iwiw A hazugságról

2012. január 14., szombat

A hazugságról

Valótlanság, füllentés, blöff, koholmány, kamu, megtévesztés...

Az állatok nem, az ember viszont képes hazudni. A hazugság annyi, mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazugság fogalmának meghatározásától különbözik a hazugság erkölcsi megítélése. Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, - anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz - hazudik. A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. A vallások a hazugságot bűnnek tekintik. Az általános etikai normák szerint is elítélendő a hazugság, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség, amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében...

Hazudni tanít, aki tiltással nevel

A hazugság nem velünk születik, hanem egy általunk felvett tulajdonság, melyet minden ember elkövetett már élete során. Az első három évében a gyermek nem hazudik, nem mond igazat, csak beszél. Mi lehet az oka, hogy további életünk során mégis felhasználjuk ezt a "képességet", pedig az első alkalom óta arra tanítanak, hogy rossz döntés, rossz cselekedet? A gyermek még nem tud "jól" hazudni, gyorsan rajtakaphatjuk tettén. Nem tudja megfelelően előadni, testi jelekkel leplezni tettét. A gyerek a felnőttnél következetlenebbül hazudik, ellentmondásba keveredik, túloz. Szülőként a legnagyobb részben mi vagyunk felelősek gyermekeink viselkedéséért, még ha nehezen is valljuk be. A kicsik hazugságai nagymértékben a mi hibánk. Félelmünkben, avagy a szabad akaratunk "sebzettsége" miatt hazudunk?

A nyelv nem egyenlő a kommunikációval. A kutya kaparja az ajtót, ha ki akar menni, a méhek jellegzetes tánccal jelzik egymásnak, hol vannak a megfelelő virágok, a papagáj mondat jellegű hangsorokat hallat, stb., de egyik állat sem rendelkezik azzal a szimbólum és szabályrendszerrel, amellyel mi, emberek kommunikálunk. A kommunikáció mást jelent az embereknél és mást az állatoknál. Az emberi elme nyitott és végtelen, ismeri a múlt, a jelen, és a jövő fogalmát, tényellentétes állításokra, azaz hazugságokra képes, ismeri a pragmatikát, vagyis ismeri a jelek és jelrendszerek jelentéseit. Utódainknak megtanítjuk, hogy a mondat szerkesztésekor sorrendváltoztatással a jelentés tartalma is változhat. ...


Első hangok amelyeket kisbabaként kiadunk magunkból:

- reflexes hangok, sírás, vegetatív hangok
- gőgicsélés, nevetés
- játékos hangadás, hangutánzás
- gagyogás
- dallamos megnyilvánulások
- egyre bonyolultabb mondatok megértése és megfogalmazása, rengeteg kérdés
- a nyelv elsajátítása, szabályrendszerének megértése

Amikor még nem összefüggéseiben látjuk a dolgokat, akkor nem hozhatunk tudatos, felelősségteljes döntéseket, szavakban sem fejezhetjük ki őket. Még az óvodás gyermek sem rendelkezik elmeteóriával, annak felismerésével, hogy minden ember külön elmével és gondolatokkal rendelkezik, hogy más emberek vélekedései eltérhetnek az ő vélekedésétől, de a valóságtól is. Később képesek vagyunk gondolataink tudatos kifejezésére, szókincsünk gyarapodásával egyre színesebbé tehetjük mondandókat, tehát a folyamat tanulható. Olyan szintre is fejleszthetjük szókincsünket, hogy mondanivalónk mások számára akár érthetetlenné is válik. Szinonimák, szakszavak, szakkifejezések, szóösszefüggések elsajátítása, használata teljesebbé teheti kifejezőkészségünket.

Véleményem szerint a gyermek eleinte nem azért hazudik, mert a tettei következményeitől, a szidástól, a veréstől fél, hanem azért teszi, mert a szabad akaratából történt "cselekedet" nem egyezik az - olykor hibás - "elvárásokkal". Nem érti, miért ne tehetné meg, amit szeretne. Nincs még tudatában tettének lehetséges következményeivel, így az a félelem érzetét sem keltheti benne. Egyszerűen azt szeretné csinálni, amihez kedve van. Ha valamilyen veszélyes, egyértelműen romboló dolgot akar művelni, természetesen tudtára kell adnunk, hogy nem helyes, amit tenni készül, de mi felnőttek sokszor azért tiltjuk őket, mert elvárjuk, hogy gyermekünk tettei összhangban legyenek saját viselkedésünkkel, gondolkodásunkkal, elvárásainkkal.


Amikor szembesítjük a gyermeket hazugságával zavartan viselkedik, ekkor láthatjuk, hogy tudatlanságából fakadóan, a félelemérzetének köszönhetően a hazugságban érzi a megoldást. Ennek ellenére a gyermek hamar felfedi bűnét, nem képes sokáig kitartani hamis állítása mellett.

Ebben a korban kell megtanulnunk jó esetben saját tapasztalataink alapján döntéseink fontosságát, következményeit, mert ha már gyermekkorban megtanulunk helyes döntéseket hozni - mivel ez lesz életünk alapköve - a későbbi boldogulásunkat nagymértékben és pozitívan befolyásolja. Gondoljunk csak bele, mekkora felelőssége van a szülőknek, hiszen jól nevelni annyi, mint saját viselkedésünkkel, pozitív mintáinkkal megmutatni a helyes irányt! A család a gyermek "legbefolyásosabb" élettere így nem csoda, hogy számára az a természetes, amit otthon lát, tapasztal, átél... Még akkor is, ha ezek a minták eleve hibásak... Minden szülő úgy tekinthet gyermekére, mintha tükörbe nézne!

Hazugságainkat a saját érdekünkben tesszük, de rá kell jönnünk, hogy egyre csak süllyedünk ebben az örvényben, ám ha felfedjük hibás tettünket, óriási megkönnyebbülést érzünk. Akár hétköznapjaink szinte minden órájára hatással lehet egy-egy hazugság szövet, hacsak egy kis füllentéssel indult is, idővel körbefonja létünk. Bevallani, nem egyszerű dolog, de azonnal megszabadít a szorongástól, amely lehúzott minket.

Az igazság a valóság és a tudat megfelelése egymásnak. Az egyik legvitatottabb filozófiai fogalom - az olyan fogalmakkal együtt, mint a "szépség", a "létezés", "Isten", a "jóság", a "kötelesség". A valósággal nincs közvetlen, tudatos kapcsolatunk. Érzékszerveinket használjuk ismereteink gyűjtésére, azokból az észleléseinket képviselő szerkezeteket építünk, melyek az idő próbái által maguk is építőkockákká válnak és ily módon egyre összetettebb eszmei mintát alkotunk világunkról, és az abban lévő szereplők egymásközötti viszonyairól. Idővel eljutunk odáig, hogy e modell időbeli változásait magát is követni tudjuk egy hasonló szellemi tevékenységgel, így mintánk nem csak a viszonyokat, hanem a szereplők kölcsönhatásait is nyomon tudja követni, azaz bizonyos lehetséges fejlődési irányzatokat előre ki tud dolgozni, amit a filozófiában indukciónak neveznek. A megismert tényekből szerkesztett elméleti modellünkből azután szabályokat állítunk fel, melyek először tudományos elméletekként szerepelnek tudatunkban (mely azt jelenti hogy "jelenlegi ismereteink szerint a dolgok a következőképpen függhetnek össze"), majd az idő próbáinak kiállásával lassan-lassan tudományos tényekké alakulnak. Gyakran az ilyen elméletek a vadonban épült úthoz hasonlítható annyiban, amennyiben az ismereteinket összekötő utakon szabadon közlekedhetünk anélkül, hogy a közben lévő területről pontos ismereteink lennének. Viszont - ahogy az út esetében is - ez elméletek lehetőséget adnak számunkra az ismeretlen (közbenső) területek viszonylag könnyű felfedezésére (erre egy példa: a csillagászati megfigyelések alapján a bolygók mozgására kidolgozott elmélet számításai segítségével többek között a Plútó létezése is évekkel a felfedezése előtt "ismert" volt). E folyamat során az elméletet alkalmazzuk újabb tények megismerésére, azaz az általánostól a sajátos felé törekszünk, melyet a filozófiában dedukciónak neveznek.

Kegyes hazugság nem létezik, mert az is csak hazugság. A jó nevében nem tehetünk rosszat. Miért jobb valakit hamis tudatban éltetni, mint felfedni a valóságot? Ha ezt tesszük valakivel ne csodálkozzunk, hogyha velünk is ez történik, hiszen amit adunk, azt kapunk... De így mivé lesz az életünk? Az igazság a valóság és a tudat megfelelése egymásnak. Az igazság egy kijelentésnek, vagy állításnak a saját tárgyához való viszonyát jelenti.

"Sajnálom azt, aki szép szavakkal hazudik. Miért nem igazra használja szép száját?" (Euripidész)

"…A feladat nem annyira az, hogy korábban senki által nem látott dolgokat lássunk meg, mint inkább az, hogy korábban senki által nem gondolt gondolatokat gondoljunk azokról a dolgokról, amiket mindenki lát… De az élet rövid, az igazság messzire hat és sokáig él: mondjuk tehát az igazságot." (Arthur Schopenhauer)

"Az igazság soha nem "gyártható", csak található. Részben érzékeléssel, részben értelemmel. Egy állítás, ami nem volt igaz felfedezése előtt, soha nem válhat igazzá semmilyen felfedezéssel sem…" (Karl Jaspers)


"Az igazság szabaddá tesz, mert az igazság ismeretében félelmeink helyét átveszi a szeretet. Akiben erős a szeretet, az nem fél, nem ijesztget másokat, és megijeszteni sem lehet." (Balogh Béla)

2 megjegyzés:

frenk1men sidera caeli írta...

a BIZALOM,az ami elveszett,a szeretet alapja,ez a bizalom

Béla Selmeczi írta...

Évtizedekkel ezelőtt olvastam, hogy akkor válik az ember felnőtté, amikor tud már hazudni. Kérdésemre nem találok választ, hogy információ-e a hazugság?

Megjegyzés küldése

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Követés Email-en

Népszerű bejegyzések