A víz

A mitológia illetve az ókori tudomány több helyen fontos dologként hivatkozik a vízre: Az arisztotelészi négy alapelem (föld, víz, levegő, tűz) egyike. A víz az egyetlen olyan anyag a Földön, amely mindhárom halmazállapotában megtalálható.

Tulajdonságai: színtelen, átlátszó, szagtalan, íztelen. Ha jobban belegondolunk, mentes minden olyan illúziótól, mely a három dimenziós téridő alkotta világunkat alkotja. Életünk egyik olyan alkotó eleme, amely mindenhol jelen van fizikai valóságunkban, de az élet eszenciáját is magában hordozza. Bár kémiai anyagként tekintünk rá, de halmazállapotát változtatva, anyaga is változik. Amennyiben egy jégdarabot, mint szilárd anyagot, hő hatásának tesszük ki, folyékonnyá változik, majd tovább hevítve gőzzé, így légneművé válik. A tudomány mai ismerete szerint nem létezik több halmazállapot, de feltételezhetjük, hogy csak a mi világunk számára szűnik meg az anyag további ismerete. További érdekessége, hogy folyékony halmazállapotú közegben megváltozik a bele helyezett testre ható gravitációs erő.

A víz (latin: aqua) a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete H2O (dihidrogén-monoxid). Olvadáspontja: 0 °C, forráspontja: 100 °C, 101,3 kPa nyomáson. A víz a Föld felületén megtalálható egyik leggyakoribb anyag, a földi élet alapja. A Föld felületének 71%-át víz borítja. Geológiai értelemben a víz egyszerre két csoportba tartozik: ásvány és kőzet. Ásványként az oxidok és hidroxidok ásványosztályba és annak 1. alosztályába (egyszerű oxidok) közé tartozik. Kőzetként monomineralikus, a hidrogén-oxid ásványból álló üledékes kőzet. Biológiai jelentősége óriási, a földi élet elképzelhetetlen nélküle, a sejt- és testnedvek legnagyobb részét víz alkotja. A vér ozmózisnyomásának normál szinten tartásában is jelentős szerepe van. Ajánlott a napi legalább 1,5-2 liter folyadék elfogyasztása, ez alapvető igénye szervezetünknek. Két-három napnál tovább az orvostudomány mai állása szerint az ember nem élheti túl a vízhiányt. A víz rendkívül fontos szerepet betöltő kémiai anyag, a Föld vízburkát alkotja, kitölti a világ óceánjait és tengereit, az ásványok és kőzetek alkotórésze, a növényi és állati szervezetek pótolhatatlan része. Nélkülözhetetlen az iparban, a mezőgazdaságban, a háztartásokban, a laboratóriumokban stb.

A víznek +4 °C fokon a legnagyobb a sűrűsége. Télen a folyóknak és tavaknak csak a teteje fagy be, így a jég alatt megmarad az élővilág. A jégben a vízmolekulák kristályt alkotnak, ennek neve: molekularács. A víz jó oldószer. 1 liter vízből kb. 1750 liter gőz keletkezik. A víz megfagyásakor kialakuló kristályszerkezetben hidrogén-híd kötések alakulnak ki, amelynél a hidrogén atommagok közti távolság nagyobb, mint a kovalens kötésű hidrogén és oxigén atommagok közti távolság, és egyre inkább eltávolítja egymástól a vízmolekulákat. Ez okozza azt, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé és fagyáskor a többi anyagtól eltérően a víz térfogata megnő (mintegy 9%-kal). Ezért úszik a jég a vízen. Savasságának és lúgosságának értéke 15.74 pK.

A víznek számtalan megjelenési formája van. A víz a felszínen elsősorban mint forrás, patak, és tó jelenik meg. Csapadékként eső, ónos eső, jégeső, harmat, köd, dér, hó és zúzmara formájában. A felszín alatti vizek a talaj- és rétegvizek. A víz érrendszerként hálózza be a földet. A tiszta víz az életet hordozza.

Masaru Emoto 1943 júliusában született Jokohamában. A jokohamai egyetem bölcsészettudományi karának nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát. 1986-ban Tokióban megalakította az IHM Vállalatot. 1992 októberében a Sri Lanka-i Colombo Nyílt Nemzetközi Egyetemén Alternatív Gyógyászatból szerzett doktorátust. Jelenleg az IHM Általános Kutatóintézet vezetője és tiszteletbeli elnöke a non-profit szervezetként működő Nemzetközi Víz az Életért Alapítványnak.

Dr. Masaru Emoto japán kutató, a tokiói Hado Institute vezetője, a "Hado" jelenségről szóló számtalan könyv szerzője. A "Hado" szó (ejtsd: hadou, ami az angol shadow "árnyék" szóra rímel) a hullám és mozgás szavakból áll össze. Az alábbi definíció az, ahogy Dr. Emoto leírja a jelenséget, amely számos jelentős felfedezéshez vezetett a víz természetét illetően. ...

Hado: Az összes anyagban megtalálható atomi szinten létező intrisztikus vibrációs minta. Alapja az emberi tudat energiája.

A hópelyhektől ispirálva, Masari Emoto rájött, hogy fagyott kristály alakjában mutatja meg a víz az igazi természetét. 1994-ben, számos kisérlet és kudarc után sikerült végre megalkotni az első vízkristály fotót a tokiói laboratóriumban. Ez azt jelzi, hogy valóban befolyásolják a fizikai valóságot. A kristályokról készült fotók lehetővé tették, hogy az elmélet, mely szerint a víz képes információ hordozására, láthatóvá váljon bárki számára.

A fizikai testünkön kívül rendelkezünk elmével (és szellemmel) is. A víztől megtanultuk - az "Üzenet a vízből" könyv által -, hogy a víz nem csak alkotóeleme a testünknek, hanem az elménkkel is szoros kapcsolatban van. Más szavakkal a víz az elménk tükre. Kristályos szerkezetének köszönhetően a különböző energiák információinak tároló és szállító eszköze is lehet. Jelen van a természetben mindenhol, egy olyan elem, amely minden tekintetben egyedülálló. A víz amikor a Föld belsejében különbözô ásványokkal érintkezik, különböző kölcsönhatások alakulnak ki köztük, ezáltal különböző energiák kerülhetnek a felszínre, vagy éppen zárkózhatnak be különböző anyagokba. Szervezetünkben, agyunkban, és a földön jelenlévő víz mennyisége, arányait tekintve szinte megegyezik egymással. Megjelenése a mítoszokban, legendákban, a vallásban, özönvíz formájában valami végét, és valami új kezdetét jelöli. A tiszta víz az a természetben, ami az anyagi világban a tükör. Csak még be sem csapja elménket, mert ahogy a víz a természetben hullámzik, tükörképe is hullámzó, mint ahogy minden az, különböző frekvencián rezgő hullámok. Ahogyan beledobsz egy kavicsot bármilyen vízbe, elmerül, láthatatlanná válik, csak a víz felületén keltett hullámok maradnak utána. Mintha sejtetné az anyagnak azt a tulajdonságát, ami alkotó eleméről árulkodik. A kavics eltűnve szemünk elől, hullámként látható a természet tükrében. Nagy mennyiségben olyan hatalmas erővel bír, mely további természeti erőkkel párosulva, akár földrészek eltüntetésére képes. Tengerek, óceánok mélye, rengeteg emléket őriz a történelem folyamából, melyek számunkra ismeretlenül ezek fenekén, eltemetve fekszenek. Számos olyan ismeretet, mely tudatunk ébredését biztosíthatja, még őriznek a világunk vizei, és a technika fejlődésével ezekhez egyre közelebb juthatunk. Rejtélyes történetek sokasága látott napvilágot, melyek legendaként terjedve, különleges eseményekről számolnak be, melyeket nem csak matróz körökben mesélnek az emberek. Talán kevesebbet tudunk élővilágáról, mint az űrről, pedig egy földgolyón élünk. Elődeink sokkal tisztább vizet fogyasztottak, használtak mindenre, mint manapság azt a modern kori ember teszi. Kristályszerkezetét tekintve, tisztább víznek számít, az információ átadására is jobban megfelelt, mint mai vizeink. Amennyiben hiszünk ezen tulajdonságában, egyértelművé válik, hogy az az ember aki ebből a vízből merítette élete forrását, és információit, egyszerű kapcsolatot kialakítva a természettel, használhatta annak energiáit. A mai ember szervezetének a kutatók szerint, rengeteg energiát kell elhasználnia, hogy a szervezetünkbe juttatott víz kristályszerkezetéből, megfelelő szerkezetű vizet állítson elő. A silányabb minőségű víz, kevésbé, vagy egyáltalán nem képes az információ átadására, így ezáltal egyre távolodunk a természettel való kapcsolattól, és üzenetétől, melyet magában hordoz.

A délibáb (vagy fata morgana) egy légköri fényvisszaverődési jelenség. Főleg sík területeken, meleg időben fellépő légtükröződési jelenség, ami a távolságuk miatt egyébként nem látható tárgyakat láthatóvá teszi, amint a látóhatáron lebegnek, megkettőződnek; vagy fordított állásban látszanak az egyébként is látható tárgyak. A föld felszínén levő néhány deciméter vastagságú levegőréteg a felette elhelyezkedő rétegeknél erősebb felmelegedése az oka a légköri tükröződés kialakulásának. Ez a hőmérséklet-különbség 5–15 °C-ot is elérhet, hatására az alsó légréteg sűrűsége ritkább lesz, fénytörő képessége lecsökken. Ekkor a levegő legsűrűbb rétege nem a földfelszínen van, hanem az erőteljesebben felmelegedett réteg felett. E réteg határán teljes visszaverődés is kialakulhat. Ez okozza a tükröződésre jellemző és sokszor látható csillogást, ami víztükör látszatát kelti. A Balaton víztükre felett is előfordul, ilyenkor a délibáb "tükre" rátelepszik a Balaton vizére és "megemeli" annak felszínét, aminek hatására az észlelő a túlpartot úgy látja, mintha az víz alatt lenne, és ebből a vízből állnának ki a fák, a házak és a dombok. Szélsőséges hőgazdálkodásuk miatt az aszfalt- és betonfelszínek felett is ki tudnak alakulni délibábok, ilyenkor a teljesen száraz felületek egy része, vagy akár a teljes felület nedvesnek, vagy vízzel borítottnak néz ki. Ez a természeti jelenség, akár a szárazföldön, akár a vízen történik, mindig víztükör látszatát kelti. Amennyiben van mondanivalója, biztosan az illúzióhoz lehet köze, hogy ismertesse velünk ezt a fogalmat. Vízbe merülve, a súlytalansághoz közeli állapot idézhető elő, melynek fontossága szerintem még homályba burkolódzik.

Bárhonnan közelítem ezt az elemet, mindenhol érdekes adatokra bukkanhatok, de biztosra veszem, hogy sok érdekességet hordoz még számunkra, és ahogyan kutatásaink minél mélyebbre merülnek ebben a témában, annál közelebb kerülünk a természet adta energiák megismeréséhez.