iwiw Az idő és a tudat kapcsolata II.

2011. december 4., vasárnap

Az idő és a tudat kapcsolata II.

A tudást lehet megszerezni, birtokolni, és továbbadni. Még lehet eltitkolni is, de eltüntetni nem. Az idő és a tudatunk kapcsolata, ezt lehetetlenné teszi.
A vágy tévedésen alapszik, ezért hiábavaló. A vágy valódi forrása a vágy tárgyának ismeretlensége. A vágynak valójában nincs is tárgya, ez megfelelő tudatosság elérésével nyilvánvalóvá válik. A vágy oka a tudatosság hiánya. Ezért is fontos lehet számunkra az ismerete, olyan szintre emelheti gondolkodásmódunkat, hogy ne kelljen többé titkok közt, bizonytalanságban, félelemben élnünk.

A tudat mindennapi értelemben vett fejlődése olyan strukturálódás, amelynél a tudatszintek közötti kapcsolat kölcsönösen egyértelművé válik. Az utóbbi években az orvostudomány számos olyan felfedezést tett, amely megkérdőjelezi az agy és az idegrendszer működéséről alkotott eddigi elképzeléseinket. Úgy tűnik, az agy valószínűleg csak egy összekötő kapocs a fizikai világ és a "plusz dimenzióval" rendelkező tudat között.

Az élet célja a fejlődés, a fejlődés un. "karmikus" feladatokon keresztül valósul meg. Azt, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba életünk (életeink) során, a teljesítendő karmikus feladatoktól függ. Egy, általában velünk szorosabb kapcsolatban levő személy "adja fel" a karmikus feladatot, amelyet meg kell oldanunk. Rendszerint ez nem sikerül rögtön, azaz un. "karmikus adóssággá" válik, így az életben ezzel a feladattal ezernyi megnyilatkozási formában többször szembe kerülünk, amíg azt meg nem oldjuk. A karmikus adósság szinte sugárzik a személyiségünkből, pontosabban a karmikus feladat megnyilatkozási formáira adott hibás válaszaink képezik személyiségünk negatív vonásait. A hibás válaszoktól szenvedünk, a helyesnek vélteket pedig fejlődésünk eredményeként tartjuk számon.
A tudat egy építmény, amely egyre nagyobb, egyre bonyolultabb lesz, és amelynek mindenhol stimmelnie, szorosan kapcsolódnia kell, hiszen ez a struktúra jelenti az "energiát", amit a tudat hordoz.

A három térdimenziós világunkat a lineáris idő jellemzi. Ha a fizikai síkról átlépünk az asztrálsíkra, vagy az okozati síkra (akár pl. meditáció, akár auralátás közben), a lineáris időt a Nagyidő váltja fel. A rejtett tudattartalmak ez esetben pl. az előző életeink emlék(kép)ei. A különböző téridő-struktúrák tehát egymás mellett léteznek. Ezek közül csak egy az, amelyet mi érzékelünk, és amit a mai fizika sugallatának engedelmeskedve abszolútnak tételezünk fel: ez a háromdimenziós tér + lineáris idő (x1, x2, x3, tlin). ...


A hétköznapi ember gyakrabban beszél "döntés"-ről, mint ahányszor valódi döntést hoz. A tanult, mechanikus, rutinszerű cselekvéseink valójában nem hordoznak magukban döntéseket.
Sodródás, döntés, fejlődés. Arra, hogy döntés elé kerüljünk, várnunk kell, addig sodródunk. Ha jól döntöttünk, fejlődünk, ha nem, újra sodródunk, hogy újra dönthessünk. A fejlődés spirálvonal mentén történik: visszatérünk ugyanahhoz a szituációhoz, de már nem úgy viselkedünk, mint korábban. Közben megváltoznak a helyzethez kapcsolódó érzéseink ("szálhasadás"), másképpen, más síkon éljük meg a helyzetet - ez áll a jó döntés mögött, és ebben áll a fejlődés. A fejlődés tulajdonképpen felismeréseken alapszik, amely egye közelebb visz önmagunk megismeréséhez. A helyes döntés azt jelenti, hogy a szituáció által előhozott érzést, élményt már ismerjük, és nem keverjük össze valami mással, hasonlóval. Amíg nem hozunk helyes döntést, nem ismerjük magunkat ebből a szempontból. Fizikai létünknek ezért éppen az a célja, hogy önmagunkat megismerjük.
Minden, amit felfogunk, függetlenül attól, hogy mi módon, milyen érzékszerv segítségével, vagy amire visszaemlékszünk, ilyen egységek láncolatából áll. Az emlékezet, és a különböző érzékszervekkel felfogott információ élményegységei kölcsönösen kiegészítik egymást. Vegyük például a látást! A látás idegélettanával foglalkozók tisztában vannak azzal, hogy emlékezet nélkül hiába működik fizikailag a szem, mégsem fogunk fel semmit. A látás és az emlékezettel kapcsolatos asszociatív felismerés elválaszthatatlan egymástól. Ismeretlen tárgyak megtekintésekor (pl. kiállításokon) cikázik a szemünk össze-vissza, szinte elkezdünk szédülni de nem fogjuk fel a látványt. Mindig valamilyen ismert elemet keresünk benne, amibe kapaszkodhatunk, végül megjegyezzük, hogy olyan ez a tárgy, mint a ... Az emlékezetben az egyes élményegységek az idő szerint láncba vannak fűzve. A láncba fűzött élményegységek memóriából történő felidézésekor képeket látunk, hangokat hallunk, átéljük az eseményeket. Mindezek ugyanannak az élményszekvenciának a hatására történik! Ha akarjuk, képként látjuk, ha akarjuk hangként halljuk, ha akarjuk, át is éljük.

A "magasabb" tudatállapotban, a Kozmikus Időben megszűnik emlékezetünk életek szerinti tagozódása. Ezt a tagolatlan tudatot nevezzük a továbbiakban Kozmikus Tudatnak (a Kozmikus Tudat a transzcendentális meditáció elnevezése, szinonimái: Isteni Önvaló, Én, Felettes Én, Felsőbb Én, felettes tudat, szupertudat, szuperego, stb.). Az, amit az "én" előző életeknek lát, azt a Kozmikus Tudat mind önmaga egy-egy oldalának tekinti. Nemcsak az egyes életeken belüli és az azok közötti idő tűnik számára illúziónak (a mi időnket sem tudja tejes pontossággal behatárolni), hanem (lehetséges) jövőnket (valamint jövőbeli életeinket) éppúgy látja, mint jelenünket és előző életeinket. Azt, hogy egy adott életben melyik oldala "domborodik ki", valósul meg, a születési környezet függvénye. A Kozmikus Tudat ezt az Ént látja fejlődni a saját síkjának megfelelő Kozmikus Időben. Innen a lineáris időből nézve úgy tűnik, mintha egy felsőbb tudat fogná össze előző életeinket, amelyeket párhuzamos életek formájában minduntalan újraélünk, mintha az egyes életek által elsajátított ismeretek, tapasztalatok rögtön megjelennének a többi életben is, függetlenül attól, hogy azok a lineáris időben mérve ezer évvel előtte vagy utána helyezkednek el.

Az asztrális sík tehát szintén háromdimenziós, mint a körülöttünk levő fizikai világ, azonban az utóbbival ellentétben nem a lineáris idővel, hanem a Nagyidővel alkot egységes téridőt. Amíg valaki a "fizikai testében tartózkodik", asztrális szinten az alsóbb rétegek, aspektusok összekapcsolódása csak tudatformaként valósul meg: csak tudata lehet az asztrálsíkon. Mindegyik tudatsík három térdimenziós. Amikor új térdimenziók keletkeznek, azok ugyan több tudattartalmat sűrítenek magukba, de a létsíkokon összekapcsolódó dimenziók száma mindig három marad. Ha tehát innen, a fizikai síkról képzeljük el a felsőbb síkokat, térdimenziók is mintegy "összesűrűsödnek". Ennek megfelelően nemcsak az idő, hanem maga a tér is másmilyen. A Nagyidőben pl. a távolságok, nagyságok nem felelnek meg annak, amit itt a fizikai szinten látunk: galaxisok távcső, mikroorganizmusok mikroszkóp nélkül is megtekinthetők.
A Kozmikus Időben a téridő átalakulása tovább folytatódik. Az egyes szinteken uralkodó és a lineáris fizikai idő között lévő kapcsolatot még nem tisztáztuk. A Kozmikus Tudat az egyes életeket egy időben látja lejátszódni. A társadalmi fejlődés viszont szinte a lineáris idő koordinátája mentén folyik. Szinte, de nem teljesen: civilizációk fejlődése és bukása következik egymás után. A civilizációk fejlődése már a Kozmikus Tudatnál eggyel magasabban fekvő tudatformának, az mintegy az Egységtudat egy felszíni rétegének fejlődését tükrözi. Az Egységtudat az egyes civilizációkat egy időben látja működni. Az időre úgy érvényes a rész és egész viszonya, hogy minél magasabban fekszik egy tudatforma, annál nagyobb összefüggő darabot hasít ki a lineáris időből. A lineáris idő összefüggő egészében a legmagasabb szinten fekvő tudatformához tartozik. Természetesen a lineáris idő onnan nézve is a fizikai síkra vonatkozik, ott minden létező egy időben, az örökkévaló jelenben van. Legfelülről nézve nincs vétség. Amit az alsóbb szinteken vétségnek látnak, az abból következik, hogy a tudat megosztott.
A "mikrovilág", az anyagi részecskék világa még az előbbieknél is alacsonyabb szinten (szinteken) helyezkednek el. Az anyag tudati jellegét számos fizikai kísérlet és jelenség egyértelműen igazolja. A fotonok pl. döntési képességgel rendelkeznek. Az anyag a tudat egy igen alacsony szinten, a mikrovilágban elhelyezkedő formája, amely csak egy felsőbb szinten elhelyezkedő tudat által nyer annak megfelelő értelmezést: vagyis az anyag éppúgy látszólagos, virtuális, mint a tér és az idő.
A három térdimenzió egy érzékelési sajátosság, melynek oka a tudatban keresendő. A Kozmikus Idő és a Nagyidő iránya ellentétes. Ez várható is volt, hiszen a Kozmikus Tudat felől haladva lefelé tudatmegosztás, a fizikai síkról felfelé haladva tudategyesítés történik. Megállapításunkat általánosíthatjuk: az egymás után következő szinteken tapasztalható idő ellentétes irányú. Ez az időmegfordulás elve. Az időmegfordulás elvének a fizikai síkon van még egy nagyon "súlyos" következménye: az öregedés. Az asztrális szinten elhelyezkedő, ébrenléti állapotban a fizikai szintre tekintő "én" tudata ugyanis ellentétes irányban érzékeli az időt, mint ahogy az a fizikai ill. a Kozmikus síkon telik. Anyagi testünk születésünkkor van "kész", amikor még semmit sem tettünk érte, életünk végén van a legrosszabb állapotban, és amit tettünk, csak a következő életünkben látszik meg rajta.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Népszerű bejegyzések