Tér-idő

Logikusan kiindulva, olyan mint semmi nem létezik, tehát nincs. Mikor azt mondják kezdetben volt a semmi, és abból lett ez meg ez... lehetetlen, mert ami nem létezik, abból nem lesz valami. Csak akkor, ha valaki, vagy valami megteremti, de akkor az tudatos, tehát tervezett, és ezáltal valószínű, hogy tökéletes is, mert a terv szerint működik. Ha viszont minden fény és hang rezgése, akkor nézzük csak mi is a fény:

Mi a fény?

A fény ugyanolyan elektromágneses hullám, vagy másképpen fogalmazva elektromágneses sugárzás, mint mondjuk az infravörös és az UV-sugárzás, vagy éppen a rádióhullámok. Változó elektromos és mágneses mezőből áll. A hullám minden pontjának van elektromos és mágneses mezője. Ezek merőlegesek a hullám haladási irányára, vagyis transzverzális hullám.

Az ábrán látható elektromágneses hullám mágneses mezője vízszintes, elektromos mezője függőleges. Az erőterek iránya általában változó, de mindig merőleges a sugárzás irányára.

elektromágneses hullám

Az elektromágneses hullámok úgy terjednek mint a vízbe dobott kő mellett keletkező hullámgyűrű, de terjedésükhöz nincs szükség közegre és sebességük vákuumban megközelíti a másodpercenkénti 300.000 km-t (fénysebesség). Tehát elektromágneses hullám. Nézzük mi az: időben változó elektromágneses tér tovaterjedése, elektromágneses sugárzás. ...

Az elektromos töltés gyorsulásából származó energia és az ezzel kapcsolatos elektromos és mágneses terek.

Az energia tekinthető egy, a térben terjedő hullámként (amelynek terjedéséhez nem szükséges közeg), amelyben elektromos és mágneses mezők oszcillálnak egymásra és a terjedés irányára merőlegesen.

Elektromágneses tér (elektromágneses mező)

Olyan fizikai erőtér, amely ez elektromos töltésű részecskék között létesít kölcsönhatásokat. 

Az anyag egyik megnyilvánulási formája: tömege, energiája, impulzusa, impulzus nyomatéka van.

Az elektromágneses tér a csak speciális körülmények között különválasztható elektromos és mágneses tér egysége.

Időben változó mágneses tér (zöld színű indukcióvonalak) által létrehozott villamos tér (piros színű villamos erővonal-gyűrűk)

Törvényszerűségeit a Maxwell-egyenletek (1862) írják le. 

Tehát nem más mint, időben terjedő elektromos részecskék kölcsönhatása, anyagot alkotva, attól függően, milyen frekvencián rezeg.Tehát lehet ez az alapja mindennek.Ha mindezt tudattal ruházzuk fel, akkor bármi megteremthető ezáltal.

Az anyag a tudat egy igen alacsony szinten, a mikrovilágban elhelyezkedő formája, amely csak egy felsőbb szinten elhelyezkedő tudat által nyer annak megfelelő értelmezést: vagyis az anyag éppúgy látszólagos, virtuális, mint a tér és az idő.

De akkor az időnek léteznie kell,mert benne van a képletben, csak nem úgy ahogy mi ismerjük.

Az idő kérdése

Az időt a fizika, mint segédváltozót vezette be, amely a fizikai változók egy csoportjába sem sorolható (pl.: skaláris vagy vektor), sőt létezése sem olyan nyilvánvaló, mint a többi fizikai változóé. A haladó fizikusokban egyre inkább felmerül az igény az idő és a hiányzó dimenzió(k) közti összefüggés tisztázására.

Hogyan kell érteni ezt az összefüggést?

Próbáljuk meg elképzelni, hogy kétdimenziósak vagyunk! Egy síkban élünk, és egy háromdimenziós tárgyat szemlélünk. Milyennek látjuk? Természetesen kétdimenziósnak, pontosabban annak egy, a mi síkunkba eső metszetét érzékeljük. Pl. egy sörösüveget gyűrűnek látunk. Ha a sörösüveg elkezd süllyedni, és síkunk éppen a nyaki részét metszi, azt látjuk, hogy a gyűrű összeszűkül, majd eltűnik, vagyis a tárgyat időben változónak érzékeljük, holott nem az, sőt akkor is létezik, amikor már eltűnt. Vajon az idő a mi háromdimenziós világunkban mennyiben valóságos, és mennyiben illúzió? Nem az idő létezését kérdőjelezzük meg itt, hanem csak azt mondjuk, hogy az idő mögött egy vagy több nem látható dimenzió is meghúzódhat. Ha felfedtük a hiányzó dimenziót, még mindig maradhat vissza időkomponens, amely esetleg újabb rejtett dimenzió létezésére enged következtetni.

Az érzékszerveinkkel felfogható fizikai világ három dimenziós, amelyet a lineáris idő jellemez. Az időnél azonban kilóg a lóláb: más dimenziók létezését sejteti meg.

A valóság olyan síkokból épül fel, amelyekhez eltérő idő kapcsolódik. Ezek a síkok egymás "fölött" helyezkednek el, és ami a legfontosabb: mindegyiket ugyanazok a szegmensek építik fel. Az építménynek minden idősíkban három különböző vetülete, aspektusa van. A spirituális illetve a Kozmikus sík tehát ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint a fizikai síkhoz tartozó köznapi értelemben vett tudatunk: "amint fent, úgy lent".