Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik - a mentális testben.
Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek - az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál.
A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékezik áloméletére.
A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le.
A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. "okkult" jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete, stb.
Miután az asztráltest az érzések és indulatok teste, összetételének valamint működésmódjának ismerete nagy értékkel bír az emberi lélek sok aspektusának megismerésében, akár egyénileg, akár egyetemlegesen véve azt, és egyúttal a modern lélekkutatás által felfedezett sok jelenség, gépezetének egyszerű magyarázatával is szolgál. ...
A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzéseket, melyeket kifejezésre juttatnak:
- Fekete: sűrű felhőkben: gyűlölet és rosszindulat
- Vörös: mély vörös felvillanások rendszerint fekete háttérben: harag
- Skarlátvörös felhő: ingerlékenység
- Ragyogó skarlátszín: az aura rendes határában "nemes méltatlankodás"
- Komor és vérvörös: félre nem ismerhető, bár nem könnyen leírható: érzékiség
- Barnásszürke: tompa, kemény barnásszürke: önzés, az asztráltest leggyakoribb színe
- Barnásvörös: tompa, majdnem rozsdaszínű: fösvénység; e szín rendszerint párhuzamos rudakban (sávokban?) helyezkedik el keretben (keresztben?) az asztráltestben
- Vörösesbarna: mélyvörös vagy skarlátszínű felvillanásokkal megvilágítva: féltékenység. A közönséges emberben rendszerint sok van ebből a színből ha "szerelmes"
- Szürke: nehéz, ólomszürke: levertség. A fösvénység barnásvörös színéhez hasonlóan párhuzamos vonalakban rendeződik el és kalitkaszerű
- Szürke, élénk: csúnya, ijesztő szín: félelem
- Karmazsin: nehéz és tompa: önzetlen szeretet. Amikor különösképpen ragyogó és ibolyával festett: az emberiség iránt érzett spirituális szeretet
- Narancsszín: gőg vagy nagyravágyás. Gyakran ingerlékenységgel párosul
- Sárga: intellektus; kezdve a mély és tompa árnyalattól a ragyogó aranyon át a tiszta és fénylő citrom vagy kankalin sárgáig. A tompa okkersárga az önző célok felé irányuló képességeket jelzi; a tiszta gummigutti sárga egy határozottan magasabb típusra vall; a kankalin sárga a spirituális céloknak szentelt intellektusra mutat; az aranyszín a filozófiának szentelt tiszta értelem jele
- Zöld: általánosságban nagyon változó jelentőségű és helyes értelmezéséhez nagyon sok tanulmány szükséges; legnagyobb részben alkalmazkodóképességet jelent
- Szürkészöld, mély, iszapos kinézésű: álnokság és ravaszság
- Smaragdzöld: sokoldalúság, ügyesség, találékonyság, melyeknek alkalmazása önzetlen
- Halvány és fénylő kékeszöld: mély együttérzés és részvét, tökéletes alkalmazkodó képességgel párosulva, melyet egyedül csak ők tudnak
- Ragyogó almazöld: erős életerő
- Kék: a sötét: tiszta és vallásos érzés. Hajlamos arra, hogy sok más tulajdonsággal megfessék, így jön létre az indigótól vagy a gazdagon mély ibolyaszíntől a piszkos szürkéskékig mindenféle árnyalattal
- Világoskék: amilyen az ultramarin vagy kobaltkék, egy nemes spirituális fogalom iránti odaadás. Az ibolyaszín rendszerint a vonzalom és az odaadás keverékét jelenti. A fénylő liláskék, amelyhez szikrázó aranyos csillagok is párosulnak: a magasabb-rendű spiritualitás, magasztos spirituális inspirációk
- Ultraibolya: a pszichikai képességek magasabb és tisztább fejlettségét jelenti
- Ultravörös: olyan ember alacsonyabb pszichikai képességei, aki rosszakat és a mágia önző formáit műveli
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.