iwiw A szem - biztos hogy a legfontosabb érzékszervünk?

2011. október 18., kedd

A szem - biztos hogy a legfontosabb érzékszervünk?

Az emberi szem

Az ember legfontosabb érzékszerve a szeme. Becslések szerint ezzel a rendkívüli szerkezettel érzékeljük a külvilágból érkező információ 80-85 százalékát. A szemtípusok besorolása szerint az ember szeme lencserendszerrel rendelkező hólyag- vagy sötétkamra szem.

A szemgolyó felépítése

A szemgolyó burkát kívülről befelé haladva három réteg alkotja:

1. Az ínhártya (sclera), opálszínű külső burok, amelynek elülső 1/6 részén van az átlátszó szaruhártya (cornea).


A szemgolyó felépítése I.
2. Az eres réteg (uvea), amely három részből áll: az érhártyából (chorioidea), az első pólus irányában folytatódó sugártestből (corpus ciliare), amely az úgynevezett zonularostok segítségével a lencsét felfüggeszti, és a szivárványhártyából (iris), melynek közepén lévő kerek nyílás a pupilla. az első pólus irányában folytatódó sugártestből (corpus ciliare), amely az úgynevezett zonularostok segítségével a lencsét felfüggeszti, és a szivárványhártyából (iris), melynek közepén lévő kerek nyílás a pupilla. A pupilla gyenge fényben kitágul, erős fényben összeszűkül, ezzel szabályozza a retinára jutó fény mennyiségét.





A szemgolyó felépítése II.



3. Az ideg- vagy recehártya (retina), szemünk "képernyője", amelyben a látóideg végződései és az ezekkel összeköttetésben álló fényérzékeny elemek: a csapok (coni) és pálcikák (bacilli) helyezkednek el; számuk kb. 7, ill. 130 millióra becsülhető. A retinának a fényre legérzékenyebb része a pupillával szemközti, kb. 1,5 mm átmérőjű sárga folt (macula lutea), közepén van a kb. 0,3 mm átmérőjű látógödör (fovea centralis), ahol a csapok a legsűrűbben vannak, pálcikák viszont nincsenek. A látógödörtől az orr felé kb. 4 mm-re van a látóideg kilépési helye, ahol sem csapok sem pálcikák nincsenek, ez a hely a fényre érzéketlen vakfolt (macula coeca). Az emberi szem leggyakoribb betegségei a rövid vagy távollátás. A betegségeket különböző lencsék segítségével orvosolják. ...


Haladjunk tovább:

A szem a látás szerve, amely a fény érzékelésére szolgál.

Különféle fényérzékeny szerveket találhatunk különféle szervezetekben. Míg a legegyszerűbb szemek csak annak eldöntésére képesek, hogy a környezetében fény van-e vagy sötét, addig az összetettebb szemek képesek alakok és színek megkülönböztetésére. A legtöbb állat – emlős, madár, hüllő és hal - kétszemű. Ez a két szem gyakran ugyanabba az irányba néz, ezzel egyetlen térbeli képet hoz létre, mint az embernél is.

Az emberi szem az arc síkjában elhelyezkedő páros szerv. A szemek a szemüregben találhatók. A szemet járulékos szervek veszik körül, ezek gondoskodnak védelméről és biztosítják mozgását. A szem és az agy képesek a környezetet akár három látószögben is látni. Az ember és vele együtt a többi főemlős is a világot a kéktől egészen a vörös színig érzékeli, tehát körülbelül a 400 nm-től 700 nm-ig terjedő hullámhosszú fényt. A két szemnek köszönhető. Különböző pontokból nézve kicsit más a kép az agy visszanyerheti a távolságinformációt. Vizsgált tárgyak távolsága meghatározza a szemtengelyek összetartását, de a szemlencse fókuszálását is. A térlátás elég könnyen becsapható, ha a két szemet külön-külön tudjuk információval ellátni.

Vigyázat! Az agy valamennyire egy szem esetén is szimulálni tudja a térérzetet, de ez becsapós!

Amennyiben tudjuk, hogy az agyunk megfordítja a látott képet, és megtanulunk a tudatunkkal látni, képzeletünkben is a valós képre koncentráljunk:
Minden, amiről azt hitted, hogy van, az nincs, és minden, amiről azt gondoltad, hogy nincs, az van! Fordítsd meg a nézőpontod, és fordíts hátat annak, amiről azt hitted, hogy van, és nézz afelé, amiről azt hitted, hogy nincs.

A nem létezőnek hittre kell fókuszálni, oda nézni. Azért nem látjátok, azért nincs számotokra, mert nem nézitek. Nem nyíltatok meg előtte. A hiányba vetett hited akadályoz meg abban, hogy - amit hiányolsz - az látványképpen a szemed elé kerüljön. Pontosan olyan, mint a történet az indiánokról; akik nem vették észre Kolumbusz hajóját, mert még nem láttak olyat. Ti vagytok az előörs, - a sámán, aki ül a parton, és nézi a vizet. Ismeri a víz természetét, s látja, hogy megváltozott a víz viselkedése. Ebből a megváltozott viselkedésből tudja, hogy valami történik, és tudja, hová kell nézni. Ezért látja meg a hajót. S ha ő meglátja, utána már láttatni tudja a többiekkel is.

Meglátni a változást a mintában

Ugyanígy kell figyelnetek a természetesnek tartott dolgok megváltozását. Ha bizonyos minták megváltozását látjátok, elegendő a mintákat figyelni nyitottan. Abban meg fog jelenni a változást hozó ok maga. (Az, ami közeledik, Kolumbusz hajója. Figyeld a vizet, hogy meglásd a hajót.) Figyeld a változást a mintában, hogy meglásd azt, ami a változást okozza. Amikor megláttad, meg tudod mutatni a többieknek, - akik még nem látják, de tudják már tőled, hová kell nézni, és ezért ők is meg fogják látni. Az ismeretlen dolgok megismerésének a módszere, hogy nézz a "semmibe"! Hangolódj rá arra, ami még nem nyilvánult meg, de közeledik a kollektív mintában. Számos, eddig számotokra ismeretlen új dolog közeledik hozzátok. Ezeket ezzel a módszerrel tudjátok meglátni, felfedezni, megismerni. Az ilyen helyzetben a mester az az útmutató, aki tudja, hogy hová kell nézni, s bele tud nézni a "semmibe" - abba, amit eddig semminek látott. Ami eddig semminek tűnt a számára, abba is bele tud nézni. Ekkor a semmi megtelik élettel, ugyanúgy, amikor a csendet hallgatod, megtelik hangokkal. Ha nyitott fülekkel hallgatod, rájössz, hogy a csend nem halott csend, - mint aminek eddig érzékelted, hanem nagyon is él.


Fedezd fel a hiányaidat!

Nincs olyan, hogy semmi! Csak ti nagyon belerévedtetek a számotokra létező fizikai valóságba, s lekötötte az érzékszerveitek kapacitását. Ez akadályozott meg abban, hogy a fölé lássatok, és a finomabb érzékelést elsajátítsátok. Amiről szó van, az a semmibe nézés tudománya. (Ami természetesen tudatos.) Nagyon érdekes dolog felfedezni a hiányokat az életedben. Minden hiány egy semmi. Gondolj arra, amit eddig hiánynak gondoltál, s nézz bele a közepébe. Nem elfordítani a szemedet, és félni tőle, hogy ott van a hátad mögött, hanem fordulj vele szembe, és nézz bele a közepébe. Ekkor meglátod, hogy a hiánynak vélt dolog nem hiány, s meglátod, mi jelenik meg benne. A saját életünk semmisségét, hiányosságát így tudjuk egyre jobban feloldani.
Fordíts hátat annak, amiről tudod, hogy van, és ne annak, amiről azt hiszed, hogy nincs. Amit jól ismersz, annak nyugodtan fordíts hátat, az nem fog félelemként hátba támadni. Viszont fordulj a fókuszoddal, /az arcoddal/ az ismeretlen felé. Úgyis lehet mondani, hogy keresd az ismeretlenben magad. Ez nagyon nagy távlatokat nyit majd meg előttetek.

Hogyan nézzünk? Nyitottan

Margaréta közbefűzött kérdése, hogy honnan tudjuk, hogy mit keressünk az ismeretlenben? Válasz: ne a valamit keresd, hanem nézz bele a hiányba, semmibe. Ne határozd el, hogy ott minek kell lenni, vagy mit akarsz ott látni. 
Nem tudod, hogy mi lesz ott, mint ahogy a hajót felfedező sámán sem tudta azt előre, hogy egy hajót kell keresni. Csak belenézett a semmibe, az ismeretlenbe - teljes nyitottsággal. Így nézz bele a hiányodba.
Gyakorlati példát kérünk, hogy megértsük, mit, hogyan kell tenni. Az a válasz, hogy mi leszünk a gyakorlati példák - akik kipróbáljuk, akik megmutatjuk számtalan formában, hogyan csináljuk. Ha most bármelyik példát kiragadnánk, megmutatnánk, akkor az emberek mániákusan ahhoz kötnék magukat, azt kezdenék utánozni, vagy mint módszert használni. Pedig pontosan az a lényege, hogy ne alkalmazz módszert, vagy technikát, hanem
 találd meg a saját módodat arra, hogy hogyan éld a saját ismeretlenedet, (semmidet, hiányodat). A mi feladatunk, hogy megvalósítást adjunk ennek a fizikai síkon.  Ezt nem fogják helyettünk eljátszani. Mindig kapunk igazítást, finomítást, hangolást arra, hogy egyre jobban a képességeink birtokába kerülhessünk, - amivel ezt sikeresen megtehetjük. De konkrét gyakorlati útmutatást ne várjunk; hogy melyik lépés után melyik következő jön. (Nincs kézi vezérlés, hiszen nektek vannak kezeitek – viccelődnek fentről.)
Amikor a semmibe nézel, egy idő után azt fogod érezni, mintha a Minden nézne át rajtad keresztül. (A te szemeden keresztül.) Mintha már nem csak te néznél, hanem egy teljesebb lény, vagy valóság nézne át rajtad keresztül – bele a semmibe. És mintha ez tükröződne vissza. (Öreg kérdez közbe; hogy akkor a minden lehetőségre kinyílás következik be? Igen a válasz.) Ha a jól bejáratott utakon maradunk, és mindig azt nézzük csak, ami van, akkor ez a fejlődésünk lezárása. Egy biztonsági terepen vagyunk, amin eltöltjük az életünket. Viszont, ha igazából fejlődni akarunk, akkor magunknak így mutathatjuk meg, hogy az eddig általunk nem ismert dolgokba belenézünk. Ez által egy kiteljesedettebb állapotot is élünk meg. Ezen az úton feloldódik bennünk az ismeretlentől való félelem, ami pedig egy érzelmi gát, vagy akadály bennünk. Az érzelmek feloldása; a tárgyukkal-, a hiánnyal szembenézéssel lehetséges, mert általában attól félünk, ami nincs. (Pedig ami nincs, az van.) Vagyis attól félünk, amit nem jól ismerünk, vagy nem a helyén ismerünk, és nem a helyén lévő tapasztalatot szereztük meg róla.

A félelem, ami benne tart a szokásrendben

A félelem az a kötöző zsinór, ami a régi sorskörökben, csapdákban, ismétlődésekben benne tart. (Tudjuk, hogy nem jó, de ezt már megszoktuk. Nem merünk újra vállalkozni, hátha rosszabb lesz! Biztos, ami biztos; ha ükapámnak jó volt, nekem is jó lesz. Magyarázza ezeket a gondolatokat - egy kicsit sarkítva, az Öreg.) Ami egy folytonos mintaismétlődést, berögzültséget, és szokásrendet alakít ki. Ez alakítja ki a merev szabályrendet, amiben a lélek már alig tud mozogni, és alig életképes. Ebben a merev rendben él a fizikai lény (az ember). Ezeket a félelemkötéseket úgy lehet kioldani, ha mindabba az ismeretlenbe belenéztek, ami korábban félelemmel töltött el. (Vagy egyszerűen csak az ismeretlenbe belenézve.) Ugyanis nem biztos, hogy mindig tudatosak vagyunk a félelemre. Nem mindig tudjuk, hogy valami félelmet vált e ki belőlünk, vagy nem? Nem mindig érezzük a félelemrezgéseinket sem. Ez azért van, mert már nagyon sok félelmet felhalmoztunk, s a durva szintekben vagyunk benne, s a finomabb félelemrezgéseket érzékelésünkben elnyomtuk. Mégis jelen vannak, és megéljük őket.


A félelem kioldása, kivezetése

Nagyon sok szinten lehet kivezetni a begyűjtött félelem energiát. Most a szellemi szintről beszélünk. Van még asztrális szintje, ahol alkalmazható a képi megjelenítés, a meditáció, vagy az elképzelése annak, hogy ezek hogy tűnnek el a testünkből. Van fizikai síkú eloldási lehetőség. Vízzel történhet, ami segít kimosni a félelemenergiákat. Igazából minden síkon egyszerre kellene dolgozni, a félelemenergiák hatékony eltávolítása érdekében. (Mert amiről beszélünk, az az eloldás módszertana.) Ezért szellemileg ugyanúgy nézz szembe a hiányokkal, a semmivel, mint ahogy ugyanakkor képileg látod a félelmek kioldódását, s ezzel egy időben az informatikailag tiszta vízzel kimosod azokat az összetevőket, amelyek lehúzódtak ebből a fizikai szintedre. A folyamat részben önműködő; ugyanis amikor szellemileg elkezdesz szembenézni a semmivel, (hiánnyal, ismeretlennel), akkor elindul fel benned, az elnyomott félelemanyag. Ekkor ez megjelenik az álmokban, mint képanyag. (De megjelenhet meditációban, vagy más formában is: hirtelen megjelenő kontrollálatlan érzelmekben, vagy olyan érzelmekben, amelyeknek nem tudod az okát.) Ilyenkor lehetséges, hogy egy félelemkioldás kellős közepén vagy. Szinte a semmiből törhetnek rád érzelemhalmazok! Ez annak a jele, hogy valamibe belenéztél, valamivel szembenéztél, s nem azt érzed, ami ott van, amit éppen megélsz. Az jön föl, amit korábban beraktároztál, mint érzelemanyagot. S azért jön fel, mert ránéztél. Ezzel megengedted neki, hogy kioldódjon. Ugyanígy jöhetnek fel különféle érzelmek; szomorúság, düh, kétségbeesés, harag. Végül ez megjelenik a fizikai síkon is; különböző jövő-menő betegségtünetek formájában, - amelyek természetesen nem betegségek. Ez tisztulási kategória, amikor a tested is megszabadul attól, amit ennek az élményanyagnak az elraktározása kapcsán, a fizikai síkon eltároltál. (Ide tartozik a nátha, influenza, hasmenés, stb. S így távozik a fizikai síkra lehozott, és ott összesűrűsödött energia.)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Követés Email-en

Népszerű bejegyzések