít az Ó szövétségben megismert Jahvéhoz!!! -az én Istenem a Világ Teremtője, aki nem diszkriminál,nem bosszúálló, nem hazug, nem gyilkos, nem ...., nem..., stb.
Az én Istenem a SZERETET ISTENE !!!-aki egész életemben a vállán hordozott!!-érdemtelenül.
Volt egy idős barátnőm, aki a köv. idézetre:AZT BŰNTETI , KIT SZERET- úgy reagált*Inkább ne szeressen!!!
Oly sok van még bennem, de nem tudom, engedi-e , elküldi-e a rendszer az írásomat:((
Jákobtól kezdve beszélhetünk Izraelről. A Biblia nem azt mondja, hogy és Isten megteremtette a zsidókat, hanem azt, hogy az embert. Így mindenki aki embernek vallja magát, az részese a Bibliai történelmének. Isten az emberrel akart és akar szeretetkapcsolatban és szövetségben élni. Az, hogy kiválasztott egy népet, akik között majd a világra jön, hogy visszaszeresse az elkóborolt emberi fajt, egy szükséges lépés volt. Így szövetséget kötött Ábrahámmal, hogy tudassa vele a tervét, és biztosítsa a támogatásáról. Volt elég baja Istennek a kiválasztott néppel, mert ők is esendő emberek, sőt néha igazán értetlenek voltak, de Isten hűséges és nem szegi meg az ígéretét. Ha gondosan elolvassuk a Bibliát és megvizsgáljuk a történelmi hátterüket, rádöbbenünk, hogy amikor Isten kiírtat a zsidókkal népeket, miért teszi, és mi előzi meg ezeket az eseményeket. Isten mindenkinek ad időt a változásra és arra, hogy elérhető legyen az ember szíve a számára. Sőt elküldi hozzájuk azokat az embereket is, akik figyelmeztetik őket. Van amikor évszázadokat vár egy nép elpusztításával, remélve, hogy megváltoznak. Kegyetlen dolog a gyerekeket megöletni? Igen, ma is az, és mennyien teszik ezt az abortusz által. Isten azt mondja a Bibliában, hogy a gyermekeket, akik még nem ismerik a jó és a rossz közötti különbséget, magához veszi őket. Arról a helyről pedig ahol Ő van azt írja a Biblia, hogy olyan csodálatos hely amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem sejtett. Az özönvíz előtti emberek is sajnos olyan szinten elfajultak, hogy még a mai világ eseményeit is látva, elszörnyülködnénk. Ugyanígy Sodoma és Gomora is.
Szóval Isten a kiválasztott néppel volt, természetesen, és zsidónak született. Miért furcsa bárki számára, ha egy nemzet szülöttje, hűséges a nemzetéhez? Szerintem ez az elvárható és alapvető hozzáállás. Szeretem a zsidó népet Jézus Krisztusért. Nem jó vagy rossz tetteikért, hanem azért aki értem is meghalt a kereszten ahogy értük is. Ami nagyon fontos és a Biblia is taglalja, hogy nem az Isten népe, akik körül vannak metélve testileg, hanem azok, akik lélekben vannak körülmetélve. Szóval hiába születik valaki zsidónak, az nem fogja megmenteni, csak az, ha elhiszi és elfogadja az Isten által felajánlt kegyelmet. Ugyanígy, nem kell nekem zsidónak lennem ahhoz, hogy Isten népéhez tartozzak, csak élnem kell a felajánlott kegyelem lehetőségével.
Isten nem, csak a mi szívünk változik. Isten nem csak szeret, hanem Ő maga a Szeretet. Nem tud nem szeretni. Ha ezt nem hisszük el, akkor lehet, hogy egy kegyetlen Istent látunk az ószövetségben, de mielőtt ítéletet mondunk felette két tényt nem árt leszögezni. Isten Isten. Ebben az esetben, az összes valaha élt ember tudása, homokszemnél is kisebb az Ő tudásához képest, ugyanis Ő mindentudó és mindenható. Szóval pontosan tudja, hogy mit, miért és hogyan csináljon, hogy az a legjobb legyen az embernek, még ha nekünk nem úgy tűnik is. A másik tény, hogy mi hajlamosak vagyunk elfelejteni az emberi tényezőt. Marx elmélete is azért kivitelezhetetlen, mert az emberrel nem számolt. Szidjuk Istent, hogy miért nem segít, holott rosszabbak vagyunk a legmegátalkodottabb kölyöknél is. Iszok mint a kefekötő, aztán szidom Istent, hogy miért mennek tönkre a kapcsolataim és a májam. Lefekszek fűvel-fával, aztán szidom Istent, hogy miért nincs normális kapcsolatom és miért van nemi betegségem. Írtjuk az embereket, mérgezzük őket, aztán szidjuk Istent, hogy miért nem segít a nyomorultakon és még sorolhatnám estig. A Szeretet nem fogja rád rúgni az ajtót, hogy már pedig azt csinálod amit én mondok. A szeretet kér, gyengéden. Ha meglátja benned Isten az esélyt arra, hogy elfogad az Ő szeretetét, akkor könnyen elképzelhető, hogy meg fog az életedben olyan dolgokat engedni, amik hozzá terelnek, és ezek nem feltétlenül jó dolgok, viszont hálás leszel értük egyszer.
Nem elég hinni Istenben, hisz az ördögök is hisznek. Istent szeretni kell. Milyen az, amikor egy férj vagy feleség nem szereti egymást? Milyen kapcsolat az? Isten is vágyik arra, hogy szeressük és neki is fáj, ha Ő csak egyoldalúan szeret.
Teljesen érthető amit leírsz, de ahhoz hogy igazat tudjak adni Neked, keresztény vallásúnak kellene lennem. Ne feledkezz meg arról, hogy nézeted miszerint aki embernek vallja magát az részese a Bibliának, nem helytálló, mert ha a keresztény Isten teremtette meg az embert, akkor miért nem mindenkit azonos vallással, hittel teremtett, így a bibliai történetben Jézus is elkerülhette volna keresztre feszítését. Így nem kellett volna egy népet kiválasztania, és erre a bibliai sorsra juttatnia, az emberiséget megváltania, mert bűneink, tudatlanságunk eredménye. Hogy tarthat össze az emberiség, ha nem egyben hisznek, és embertelen módszerekkel próbálják a nézeteiket a másikra erőltetni, így hatalomhoz jutni? És ahogy írtad is, Isten Isten. Minden tudással megáldva, Ő maga a szeretet! Ezek után teszem fel a kérdést, teremtett volna olyat, ami előidézheti hogy vissza kelljen szeretnie az elkóborolt fajt, mert szerintem mit Isten nem teremtett, nincs hatalma feletted! És mint az a Bibliából ismeretes, Isten megteremti az embert, saját képére. Ha Isten nem képes nem szeretni, hogy képes olyat teremteni aki képes? Azt írod, Isten az emberrel akart és akar szeretetkapcsolatban és szövetségben élni, és mikor mindezt megteremtette, mégsem céljai szerint cselekedett? A történelmi hátterek megvizsgálása megint csak kétes eredményekhez vezet, mert hiteles forrás nem létezik, nem tudjuk biztosan ki vagy kik állították össze a Bibliát a mai ismert formátumban. A lejegyzett írások mennyire fedik a valóságot, az összeállítóit milyen célok vezérelték. A történelmet a győztesek írják! Ne feledjük mennyi kultúra veszett feledésbe egy másik kultúra nyomására. Mivel egy elbeszélt történetről beszélünk, hiteles bizonyítékra nem is számíthatunk, és ennek a kérdésnek a végére, véleményem szerint a tudomány fejlődése tehet idővel pontot, miszerint bebizonyítja származásunk eredetét. Elméletem szerint sosem elég hinni, tudni kell. Az okos ember tudja, hogy mindennek csak a fele igaz, a bölcs azt is tudja melyik fele. Azt hogy ki, mi szerint cselekszik az életében, és azért magát, mást, vagy Istent okolja, tudatszintünk egyénenként határozza meg. Minél nyitottabb vagy a világra, annál több szemszögből vagy képes a dolgokat vizsgálni, így több tapasztalat alapján hozhatod meg életed meghatározó kérdéseit, egyre tisztábban látod az objektív igazságot. Boldogok akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük! A hit reményt kelt, míg a tudás biztonságot nyújt! Aki megelégszik a reménnyel, annak ott vannak a vallások, aki a tudást keresi, nem engedheti meg magának, hogy elvesszen egy a mesébe illő, megható, szeretettel és csodákkal teli, vallásos történetben, mert bár lehet hogy így van, de nincs okunk ezt feltételezni. Ki merem állítani, hogy nem csak felületesen ismerem a világ vezető vallásainak történetét, de számomra nem az a fontos ki mondja, hanem hogy mit mond! Nem tudok egy olyan Istent szeretni, akiről nem tudok semmit. Elvileg Ő teremtett engem, de nem árulta el hogyan és mi célból. Így a tudás hiányában nem marad más, mint a hit. Örülök a véleményednek, mert bár különböző nézeteket vallunk, mégis egy témán gondolkodunk, ami idővel közelebb vezethet a valósághoz, bármi legyen is az.
Megjegyzés küldése
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.