iwiw 2012

2012. március 14., szerda

Időben vagyunk!

Mindenkinek, aki most él a világban éreznie kell, hogy valami változóban van, ez nem vitás. Még a legmaterialistább, legszkeptikusabb ember is a saját bőrén érzi ezt a változást, legfeljebb máshogy nevezi el abból a szögből, ahonnan ő tekint rá. Csakhogy magát ezt a folyamatot definiálni, ennek olyan jelentést adni, ami valóban közelebb visz minket ahhoz, hogy együtt tudjunk mozogni a változással nagyon nehéz, hiszen e téren nem nagyon vannak kapaszkodók, vagy amik vannak, bár igen tetszetősek, látványosak, figyelemfelkeltők, de veszélyesek: egy adott magasságban ugyanis, ha kiesnek a falból, nyakát szegheti, aki ebbe kapaszkodott. Hajlamos az ember arra, hogy ha valamit nem lát át, nem ért meg, akkor "kitalálja" az adott dolgot, majd ezt a kitalációt idővel tényként kezelje. Legjobb példák erre azok a filmek, irodalmi vagy egyéb művészeti alkotások, ahol az alkotó utólag kijelentette, a művének tulajdonított jelentés benne fel sem merült. Csakhogy addigra már a meg nem értett mű magyarázói annyira elhitték saját kitalált teóriájukat, hogy magával a mű alkotójával szállnak vitába mondván: lehet, hogy nem tudatosan, de mégiscsak azt akarta kifejezni, amit ők belemagyaráztak az alkotásba.

Én azt gondolom, nagyjából így állunk a mostani változáshoz is: többféle magyarázat létezik arra, hogy pontosan mi is történik ma a világban, de én egyiket sem tudom teljesen elfogadni éppen azért, mert meggyőződésem, hogy ezek a magyarázatok a filmben szereplők következtetései, amik a maguk viszonyrendszerében helytállóak; de azt, hogy miről szól a film, értelemszerűen nem képesek elmesélni - csak a saját megélt történetükön keresztül, amit azonban a néző tud megfelelően értelmezni. Most a teljesség igénye nélkül megemlítenék pár divatos elméletet, s utána megmutatom az én magyarázatomból fakadó "szerszámos ládikámat".

Az egyik magyarázat a folyamatot pusztán gazdasági, politikai átrendeződésként kezeli, egyfajta olyan szükségszerű átalakulásként, ami az emberiség történelmében szinte mindennaposnak mondható, s ami csak azért tűnik most valami másnak, mert az információk a világ történéseiről egyidejűleg vannak jelen, s így egyben láthatóak. 2008 őszén vált nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy globális méretű változás végpontjához érkeztünk (sokak szerint ez volt a kezdőpont), egy olyan pénzügyi válság jelezte ezt számunkra, ami a mai napig nem ért véget. Ennek ellenére több helyen olvastam időközben olyan utalásokat, amik azt sugallták, hogy a 2008-as folyamat véget ért, majd újra elkezdődött: mintha ez a válság akár egy napra is megoldódott volna, de a sugallat a lényeg: nincs itt semmi baj, semmi extra, semmi világrengető! Ez a szemléletmód számomra nagyon tetszetős, mert józan és logikus, csak az a baj, hogy ugyanolyan vakhiten alapul, mint az összes vallás, csak ezt "racionális szkepticizmusnak" nevezik. Vannak felkent papjai, és elég nagy és egyelőre büszke nyája. Ez a vallás abban hisz, hogy ez az egész világ, amiben élünk, a nappal, a földdel, az égen a csillagokkal, a technikai vívmányokkal alapjaiban állandó, mert eddig ezt tapasztaltuk meg és akkor ez így is lesz. Vannak ugyan változások a felszínen, de az, hogy a nap holnap is felkel, csak elméletileg kétséges, gyakorlatilag egy száz százalékra tehető bizonyosság. "Az élet megy tovább, az élet nem áll meg" - ez e vallás jelmondata, úgy is mondhatnám, miatyánkja. Azonban a dologgal jelen pillanatban az a bibi, hogy bár az élet valóban megy tovább - ezt én magam is vallom -, de nyilvánvalóan egy váltóhoz ért az a vonat, amire az egyes ember azt mondja: "az életem". Elágazik a sínpálya, s aki olyan nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig a nap holnap is felkeljen az égen, s ez az egész filmbéli sztori tartsa meg a belső logikáját, e vallás híveként ezt meg is fogja tapasztalni, miközben a nap már régen nem kel igazából fel, hisz az nem is az, aminek ma innen a vászonról gondoljuk, ami voltaképpen egyáltalán nem akadálya annak, hogy egy bizonyos nézőpontból tényleg minden maradjon a régiben. Hiszen nem történik itt semmi, régen is volt ugyanennyi katasztrófa - e vallás hívei nem átallnak hosszú órákat szentelni ennek bizonyítására -, válság is volt, háború is, és lám, az élet megy tovább. Aki látta a Hatodik érzék vagy a Más világ című filmet tudja, hogy nagyjából mit jelent az, hogy valaki meghal, és ezt egész egyszerűen nem veszi észre. Van ilyen, ezt én is vallom, hiszen a különféle tudati síkok egymáson és nem egymás mellett vannak, az elrendezésük holografikus és nem lineáris. Tehát bizony elképzelhető egy olyan állapot - most a mi szempontunkból megfordítva mindezt -, hogy valaki benne marad egy világban, ami már réges-rég nincs is. És hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a film sosem ér véget, ennek egy történethordozó esetében nincs értelme, hiszen a Mátrix című film mindig is lesz. De a történet véget tud érni és időről időre véget is ér. Aki nem éli meg a történet végét, az csak az lehet, aki ott maradt a filmen Neoként vagy Trumanként, és nem is "érti", hogy mit jelent a saját megélt filmbéli életére nézve az a kijelentés, hogy "ez a film". Ha Truman kiszabadult a filmből, akkor itt van köztünk, a Jim Carrey által megformált figuráról ez azonban, azt hiszem, eddig még nem mondható el. Ő kiszabadult a filmbéli mátrixból a filmbéli valóságba - és ott maradt. Számára nem ért véget a film, mert nem érti meg egy történeten belül, mit jelent az, hogy a "történet vége", hiszen ehhez a saját történetét kéne kívülről látnia, csakhogy épp ez nem megy neki. ...

2012. március 4., vasárnap

Gondolat

Elméletben próbáljunk megélni úgy egy napot, mintha minden gondolatunk azonnal megvalósulna. Mintha az ok-okozat azonnal bekövetkezne...


Amennyiben kósza gondolatainknak teremtő ereje lenne, és ezeknek következményeit azonnal átélhetnénk, valljuk be, lennének közöttük nem kívánt események is. Sajnos akarva, akaratlanul, de negatív dolgokra is gondolunk. Általában félelmeinket vetítjük ki gondolatok formájában, pedig nem így kellene tennünk. A természetből mintát véve, amikor elültetünk egy gondolatot, azt táplálnunk, gondoznunk kell ahhoz, hogy életre kelljen. Az ember a fejlődése során megtanulta a természettől, hogyan tud növényekből élelmiszert termelni, ami egyfajta energiát szolgáltat a szervezetének. Tudatosan elültetve különböző magvakat, bizonyos gondozás után, learathatja munkája gyümölcsét. A többit a természet elvégzi. Ha a magot átvitt értelemben, gondolatként értelmezzük, akkor nincs más dolgunk, mint foglalkozni vele, és idővel gondolatunk materializálódhat. Ha jobban belegondolunk, egy növényi magnak földre, vízre és fényre van szüksége a fejlődéséhez. A gondolatok földje az elménk, ahová elültethetjük, a fény az energia ami élteti, de mi lehet a víz? Megfelelő mennyiségben életet ad a növénynek, ha kevés elszáradhat, ha sok akkor is tönkreteszi a termést. Minden egyes növény vízigénye különbözik, de mindegyiknél igaz az is, hogy van egy egyensúlyi állapot, amikor a növény fejlődik és termést hoz. Attól, hogy átsuhan egy gondolat az agyunkon, még nem történik meg, viszont miután körbejártuk azt, lehetőségünk van a megvalósítására, de ahhoz többször vissza kell térnünk a gondolatunkhoz, foglalkozni vele, tervezni. Mintha időközönként locsolgatnánk egyes növényeinket, gondolatainkat tervezgetjük a megvalósulás érdekében. Tehát meg van a víz is. Amikor összeállt a kép, akár a kifejlett növény, jöhet az aratás. Viszont a tervezés közben nem mindegy milyen energiákkal dolgozunk. Mivel mind a mag és a föld, a víz, a fény, a gondolat, mind a természetből származik, nekünk is meg kell találnunk az egyensúlyt, mert a természet energiáit nem kihasználni, hanem használni kell, abból nem csak elvehetünk, de azt vissza is kell adnunk. Amikor kívánunk valamit, megvalósulásához szükségünk van a természet energiáira, de amikor bekövetkezett, ne feledjük meghálálni amiért sikerült, mert a hála az a fajta energia, ami a szeretethez hasonló, önzetlen és csupa pozitív rezgés élteti. Ezzel az energiával vagyunk képesek a természetből elvett energia egyensúlyi állapotát visszaállítani. Mindenből annyira van szükségünk ami elég, nem többre, nem kevesebbre és ez az állapot szerintem csak egyensúlyi állapotban lehetséges. Kívánni, felajánlani és hálásnak lenni. Mindez a boldogsághoz vezet.


"Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: "Köszönöm", az is elegendő lenne." (Meister Eckhart

"Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert." (Zig Ziglar

"Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói." (Alphonse Karr

"Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít." (Simone Weil)

2012. február 12., vasárnap

A Foton öv hatásai

A műholdak 1961-ben fedezték fel a Plejádok nevű csillagkép körüli energiafelhőt. Eddig nem sikerült minden kétséget kizáróan meghatározni, hogy mi is ez az övezet, valamint hogy milyen fizikai és spirituális hatásokkal lesz ez az emberiségre. Ez az energiafelhő azonban már olyannyira közel van hozzánk, hogy gyakorlatilag egész Naprendszerünk maholnap teljesen belép a Foton övbe és kb. 2000 évig benne is fog tartózkodni.

Napunk a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körül rója útját. Ennek oka az, hogy a Hét nővérnek is becézett csillagképnek a mi Napunk is a része, tudniillik, a nyolcadik testvére, a húgocska, ha úgy vesszük. Mi így együttesen a Tejút nevű galaxisban alkotunk egy spirált.

Tudósaink 1961-ben felfedeztek a galaxisunkban egy övezetet, az úgynevezett Foton övet, amely kiterjedése meglehetősen nagy, s időről időre naprendszerünk minden bolygójával keresztül halad rajta. A megfigyelések szerint körülbelül 2000 évet szoktunk benne tartózkodni, majd 11000 évet rajta kívül, utána újabb 2000 évet benne, majd ismét 11000 évet kint. A benne tartózkodást galaktikus nappalnak, a kint létet galaktikus éjszakának szokták nevezni.

Eleinte szó szerint fotonokra gondoltak a tudósok, amikor ezt az energiaövet figyelték. A foton a fény részecskéje, ami sejteti, hogy valamilyen mélyreható, fénnyel kapcsolatos változásra lehet számítani akkor, amikor belépünk e térségbe. De ezek a változások már elkezdődtek, minthogy 1987 tavaszának napéjegyenlőségekor Földünk belépett a Foton övbe egy rövid időre. Azért csak egy rövid időt töltöttünk el a Foton övben, mert bolygónk folyamatosan kering a Nap körül, s folyamatosan ki-be lép ebből az energiagyűrűből. Évről évre egyre hosszabb időszakokat töltöttünk el a gyűrűben, de 2012 az a dátum, amikortól végleg belekerülünk és benne is maradunk majd kétezer esztendőn keresztül. ...




2012. február 11., szombat

Hangok

A hangok birodalmában élünk. Körülvesznek minket éjjel-nappal, még a teljes csendben is. A hangot jellemezhetjük a frekvenciájával: a hang magasságát az egy másodperc alatti rezgések száma határozza meg, azaz a hang magasságát hertz-ben (Hz) adhatjuk meg. Csak egy részüket halljuk, egy bizonyos frekvencia tartományt (16Hz-20kHz), de a többi is hatással van ránk. A hang a fül, a hallás által érzékelt inger. Az emberi beszéd, a beszélt nyelvek, illetve a zene, a zenei hangrendszerek alapeleme. Szoros értelemben hangnak nevezzük egy rezgő testnek (hangforrás) rugalmas közegben (hangtér) terjedő rezgéseit és hullámait, ha azok a hallószervben hangérzetet keltenek. Nagy intenzitással a hallhatónál "mélyebb" (infrahang) és "magasabb" (ultrahang) hangok egyaránt károsak lehetnek, bár fülünk nem érzékeli azokat. A hang, a fényhez hasonlóan, hullám jelenség, de terjedéséhez a fénnyel ellentétben közegre van szükség. A hang terjedése közben a részecskék mozgása súrlódással jár, ennek legyőzése pedig munkavégzést kívánt. Mennél távolabb jut el a hang, egyre gyengül, végül teljesen megszűnik, energiája pedig hővé, hőenergiává alakul. A magas hangok rezgésszáma nagy, a mélyeké kevesebb. Amikor a magas hangok terjednek, akkor azokat a levegőben lévő részecskéket igen sokszor kell ide-oda mozgatni. A mély hangok terjedésük közben kevesebb munkát végeznek. A magas hangok tehát nem terjednek olyan messzire, mint a mély hangok. Ezért van az, hogy ha közeli a villám, akkor reccsenő, éles hangot hallunk, ha távoli, akkor csak mély dörgést. A közeliben benne vannak a magas és a mély hangok is, ámde a hang terjedése közben egymás után maradnak el belőle a szapora rezgésű, magas hangok vagy legyengülnek. Végül csak a kevés rezgésszámú, mély hangok maradnak meg. Ugyanezzel lehet magyarázni, hogy a visszhang mélyebb hangon felel: amíg a hang eljut a visszaverő felületig és onnan vissza, azalatt elnyelődnek belőle a magas hangok, csak a mély hangok maradnak meg. A cseppfolyós anyagokban, szilárd testekben a molekulák szorosabb kapcsolata miatt a részecskék könnyen át tudják adni egymásnak a rezgést. A hang erejének csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a hangrezgések minden irányban haladnak, ezért rohamosan növekvő térrészben oszlanak szét. Ha megakadályozzuk , hogy a hang szétterjedjen, akkor sokkal messzebbre hallatszik. Körülöttünk soha sincs tökéletes csend, még éjszaka sem. Alig hallható vagy éppen teljesen hallhatatlan hangok sokasága vesz körül minket. A pohár, befőttesüveg a hozzáérkező sokféle hangrezgés közül kiválasztja a saját rezgésének megfelelőt, azzal együtt rezeg, az a hang megerősödik és hallani fogjuk. Az emberi hangban sokféle hang szól együtt, amikor fülünk csak egy hangot hall. Ezek a kísérő hangok a felhangok.

Ezért is lesz más az ember hangja, ha elveszíti fogait, megváltozik az egyik-másik felhang erőssége, más lesz a hangszínezet. És ezért változik meg a telefonban, rádióban stb. a hang. Ugyanis ezek a szerkezetek csak a hang alaprezgését továbbítják, a felhangokat nem teljesen.

A hang terjedési sebessége függ a közeg rugalmasságától és sűrűségétől. Néhány közelítő érték a következő:



Közeg                                               Sebesség

15 ºC-os száraz levegő              340 m/s
Hidrogén gáz                                1280 m/s
Víz                                                    1450 m/s
Vas                                                   5000 m/s

A fülünk által érzékelt hangoknak a következő tulajdonságai vannak: ...

2012. február 10., péntek

A Magyarság eredete

1. Mik vogymuk: isá, por ës homou…

A magyar nép komoly identitási problémákkal küzd. Keveredik bennünk a múlt és a jelen, régi nagy uralkodóink szeretete és kritikája, elismerése és bírálata, a sumer történelem, az "állami" finnugor eredet, stb.

Ebédkor jó külön-külön az előétel, finom a leves, a második, a desszert, de ez mind összekeverve, maga a moslék. Mai tudatunkban minden ott van összekeverve, egyszerre, és ez komoly gond a gondolkodásban.

Viselkedésünk maga is ellentmondó. Európa legjobb helyén élünk, ugyanakkor teljesen mások vagyunk, mint bármelyik szomszédunk. Nem is ért meg minket Európa, valójában félnek. Félnek valamitől, amit ők tudnak, mi pedig nem tudunk, vagy csak nem akarunk tudni. Féltek a múltban és félnek most is. Még a világ nagy államai is.

Elismerjük ugyan, hogy főleg keleti származású nép vagyunk, de mégis a nyugat után futunk. Ennek oka talán az is lehet, hogy igazából genetikailag kb. 7.000 magyar van, őket nyilván is tartják. Többször a kihalás szélén voltunk, így Szent István idejében, tatárjáráskor, a török harcok idején, stb. Ilyenkor mindig külső forrásból biztosították a lakosság létszámát, betelepítésekkel.

Keleten élő néprokonaink büszkék ránk, felnéznek ránk. Mi viszont nem szeretünk keletre nézni, pedig a Nap mégiscsak ott kel fel. A mongol tipikusan egy ilyen nép, mely nagyon közelinek érzi magát hozzánk. Nem véletlen, hogy a mongóliai magyar nagykövetség épülete volt a legszebb, a legnagyobb. 2006-ban az új kormány egyik radikális döntése volt, mikor bezárta a mongóliai magyar nagykövetséget, és eladta az épületet a franciáknak. Ezek után minden mongol állampolgár a pekingi nagykövetségre utazhat, ha magyar vízumot szeretne. Azt is tudjuk, hogy a mongol-kínai viszony nem felhőtlen.

Tovább kavarog bennünk a sumer történelemhez való hasonlítás. Az elmúlt 100 évben sokan fogalmazták meg, hogy valamilyen rokonságban állhatunk a sumer néppel. Ezt nem csak magyar kutatók, történészek, egyetemi tanárok állították, hanem külföldi szakemberek, akik sumer kutatók és semmi közük a magyarsághoz. Sok nyelvész állítja, hogy ha az ősi sumer nyelven megszólalna valaki, az olyan lenne, mintha magyarul beszélne, bár mi sem értenénk.

Az iskolákban teljes feledésbe merül a Szent István előtti történelem, csak úgy futólag kerül említésre, mintha nem sok közünk lenne hozzá. Mintha szándékosan butítanának le minket, saját vezetőink. Más nép büszke a múltjára, nekünk azt sugallják, merjünk kicsik lenni.

Az egész világ hemzseg a magyar helység-, és folyónevektől, amelyeket ugyanúgy írnak és ejtenek ki, akár mi. Vámos Tóth gyűjteményében: Afrikában található Arad, Ada, Avas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikai, Baka, Dráva, Gyula, Moldvai, Rábai. Ázsiában található Apuka, Arató, Barai, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Tokaj, Kapa, Kanna, Tiszta (folyó a Himalája déli oldalán), Seres, Suba, Tata, Bihar, Tomori, Tabán, Zaránd.

A Tatárlakán talált korong 7-8.000 éves, Etiópiában 10-14.000 éves kőbe vésett székely-magyar rovásírást találtak, a Boszniában feltárt piramisban szintén székely-magyar rovásírást találtak, mely több tízezer éves, stb. ...

2012. január 22., vasárnap

Gravitáció

A gravitáció, más néven tömegvonzás egy távoli kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között jön létre, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását okozza. A gravitációs erő az az erő, amelyet az egyik test a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően kifejt.

A legutóbbi 1,-1,5 évtizedben nyilvánosságra vagy felismerésre került kutatási és kísérleti eredmények arra utalnak, hogy feltétlen szükségessé vált a gravitáció kérdésének alapos átgondolása, felül bírálata, eddigi vele kapcsolatos nézeteink és jelenleg elfogadottnak tartott megállapításaink problémáinak megoldása, vagy legalább is azok pontos megfogalmazása. A kérdés fontossága nyilvánvaló, hiszen világegyetemünk egyik legalapvetőbb jellemzője a gravitáció. Csak ennek pontos és helyes ismeretében remélhetjük univerzumunk, és törvényeinek a megismerését. A XX. század egyik legkiemelkedőbb tudományos alkotása volt az általános relativitáselmélet, mely gyakorlatilag éppen ezt a kérdést igyekezett tisztázni. Nem Einsteinen múlott, hogy nem sikeredett tökéletesre, hiszen az elmélet napvilágra kerülését követően számos új, annak születése idején még ismeretlen információ jutott a birtokunkba, melyeket lehetetlen volt előre belátni. Végeredményben, mondhatni a kvantumfizika majdnem teljes egésze az óta jött létre, bár Einstein éppen ebbéli munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat.

A tér és anyagszerveződésnek nincs eleje és nincs vége, a jelenünk az, ami megfogható, de ez is relatív, megközelítés, észlelés és értelmezés kérdése. A tér és a tér szerveződése, a változás csak látszólag bonyolult, valójában sokféle térméretben és energiaszinten állandó körfolyamatot fenntartó áramlási rendszerek térben és időben történő változása, bonyolódása, felbomlása és újjászerveződése az, amit életként megélünk. Azt már Newton óta tudjuk, hogy két test a tömegükkel arányos módon vonzza egymást és a köztük lévő erő a távolság négyzetével csökken. Einstein az általános relativitáselméletben azt fejtette ki, hogy azért esik le egy tárgy a földre, mert bolygónk tömege meggörbíti a környező téridőt. Ezek az elméletek azonban csak a gravitáció hatásait írják le, de nem adnak magyarázatot a mibenlétére. Elképzelhető-e, hogy két tömeg és a környezete közötti információ különbségéből származik? Ez a hipotézis szerint a gravitáció egy entrópikus erő. Ha egy nagyobb tömegtől bizonyos távolságra lévő kisebb tömegű test elmozdul, akkor megváltozik a két tömeg közötti holografikus felület entrópiája, vagyis, információtartalma. Ez az információváltozás összeköthető a rendszer energiájának változásával. A kilencvenes években pedig a Nobel-díjas Gerard 't Hooft és Leonard Susskind fejlesztette tovább, az úgynevezett holografikus elv bevezetésével. Ezen elméleti munkák nyomán írta le Erik Verlinde a maga hipotézisét a gravitáció mibenlétéről. Mint mondja: „meggyőződésem, hogy a gravitáció a tér és idő alapvető tulajdonságaiból származó "jelenség". Szerinte a gravitáció nem a testek belső sajátossága, hanem olyan jelenség, mint például a víz folyékonysága. Az egyes molekulák önmagukban nem "folyékonyak", hanem csak kollektíven alakul ki ez a tulajdonságuk. Tehát, állítja Verlinde, a gravitáció olyan fizikai hatás, amely a tömeg, a tér és az idő együttes összjátékából alakul ki. Az entrópia a termodinamika egyik alapvető fogalma, amelyet a XIX. század második felében (1865-ben) vezetett be a német Rudolph Clausius. ...

2012. január 19., csütörtök

Csillagászat ismeret és történet

csillagászat vagy asztronómia - a szó eredete szerinti jelentése csillagok törvényei - a földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány.
A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológiának és a asztronómiának közös történeti gyökere van, mégis módszerüket tekintve nagyon eltérőek; míg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének.





A Föld tengelyforgása

Bolygónk 23 óra 56 perc 4,09 másodperc alatt fordul meg egyszer a tengelye körül (ez az időtartam a csillagnap), amit mi úgy érzékelünk, mintha az égbolt fordulna el ugyanennyi idő alatt felettünk. Mivel a Föld nyugatról kelet felé forog, az égbolt és az égi objektumok keletről nyugat felé látszanak elmozdulni. A forgás következtében látszik körbejárni a Nap is, így jönnek létre a nappalok, amikor a Nap a horizont felett tartózkodik, és az éjszakák, amikor pedig alatta. A Nap lenyugvása utáni (illetve felkelte előtti) rövidebb átmeneti időszak a szürkület. A Föld forgástengelye jelöli ki az égtájakat is. A tengely két végét északi, illetve déli égtájnak, az erre merőleges két irány közül azt, amerre az égitestek kelni látszanak keleti, amerre pedig nyugodni, nyugati égtájnak nevezzük.

Azt a pontot, ahol a forgástengely képzeletben metszi az égboltot (illetve a bolygónk köré vont tetszőleges sugarú képzeletbeli éggömböt), égi pólusnak nevezzük. Ez az északi oldalon egy fényes csillag közelébe esik, amelyet innen Polarisnak, Sarkcsillagnak neveztek el. Az égbolt látszólag ekörül fordul körbe minden nap. A mi szélességünkről a pólus 47,5 fok magasan látszik a horizont felett. Azok a csillagok, amelyek 47,5 foknál közelebb látszanak a pólushoz, napi járásuk során soha nem érik el a horizontot, azaz soha nem nyugszanak le. Ezeket nevezik cirkumpoláris csillagképeknek. A Föld tengelyforgása a valóságban nem egyenletes, kisebb szabálytalanságok mutatkoznak benne. Ezek közül az egyik legfontosabb a tengelyforgás lassulása, azaz a napok hosszának növekedése. A jelenségért főleg a Hold által keltett dagályhullám felelős, amely égi kísérőnkhöz képest rögzített helyzetű. A Föld így elfordul "alatta", és az bolygónkra állandó fékező erőt fejt ki. A lassulás mértéke évenként 0,0029 másodperc. Vannak ezenkívül periodikus ingadozások is, amelyek hol gyorsítják, hol pedig lassítják bolygónk tengelyforgását.

A nappali égbolt

A nappali égen az egyik leggyakrabban tapasztalt és legkönnyebben megfigyelhető jelenség az égbolt kék színe. Ennek kialakulásában két tényező játszik fontos szerepet: a Föld légköre és központi csillagunk sugárzása. A bolygónkat övező légburok megváltoztatja a belépő sugárzás összetételét - egyes hullámhossz tartományokat átenged, másokat kiolt -, valamint megváltoztatja a belépő sugarak irányát is a fénytörés elvének megfelelően.

A Napból érkező fény belép az atmoszférába, és itt sok atommal, molekulával találkozik. A találkozások alkalmával szóródik, kissé eltérül eredeti irányától, a szóródás mértéke pedig fordított arányban áll a hullámhosszal. Tehát minél nagyobb egy fénysugár hullámhossza, azaz minél vörösebb, annál kevésbé szóródik.

Az éjszakai égbolt

Ha a Nap annyira mélyen van a látóhatár alatt, hogy a róla érkező, a légkörön szóródó fény sem jut el hozzánk, már nincs, ami elnyomja a halvány égitestek fényét - véget ér a szürkület, teljesen besötétedik. Az éjszakai égen megfigyelhető objektumok közül a legfényesebb bolygónk kísérője: a Hold. Mivel a Hold a Föld körül kering, ezért bolygónkról nézve állandóan változtatja a Naphoz viszonyított helyzetét. Ennek következtében jönnek létre a holdfázisok. Felszínének fényvisszaverő képessége nagyon rossz, a sötét hamuéhoz hasonló, de mivel közel helyezkedik el hozzánk, a Nap után a második legfényesebb égitest.

Ha jó a légköri átlátszóság és mesterséges fények sem zavarnak, egy derült éjszakán több ezer csillagot is láthatunk szabad szemmel. A csillagok közötti tájékozódást a csillagképek könnyítik meg. Már az ókorban kialakította minden nép a saját csillagképeit, ekkor még többnyire vallásos indítékkal. Ezeknek egy része a későbbiekben is fennmaradt, mivel egyszerűbbé tették az egyes égi objektumok megtalálását és az égen való tájékozódást. Ma 88 csillagképre osztjuk az égboltot. Egy csillagképbe azok a csillagok tartoznak, amelyek a csillagképet határoló vonalakon belül látszanak bolygónkról. Egy adott csillagképhez tartozó csillagok természetesen különböző távolságokban helyezkedhetnek el, így nem állnak egymással közeli kapcsolatban. A csillagképek számának, helyének, méretének, alakjának, határvonalainak, elnevezésének meghatározása teljesen önkényes, egyedül az égbolton történő könnyebb tájékozódást szolgálja. Az éjszakai égen egy szabálytalan körvonalú, halvány fényszalagot is megfigyelhetünk: ez a Tejút. A Tejút valójában csillagok millióinak együttese, melyeket szabad szemmel nem tudunk különválasztani, így összefüggő sávnak látjuk őket. Galaxisunk, a Tejútrendszer anyagának nagy része egy lapos, korong alakú térrészben koncentrálódik, és mivel Napunk ebben a síkban helyezkedik el, így kitekintve csak a korong metszetét, mint az égen átívelő sávot láthatjuk. ...

2012. január 14., szombat

A hazugságról

Valótlanság, füllentés, blöff, koholmány, kamu, megtévesztés...

Az állatok nem, az ember viszont képes hazudni. A hazugság annyi, mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazugság fogalmának meghatározásától különbözik a hazugság erkölcsi megítélése. Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, - anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz - hazudik. A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. A vallások a hazugságot bűnnek tekintik. Az általános etikai normák szerint is elítélendő a hazugság, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség, amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében...

Hazudni tanít, aki tiltással nevel

A hazugság nem velünk születik, hanem egy általunk felvett tulajdonság, melyet minden ember elkövetett már élete során. Az első három évében a gyermek nem hazudik, nem mond igazat, csak beszél. Mi lehet az oka, hogy további életünk során mégis felhasználjuk ezt a "képességet", pedig az első alkalom óta arra tanítanak, hogy rossz döntés, rossz cselekedet? A gyermek még nem tud "jól" hazudni, gyorsan rajtakaphatjuk tettén. Nem tudja megfelelően előadni, testi jelekkel leplezni tettét. A gyerek a felnőttnél következetlenebbül hazudik, ellentmondásba keveredik, túloz. Szülőként a legnagyobb részben mi vagyunk felelősek gyermekeink viselkedéséért, még ha nehezen is valljuk be. A kicsik hazugságai nagymértékben a mi hibánk. Félelmünkben, avagy a szabad akaratunk "sebzettsége" miatt hazudunk?

A nyelv nem egyenlő a kommunikációval. A kutya kaparja az ajtót, ha ki akar menni, a méhek jellegzetes tánccal jelzik egymásnak, hol vannak a megfelelő virágok, a papagáj mondat jellegű hangsorokat hallat, stb., de egyik állat sem rendelkezik azzal a szimbólum és szabályrendszerrel, amellyel mi, emberek kommunikálunk. A kommunikáció mást jelent az embereknél és mást az állatoknál. Az emberi elme nyitott és végtelen, ismeri a múlt, a jelen, és a jövő fogalmát, tényellentétes állításokra, azaz hazugságokra képes, ismeri a pragmatikát, vagyis ismeri a jelek és jelrendszerek jelentéseit. Utódainknak megtanítjuk, hogy a mondat szerkesztésekor sorrendváltoztatással a jelentés tartalma is változhat. ...

2012. január 13., péntek

Dogonok

Az Észak-Afrikai dogon törzs, a Niger folyó nagy kanyarulatában, 300 mérföldnyire délre Timbuktutól - ahol az őseik mintegy 500 évvel ezelőtt letelepedtek - Maliban élő nép a Bandiagara fennsík szirtjei tövében, és különös eredetmondáiról vált ismertté. A Mali Köztársaságban található Bandiagara fennsíkra úgy a XIII-XVI. század tájékán telepedtek le, s itt élnek azóta is elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott szokatlan formájú házaikban évszázadok óta szinte változatlan életmód szerint; pásztorkodásból, kecsketartásból és némi gabona termeléséből, s a kopár sziklák közt fellelhető tüzelő összegyűjtéséből tengetve életüket. A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sokezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája. A dogonoknak meglepően pontos csillagászati ismereteik vannak. Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek, tudnak a Jupiter holdjairól, a Föld tengely körüli forgásáról, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik. A nyugat-afrikai dogon törzs eredetmondája szerint őseiknek a Szíriusz csillagról érkezett hüllőszerű lények, a nommók adták át a bölcsességet. A dogonok mondáiban az az egyik érdekesség, hogy olyan információkat tudtak a Szíriuszról (és annak kísérőjéről), amit a tudósok csak jóval később fedeztek fel. A dogon papok hiedelme szerint a Szíriusz egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket. Barlangjuk falán a velük és űrhajójukkal való találkozást is megörökítették.
A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését, azt, hogy a körülötte észlelt szabálytalanságok egy csillag létezését feltételezik, mely gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját, s később alátámasztották a többi adatot is, vagyis a súlyáról állítottakat. A szabálytalanság okozóját, a társcsillag létezését Alvan Graham Clark csillagász találta meg 1862-ben.

A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, és tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve. Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule és Germaine Dieterlen felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki. A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert K. G. Temple amerikai tudós a szanszkrít- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később. "... minden dolgok elején volt Amma isten, aki a semmin pihent. Amma gömbbe volt zárva és ezen kívül semmi nem létezett (ez azonos lehet az ősrobbanás előtti gömbbel). ...

2012. január 8., vasárnap

A 2012-es év elvárásai

Minden tiszteletem azoknak a tudósoknak, kutatóknak, akik a témával kapcsolatban időt, energiát nem kímélve azon fáradoznak, hogy magyarázattal szolgáljanak a 2012-es dátum és a vele felmerülő kérdésekre. Csak sajnos több elmélet látott napvilágot, amelyek hol katasztrófát, végítéletet, pólusváltást, dimenzió ugrást, idegenek megjelenését várnak az adott dátumtól. Szerintem fontos, hogy véleményünket aszerint alkossuk meg, hogy körbejárjuk a témával kapcsolatos információk eredetét, hitelességét, logikáját. Egyszer sem engedhetjük, hogy egónk elhatalmasodjon gondolatainkon, ezért a tények ismerete és azok logikus átgondolása nyújthat számunkra biztos megoldást. Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy megértsünk egy összefüggést, megfejtsünk egy üzenetet. Számunkra a Maya naptár adja jelenleg a legtöbb ismeretet a várható történésekről, mert nem csak legenda formájában említi a korszakot, de fizikai valóságunkban látható, anyagi világunkban is kézzel fogható jeleket hagyott az utókor számára. Gondolataikat jelekkel ábrázolva egy zárt rendszerbe foglalták, melynek funkcionalitását már felismertük, de jelképeik pontos ismeretének hiányában az üzenet lényegével kapcsolatban csak találgathatunk. Amennyiben olyan tudás birtokában voltak, amelyek megörökítésére a naptárt ténylegesen információként szánták, feltételezhetően olyan jeleket használtak, amelyekről azt gondolták, hogy több ezer év múlva is megértik az emberek. Mi lehet az, amit nem vettünk észre, nem ismertünk fel ábrázolásaikban, hogy a korszak végéhez közel sem tudjuk biztosan az üzenet mondanivalóját?

A naptár megalkotása olyan szintű tudás jelenlétét engedi feltételezni abban a korban, amely számomra vitathatatlan, és azt bizonyítja, hogy tudatunk elkülönült az egységtől, mely teremtett minket, és ezáltal olyan törvényeket alkotott, melyek lassan élhetetlen körülményeket eredményeztek, bukásra van ítélve. Ők az anyagot életük fenntartásához és az információ megörökítésére használták. Jelképeiket a mi fizikai valóságunkban nem tudjuk pontosan megmagyarázni, talán mert nem is ott kell keresnünk őket. Jobban ismerték a természet törvényeit, mint bármelyikünk a mai világban, ezért talán az ábrázolásaikon feltüntetett jelek értelmét is ott kell keresnünk. Nem szabad saját gondolatainkat belemagyarázni az adott jelekbe, hanem egyszerűen csak éreznünk kell belül, hogy helyes, vagy helytelen elgondolásunk. Ne azon gondolkodjunk, mit jelentenek, hanem, hogy miért nem értjük őket. Ne engedjük, hogy figyelmünket bármi elterelhesse a célról. Ha veszünk egy bútort, amit elemenként kell összeszerelnünk, képesek vagyunk útmutatás nélkül is összerakni, csak logikusan kell gondolkodnunk.

Tehát nézzük a tényeket ...

2012. január 5., csütörtök

2012

Most egy olyan témát próbálok megközelíteni, melyet szinte a földön élő összes ember ismer, és gondolkodott már rajta. Számos elképzelés látott már napvilágot, de az igazságot egyikünk sem tudhatja biztosan. Én szokásomhoz hűen, a logika ösvényén próbálok közelíteni a témához. Meglátásom, hogy a megoldás az egyszerűségében rejlik. Hiszem a Mayák tudását és a természettel való kapcsolat fontosságának ismeretét, mely egyfajta megoldást nyújthat az évszámmal kapcsolatos problémákra. A világnak nem lesz vége, ahogyan a hernyó halála sem az életének a végét, hanem a belőle kialakuló pillangó születését eredményezi. Egy átalakulási folyamat zajlik. Hernyóként megszületve, majd egy folyamat eredményeként szárnyakat növesztve átalakul egy olyan bogárrá, amely tovább folytatja életét, egészen a haláláig. Ezt a fajta átalakulást a természet hozta létre, akárcsak minket, embereket is. Mint a hernyó a bábjában, akként mi emberek az anyaméhben készülünk fel a reánk váró világ megpróbáltatásaira, azzal a különbséggel, hogy a hernyó már éli az életét, táplálkozik a fizikai világ valóságában, mikor egyszer csak megszűnik hernyóként létezni, bebábozódik, és tovább fejlődve egy másfajta lénnyé alakul át, mondhatjuk újra megszületik, egy új formában. De térjünk vissza a Mayák által létrehozott naptár megalkotására, mely egy 5125 éves ciklust foglal magába. Ennek a naptárnak az utolsó éve 2012. Ha kivonjuk ebből a dátumból az 5125 évet, i.e. 3113-at kapunk. Tehát ezt az évet vették a mayák az első évnek, és ezt az időszakot tekintették egy ciklusnak. Ők úgy tartották, hogy öt ilyen kisebb ciklus tesz ki egy nagy ciklust, ami 25920 évente ismétlődik. 25920/5125=5057. Az 5 ciklus mindegyike úgy volt elfogadva, mint a saját Világ Kora, vagy Teremtés Ciklusa. Ahogyan fel van tüntetve az ismerős Meso-Amerikai Nap Kövön (gyakran úgy nevezik, hogy Aztec Calender), mindegyiknek a Teremtés Ciklus a vezérelve volt, majd megsemmisítette az öt elem egyike. Az elemek név szerint: 4 Jaguár, 4 Szél, 4 Eső, 4 Víz, 4 Föld.


Evolúciónk e nagy ciklusa 2012. december 21-én, a téli napfordulóban fog beteljesedni. Pacal Votan Maya próféta üzenetet hagyott az evolúcióban levő Föld jövő generációi számára, és kinyilvánította: "Ha az emberiség meg kívánja menteni magát egy bioszferikus megsemmisüléstől, vissza kell térnie a természetes időben való életre."

Ez egy közel 26000 (25920) éves ciklus, amelyben a Naprendszer végig járja a zodiákoknak mind a 12 jegyét, s kb. 2152 (2160) évet tölt mindegyikben. Ezek az asztrológiai Körök egy-egy Világhónapot jelentenek a Nagy Kozmikus Világévben. A Sumerok, vagyis Szabirok, akikhez genetikailag közünk van (Sabartoiasphaloi), Tibetiek, Egyiptomiak, Mayák, stb. mind hivatkoznak erre a 25920 éves ciklusra misztikus hitrendszereikben. Mindegyik kiszámolt egy kalendáriumot, ezt a rendszert véve alapul. A Maya üzenetközvetítők, akik ismertek architektúrájukról, művészetükről, matematikai és tudományos teljesítményükről, maguk után hagyták névjegyeiket kőmonumentumaikban, piramisaikban, és tökéletes kalendáriumszámításaikban. Hatalmas előrelátással itt hagyták ezeket a dátumokat, hogy biztosítsák a következő generációk számára a 25920 év közelgő végpontjának ismeretét. E ciklus ugyanakkor egybe esik azzal a 25920 éves kapcsolattal, amelyben a Napunk megkerüli Alcyont, a 7 nővér, Plejádok konstellációjának központi csillagát. (A görög monda szerint: Atlasz és Pleion 7 lánya, akiket Zeusz az égen csillagkép alakjában helyezett el. Ezt a csillagcsoportot Fiastyúknak is nevezik.) A Mayák szerint a jövő (Aranykor?), mely e végpont után tárul elénk, szószerint egy "új Világkor" - egy "új Teremtés". Ez a 25920 éves ciklus a Homo Sapiens evolúciós fejlődésében tükröződik. Kollektív humanitásunk éppen most érik azzá a lénnyé, amellyé már nagyon régen be lettünk programozva. Ez olyan, mint a születés; nem az anya és nem a csecsemő az, aki irányítja, hanem maga az elsődleges ősi folyamat, melyben kibontakozik a születés sorsszerűsége. Éppen ezért 2012. december 21.-e nem az a nap, amikor egy villanykapcsolót felkattintva, minden megváltozik előttünk, hanem mi már most folyamatában vagyunk az egyik Világkorból a másikba való átmenetnek. A változások már úton vannak, és egyre jobban felgyorsulnak, amint közeledünk a kulminációs dátumhoz! ...

2012. január 4., szerda

A víz

A mitológia illetve az ókori tudomány több helyen fontos dologként hivatkozik a vízre: Az arisztotelészi négy alapelem (föld, víz, levegő, tűz) egyike. A víz az egyetlen olyan anyag a Földön, amely mindhárom halmazállapotában megtalálható.


Tulajdonságai: színtelen, átlátszó, szagtalan, íztelen. Ha jobban belegondolunk, mentes minden olyan illúziótól, mely a három dimenziós téridő alkotta világunkat alkotja. Életünk egyik olyan alkotó eleme, amely mindenhol jelen van fizikai valóságunkban, de az élet eszenciáját is magában hordozza. Bár kémiai anyagként tekintünk rá, de halmazállapotát változtatva, anyaga is változik. Amennyiben egy jégdarabot, mint szilárd anyagot, hő hatásának tesszük ki, folyékonnyá változik, majd tovább hevítve gőzzé, így légneművé válik. A tudomány mai ismerete szerint nem létezik több halmazállapot, de feltételezhetjük, hogy csak a mi világunk számára szűnik meg az anyag további ismerete. További érdekessége, hogy folyékony halmazállapotú közegben megváltozik a bele helyezett testre ható gravitációs erő.

A víz (latin: aqua) a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete H2O (dihidrogén-monoxid). Olvadáspontja: 0 °C, forráspontja: 100 °C, 101,3 kPa nyomáson. A víz a Föld felületén megtalálható egyik leggyakoribb anyag, a földi élet alapja. A Föld felületének 71%-át víz borítja. Geológiai értelemben a víz egyszerre két csoportba tartozik: ásvány és kőzet. Ásványként az oxidok és hidroxidok ásványosztályba és annak 1. alosztályába (egyszerű oxidok) közé tartozik. Kőzetként monomineralikus, a hidrogén-oxid ásványból álló üledékes kőzet. Biológiai jelentősége óriási, a földi élet elképzelhetetlen nélküle, a sejt- és testnedvek legnagyobb részét víz alkotja. A vér ozmózisnyomásának normál szinten tartásában is jelentős szerepe van. Ajánlott a napi legalább 1,5-2 liter folyadék elfogyasztása, ez alapvető igénye szervezetünknek. Két-három napnál tovább az orvostudomány mai állása szerint az ember nem élheti túl a vízhiányt. A víz rendkívül fontos szerepet betöltő kémiai anyag, a Föld vízburkát alkotja, kitölti a világ óceánjait és tengereit, az ásványok és kőzetek alkotórésze, a növényi és állati szervezetek pótolhatatlan része. Nélkülözhetetlen az iparban, a mezőgazdaságban, a háztartásokban, a laboratóriumokban stb.

A víznek +4 °C fokon a legnagyobb a sűrűsége. Télen a folyóknak és tavaknak csak a teteje fagy be, így a jég alatt megmarad az élővilág. A jégben a vízmolekulák kristályt alkotnak, ennek neve: molekularács. A víz jó oldószer. 1 liter vízből kb. 1750 liter gőz keletkezik. A víz megfagyásakor kialakuló kristályszerkezetben hidrogén-híd kötések alakulnak ki, amelynél a hidrogén atommagok közti távolság nagyobb, mint a kovalens kötésű hidrogén és oxigén atommagok közti távolság, és egyre inkább eltávolítja egymástól a vízmolekulákat. Ez okozza azt, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé és fagyáskor a többi anyagtól eltérően a víz térfogata megnő (mintegy 9%-kal). Ezért úszik a jég a vízen. Savasságának és lúgosságának értéke 15.74 pK.

A víznek számtalan megjelenési formája van. A víz a felszínen elsősorban mint forrás, patak, és tó jelenik meg. Csapadékként eső, ónos eső, jégeső, harmat, köd, dér, hó és zúzmara formájában. A felszín alatti vizek a talaj- és rétegvizek. A víz érrendszerként hálózza be a földet. A tiszta víz az életet hordozza.

Masaru Emoto 1943 júliusában született Jokohamában. A jokohamai egyetem bölcsészettudományi karának nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát. 1986-ban Tokióban megalakította az IHM Vállalatot. 1992 októberében a Sri Lanka-i Colombo Nyílt Nemzetközi Egyetemén Alternatív Gyógyászatból szerzett doktorátust. Jelenleg az IHM Általános Kutatóintézet vezetője és tiszteletbeli elnöke a non-profit szervezetként működő Nemzetközi Víz az Életért Alapítványnak.

Dr. Masaru Emoto japán kutató, a tokiói Hado Institute vezetője, a "Hado" jelenségről szóló számtalan könyv szerzője. A "Hado" szó (ejtsd: hadou, ami az angol shadow "árnyék" szóra rímel) a hullám és mozgás szavakból áll össze. Az alábbi definíció az, ahogy Dr. Emoto leírja a jelenséget, amely számos jelentős felfedezéshez vezetett a víz természetét illetően. ...

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Népszerű bejegyzések