Winfried Otto Schumann

A Schumann-hullámok, 1978-ban kerültek az érdeklődés középpontjába, amikor kiderült, hogy megegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán jelentkeznek a hippokampuszban.
Mint később kiderült, a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos.
Forrás: Vitalland
A német fizikus, Winfried Otto Schumann által 1952-ben felfedezett Schumann-hullám (7.83 Hz) viszont egy figyelemre méltó szakaszt jelöl az említett frekvencia-skálán. Villámlás alkalmával jön létre, több más frekvenciával együtt. Villámok táplálják és modulálják. Az emberre inkább nyugtató hatással van, mintsem felizgassa őt. Ezen a frekvencián indul be a viszonylagosan mély önkívületi állapot. Szembetűnő, hogy ez a frekvencia, amire a bioritmust is visszavezetik, egybeesik földünk rezonancia-frekvenciájával. Ezt a jelenséget Nikola Tesla, horvát fizikus fedezte fel a 20. század elején (amikor a vezetőmentes energiaátvitellel kísérletezett). Ilyenkor egy olyan mátrixról beszélünk, ami a "föld minden életjelenségére érvényes". Ez a frekvencia nyilvánvalóan ideális feltételeket biztosít, és minden életforma fejlődésére előnyösen hat. A Schumann-frekvencia egybeesik a szervezet különböző ritmusaival (relaxáció), de ugyanakkor ideális bázisul szolgál gyors reakciók számára is, mint például a sebek gyógyulása, és a tanulás. Összefüggésben van a tudati állapotokkal és a lélek rezdüléseivel. Kapcsolatban van az érzelmekkel, az érzékeléssel, a felfogással. Kiindulópontja a stressz feloldásának, az önkívületi állapotnak, a hipnózisnak, a meditációnak, az álmok megélésének. ...
A fizikai tényeket először Nikola Tesla írta le a XX. század elején. Kísérleti berendezéseivel több százezer volt elektromos feszültséget hozott létre, amellyel képes volt mesterséges villámok előállítására is. Rájött, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. Ezzel a felfedezésével megtalálta azt a frekvenciát, amellyel Föld elektromágnesesen rezonál. Tesla munkáját akkoriban nem támogatta a tudományos közélet, és mivel felfedezéseinek gazdasági hasznát sem látták, így az félbeszakadt. Majdnem egy fél évszázad telt el addig, amíg a müncheni egyetem egyik fizikusa - inkább véletlenszerűen - ugyanezt a felfedezést tette: Schumann megállapította, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti energia kisülések melléktermékeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok sugárzódnak ki, amelyek képesek rezonálni a Földdel.
Az emberi agy elektromos áramainak EEG-vel történő mérései megállapították, hogy agyunk 1-20 Hz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a spektrumot négy főbb tartományra osztja, amelyek különböző tudatállapotokhoz kapcsolódnak:
1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak.
2. A théta-hullámok (4-7 Hz) azokra az alvási fázisokra jellemzőek, amikor álmodunk.
3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugalmas ébrenléti állapotokban lépnek fel (pl. meditáció során, röviddel az elalvás előtt, illetve közvetlenül az ébredés után).
4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemzőek.
A geopatikus sugárzások és a Schumann-hullámok kapcsolata.
(Schumann-generátorokat a NASA is használ)
