"Találkozni a delfinekkel, különleges élmény. Ahogy látod a hatalmas állatokat kecsesen felugrani, majd elmerülni a hullámzó, végtelen kék vízben. Ahogy nézed őket, a felfokozott öröm és felszabadultság érzése tölt el és úgy érzed, te is szabad vagy"...
Az embernek van egy hüllőagya (létfontosságú lüktetések, pulzációk központja) erre épült egy újabb réteg a limbikus, ez az emlősök ősi agya (környéki idegrendszer fedi be, ez az érzelmek többségének a központja), az utolsó réteg a neocortex az agyköpeny kérge (gondolkodás, analizálás, logika, beszéd), ami az emberhez kötődik és tette lehetővé hatalmunkat az összes többi lény felett. A ceteknél is megvan mindhárom réteg, sőt a neocortexük jelentősebb (ősibb, ritkább idegsejű hálózatot tartalmazó szürkeállomány), viszont csak náluk alakult ki a neocortexük előtt, egy különleges réteg, amit paralimbikus lebenynek neveztek el. Ennek az előagylebenynek az a különlegessége, hogy egyazon helyen gyűjti össze mindazokat a mozgásszabályozó és érzékelő központokat, amelyek az embernél az egész neocortex területén találhatók.A szárazföldi emlősöknél az agykérgek között hosszú, és lassú az összeköttetés, míg a ceteknél ez közvetlenül jön létre. Ez nagyon különleges. A ceteknél, ezáltal a hang (elsősorban) a látvány, az íz közvetlenül jelenthet mozdulatot, anélkül, hogy jelrendszert kellene megfejteniük. A cetféléknek nem kell a nehézségi erőt leküzdeni (mint a szárazföldön), ezért idegrendszerük hatalmas mennyiségű energiát tud felhalmozni. Neuro-pszichológusok szerint az elvont gondolkodás, a beszéd, nevetés, az érzelmek felidézése, az emlékezés, nem csupán a neokortex agykéreg nagyságától függ, hanem az idegkötegek vastagságától is, amelyek összekötik a régebbi agyrétegekkel. Ilyenformán elmondható, hogy a cetek rendelkeznek az - előagylebenyük révén - a legvastagabb idegköteggel.
A cetek az emberi fül számára fel nem fogható hangokat is képesek befogadni, mivel a dobüregi hangablakuk kb. 20-200 ezer hertzig képes hangot befogadni, míg az emberé csak 20-20 ezerig. Hangok két fajtáját képezik. A hangok egy részét, a többi állathoz és az emberhez hasonlóan a légzőszerveikkel. Más részét viszont, a szonárján keresztül. A kétféle hangot művészettel keverik, a másodperc századrésze alatt számtalan variációban, formára. A hangot másodpercenként több mint 1500 méteres sebességgel képesek egymáshoz eljuttatni. Szonár, ultrahangot a víz alatt észlelő és felderítő berendezés, amit az első világháború idején a tengeralattjárók felderítésére használtak. Kibocsátották az ultrahangot, és elemezték a visszhangját. Ez az elve az echografiának is, amelyet a magzat megfigyelésére használnak az anya hasában. A cetek berendezése ennél fejlettebb annál, amit az ember valaha is kitalált. Ez által látnak is a hangjukkal, holografikus módon. A tudósok bebizonyították, hogy a szonár áthatol az anyagon. Valóságos domború képeket készítő röntgengép. A Doppler effektust felhasználva (mozgó tárgy rezgésszám változásának görbéje), a visszhang révén képesek látni a testben lévő legfinomabb áramlásokat is. Bőrük különlegességének köszönhető a haladásuk sebessége. Óránként 30 csomót is képesek megtenni. Tulajdonképpen két bőrrétegük van. Egyik belül van, szalonnaréteg burkolja, a másik kívül a felszínen. Arra szolgál, hogy eltakarjon apró, függőleges, szivacsos, vízzel töltött rétegű csatornákat. Bármely test, ami levegőben, vagy vízben mozog közegellenállást vált ki, apró örvényeket, amelyek lefékezik. A delfin bőre olyan puha és rugalmas, hogy ez nem tud létrejönni. Másrészt a külső bőrt rendkívül sok vérerecske szövi át. Amikor nagy sebességgel halad, akkor ezekben vérbőség keletkezik, ami elegendő a bőrrel érintkező vízréteg vékony rétegének felmelegítésére. Ez a felmelegedés, kiküszöböli a közegellenállás miatti örvényeket.
A kutatók egyre nagyobb hányada gondolja úgy, hogy a delfinek szórakoztató céllal történő fogvatartása pszichológiailag káros az állatoknak, ezért nem támogatják a delfináriumokat. Kováts Kinga, a horvát Kék Bolygó Tengeri Természetvédelmi és Kutató Intézet magyarországi elnöke szintén elutasítja a fogvatartott delfinek szórakoztató látványosságként történő bemutatását. Az általános vélekedés szerint a delfinek intelligenciája messze meghaladja a legtöbb állatét. Az állatok azon viselkedésformáit, melyek a környezetből érkező információk feldolgozásával kapcsolatosak, összefoglaló néven kognitív (elmebéli) képességeknek nevezzük. A delfineknél, vízi életmódjuk miatt, a hangokkal történő, vokális kommunikáció a legkifejezettebb. A vízben a fény kevéssé, a hang viszont igen jól terjed, így a távolsági kommunikációnak ez az egyetlen lehetséges formája. A delfinek hangjait két típusba szokás osztani: kattogások és füttyök. A kattogások inkább navigációs célt szolgálnak, a tárgyakról, élőlényekről visszaverődő hangok segítségével a delfinek képet alkothatnak környezetükről. A füttyök ezzel szemben a fajon belüli, intraspecifikus kommunikáció fontos eszközei.
Számos más viselkedési konvergencia is megfigyelhető a delfinek és az emberszabásúak között. Ausztrália partjainál figyelték meg Michael Krützen és munkatársai az Új-Dél-Wales-i Egyetemről, amint a delfinek tengeri szivacsokat viselnek az orrukon, és így kutatják át az aljzatot, a szivacsokat mintegy kesztyűként használva, védve orrukat a sérüléstől. Mint később kiderült, a szivacshasználat nem jellemző minden delfinre a környéken. Megvizsgálták a szivacsot használó delfinek mitokondriális DNS-ét (ez a típusú DNS csak anyai ágon öröklődik), és azt találták, hogy ezek az egyedek közeli rokonai egymásnak. Felmerülhet, hogy a viselkedést öröklött faktorok határozzák meg, a magatartás azonban nem minden rokonban jelenik meg, így ezt a lehetőséget a kutatók kizárták. Arra következtetnek, hogy a szivacsok használata kulturálisan adódik át a csoporttársak között, leginkább a lányok tanulják anyjuktól. Szinte kizárólag nőstények használnak szivacsokat. Krützen azt feltételezi, hogy ennek oka a hím és a nőstény delfinek eltérő szociális viselkedése. A hímek már fiatal koruktól kezdve inkább más hímekkel tartanak, és kevesebb időt töltenek anyjukkal, míg a nőstények hosszabb ideig anyjuk közelében maradnak, és gyakrabban kutatnak egyedül a tengerfenéken élelmet keresve. Őnekik így több lehetőségük van a viselkedés eltanulására és többet is profitálhatnak egy effajta eszköz használatából.
Hasonló kulturális viselkedés-átvételre lett figyelmes Michael Noonan, a buffalói Canisius College kutatója, amikor fogságban tartott kardszárnyú delfineket vizsgált. Egy négyéves hím addig ismeretlen madárfogási technikát fejlesztett ki: visszaöklendezett halakat köpött ki a víz felszínére, és alattuk várt, nyitott szájjal. Mikor egy-egy sirály megpróbált elcsenni egy halat, ő hirtelen összecsukta állkapcsait, és elkapta a madarat. A feljegyzések szerint napjában háromszor-négyszer járt sikerrel. Az újonnan kifejlesztett viselkedést megfigyelte a többi egyed, és az néhány hónapon belül teljesen elterjedt az összes ott tartott kardszárnyú delfin között. Az általuk kibocsájtott ultrahangok segítségével képesek érzékelni a várandós kismamákat is. Azok a kismamák, akik várandósságuk alatt találkoztak delfinekkel, úgy érezték a delfin tudatosan közelít hozzájuk és babájukhoz , s érzékelték az általuk kibocsátott hangok pozitív rezonanciáját. A legújabb tudományos kutatások is azt bizonyítják, hogy a delfinhangok pozitív hatással vannak a baba agyműködésére, szívverésére, megnyugtatják a magzatot.
Lori Marino amerikai kutató a palackorrú delfinek szürkeállományát vizsgálta behatóan, hogy pontos ismereteket szerezzen. A kutatások során kiderült: a delfinek némileg kisebb agyállománnyal rendelkeznek, ezzel szemben agyuk erősebben barázdált és nagyobb a felülete - ez utóbbi kiegyenlítheti a "hiányzó" tömeget.
Lillynek, a szenvedélyes kutatónak sikerült, de nem az értelme által. Számtalan esetben bebizonyosodott, hogy az ember delfineket tanító kísérletei úgy végződtek, hogy a delfin tanította meg valamire az embert. Úgy gondolom, hogy Lilly is ennek köszönheti a mély belső átalakulását, hogy eljutott igazi önmagához, hogy teljesen megváltozott. Lilly magán próbálta ki, hogy mi történik vele, amikor a delfinekhez hasonlóan, éjjel - nappal a vízben lebeg. Úgy gondolta, hogy az embernek először a belső világát kell megértenie, csak akkor képes a környezete megértésére. Erre a célra találta fel az érzékszigetelt kamrát, a híressé vált un. szamadi kamrát. Az addigi tudományos feltételezésekkel szemben kísérletei bebizonyították, hogy ebben a közegben nem elalszunk, hanem a tudatunk felfokozottan éberré válik. A lebegő ember agyhullámai megfelelnek az alvás és az ébrenlét határán, az alfa sőt a théta hullámoknak. Mély meditációs állapot jön létre. Lilly rájött a párhuzamosságra a két kisérletben: a kamrában lebegő ember agyhullámai és a delfin belső állapota között. Lilly ebben az állapotban csodás felfedezéseket tett. Rájött, hogy a tudatunk végtelen, ennek csak mi magunk szabunk határt. Transzcendentális élményeket élt át. Találkozott a mestereivel, átélte a végtelen fény, a végtelen szeretet állapotát. Ha valaki erre a szintre eljutott, többé már nem tud ártani egyetlen lénynek sem. Rájött, hogy a fajok közötti kommunikáció a hagyományos, tudományos módszerekkel az értelem révén lehetetlen.
A hagyományos tudomány számára nincs olyan állat, aminek tudata van, ezért szerintük, az állatokkal nem lehet kommunikálni. Ez az emberi faj magasabbrendűségét hirdető értelem, vezet a fajokkal való kegyetlen kísérletezéshez, kiirtásukhoz, az egész bioszféránk tönkretételéhez. A többi faj alacsonyabb rendű az embernél, ezért kénye kedve szerint rombolhatja, mint a rabszolgáját ketrecben, cirkuszi mutatványokban mutogathatja, pusztíthatja őket! Ezt jelenti a legmagasabb rendűnek lenni a bolygó lényei között?
A vemhességi idő (11-13 hónap), közvetlenül a szülés előtt a nőstény mozgása lelassul. Amikor a szülési fájdalmak jelentkeznek, a csoport nőstény tagjai a vajúdó nőstény köré gyűlnek. Ezzel szinte óvják gyengélkedő társukat a külső veszélyektől, illetve megakadályozzák, hogy lemaradjon a csoporttól. Az újszülött delfin farokkal kifelé, nyitott szemmel jön a világra. Életében az első legfontosabb feladat, hogy a felszínre emelkedjen, és levegőt vegyen. Az úszásba gyorsan beletanulnak, a néhány hetes fiatalok ugyanis már 30 km/h-s sebességgel képesek úszni.
Több olyan dokumentumfilmet is láttam, amelyekben delfinek mentettek meg, bajba jutott búvárokat, kifejlett cápák ellen, pedig elvileg semmilyen érdekeik nem fűzték őket az emberhez, sőt a támadással éppen saját életüket tették kockára. Az állatok viselkedése inkább ösztönös, mint tudatos eredetű, és az is ritka, hogy mindenféle családi kötelék nélkül, a kisebb állat megtámadjon egy nagyobb, erősebb állatot azért, hogy egy még kisebb élőlényt megmentsen.
A delfinekkel való találkozás megnyitja az utat lelkünk olyan mély és elrejtett részeibe, ahol a szabadság, önfeledt játék, spontaneitás és kreativitás forrása rejtőzik. Felszabadul lelkünk a mindennapok terhei és súlya alól, érzelmeink hullámai lecsillapodnak, a gondolatok kitisztulnak, s megtapasztaljuk a gondtalanság élményét, az itt és most pillanatát, tiszta, játékos, gyermeki Önmagunkat. Az emberi történelem kezdetétől számos mítosz, monda hordozza az ember és delfin találkozásának emlékeit. Számos, ősi kultúrában ezeket az állatokat szentként tisztelték, bölcs, lelki vezetőt láttak bennük, megvilágosodott lényeknek tartották őket. Sajnos manapság a delfinpopuláció minden fajtánál csökken, és kettő fajuk már veszélyeztetett.
Lehet, hogy most nekik van szükségük a mi segítségünkre, ezért lehetőleg támogassunk mindent, ami fajtáik fennmaradását szolgálja.
Általánosságban:
A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélékés a disznódelfinek), az édesvízi folyamidelfinek (Platanistoidea)öregcsaládjába pedig további négy delfincsalád tartozik. A delfinek legközelebbi rokonai a szintén a fogascetek közé tartozó nagy ámbráscet, törpeámbráscet-félék és csőröscetfélék. Csoportokban élnek, ezek 40 egyeddel rendelkeznek, és iskoláknak nevezik őket. A tagok jól ismerik egymást és közösen, jól összehangoltan vadásznak. A delfin nagy frekvenciájú hangjai számunkra ugyan nem érzékelhetők, de mégis nagy erejűek. Olyannyira, hogy a zsákmányállatokat olykor meg is bénítják, ezzel is megkönnyítve megszerzésüket. Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen delfinféle, melynek egy külső agyara van. A delfineknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén. A delfinek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.
A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapcsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat a vízben lévő objektum távolságát, méretét és alakját meghatározza, sőt ezen felül a sebességét és irányát is megállapítja. Ez nemcsak a tájékozódását segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadászik is.
A palackorrú delfinekről megállapították, hogy "neveket" használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.
"Olyan számítógépes eszköz fejlesztésén dolgoznak amerikai delfinkutatók, ami képes felismerni a delfinek által kibocsátott hangokat és megfelelő választ is tud generálni rá. A hordozható fordítógép segítségével a búvárok kommunikálhatnának a tengeri emlősökkel." (Forrás: origo.hu)
1 megjegyzés:
Úgy tudom, hogy a szarkák is felismerik magukat a tükörben, és gondolom más varjúfélék is.
Megjegyzés küldése
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.