A tükörkép
Gondoljunk a Yin yang - ra:
A fekete rész jelenti a pozitív "férfi", a fehér a negatív "női" energiát. Az Egységes Tudat tehát két részre osztja fel magát, pozitívra és negatívra. A Kettőt, az ellentét, a polaritás jellemzi, a megosztottság ilyen állapotát a továbbiakban polárisnak fogjuk nevezni. Mivel a két fél egymást "szemléli", a kettes osztással - amennyiben az egyik fél a másikat külső jelenségnek fogja fel - létrejön az objektum és a szubjektum különválása. A két elem összekapcsolódása miatt a megosztottság csak látszólagos, valójában az Egység továbbra is fennáll.
Hogyan lesz az Egyből és a Kettőből Három? Nézzük meg jobban a szimbólumot! A fekete részben levő fehér, ill. a fehér részben levő fekete pötty az Egész visszatükröződését jelképezi mindkét félben. Az egész persze két részből áll, és ez is látszik a tükörképben; a két részre osztottság is visszatükröződik. (Vagyis mindkét pöttyben valójában egy újabb T'ai Chi szimbólum található.) Természetesen a tükörképben maga a visszatükröződés is visszatükröződik... Ez egy végtelen sor.
A fekete rész jelenti a pozitív "férfi", a fehér a negatív "női" energiát. Az Egységes Tudat tehát két részre osztja fel magát, pozitívra és negatívra. A Kettőt, az ellentét, a polaritás jellemzi, a megosztottság ilyen állapotát a továbbiakban polárisnak fogjuk nevezni. Mivel a két fél egymást "szemléli", a kettes osztással - amennyiben az egyik fél a másikat külső jelenségnek fogja fel - létrejön az objektum és a szubjektum különválása. A két elem összekapcsolódása miatt a megosztottság csak látszólagos, valójában az Egység továbbra is fennáll.
Ettől kezdve tehát önmagamat csak részleteiben, mint események egymásutániságát tudom megtapasztalni. Ezzel megszületett az idő. Az idő tehát abból következik, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat teljességében "egyszerre" átélni, hanem csak részleteiben, a részletek egymás utániságát időnek érzékeljük.
A tér és az idő létrejöttével a szubjektum már rajta kívülállónak (tér) vélt események (idő) sorozataként látja magát visszatükröződni. A vélt kívülállósság események egymásutániságában való megjelenése vezet a karma létesüléséhez, amelyet fentről az alacsonyabban fekvő ok-okozati sík felé tekintve inkarnációkként, a fizikai sík felé tekintve karmikus események ismétlődésében látunk megnyilvánulni.
3 megjegyzés:
Gratulálok a szimbólum példaszerűen érthető levezetéséhez ! – és rajta keresztül a tér-idő keletkezésének magyarázatához. Ilyen logikusan felépítetten nem sok helyen találkozni ennek ismertetésével.
Ám - a teljesség kedvéért - hiányolom épp az EGY Kettővé válás ’MOZDULAT’ tételt kiváltó ok megemlítését.
A legmagasabb Intelligenciának (nevezzük most így) mi az a nagyon erőteljes belső késztetése, ami miatt EGYként Kettővé osztotta fel magát ? A ’mozdulatot’ említed, az okát nem. Mi a célja ezzel ?
Megválaszolod kiegészítésként ? :)
A cél az egység megteremtése és annak egyensúlyban tartása szerintem. A jelkép magában hordozza mindezen tulajdonságok meglétét. Jelen anyagi világunk a dualitásra épül, de mit ér mindez, ha nem fogja kör-be az egység. Az adja meg számomra a magyarázatát a dualitás lényegének. Mindennek van fizikai és szellemi megvalósulása, a kettő tükörképe egymásnak, de a körben ábrázolva egyértelművé válik, hogy csak együtt alkotnak egységet.
Igen, a ’végső’ cél valóban az újra egyesítés és a kibillenni látszó egyensúly visszaállítása.
Ám az Egység, már eredendően is Teljes.
Akkor miért dönt (a Hyper Intelligencia) mégis úgy, hogy látszólag megosztja magát Kettővé ?
A végcélt tekintve, Egyensúlyi állapotából a kimozdulását - semmi nem indokolja.
Akkor miért hozza létre mégis a dualitás világát ?
Miért teremt magának tükröt ? - és vele tükrök világát ?
Nárcisztikus talán ? :) – hogy másik felében Önmagát szemlélje ?
Tegyük fel, hogy olyan érdeklődő vagyok, aki nem hallott, nem olvasott, nem tapasztalt az általad említett összefüggésekről. Viszont megragadja az érdeklődésem az általad ismert és az itt meglobogtatott Egység és Egyensúlyt teremtési cél.
Hogyan kezdjek, hogyan fogjak hozzá és hogyan tovább ?
A ’mozdulat’ mely Életre kelti ÖnMAGját, kiindulás és a végcél között – mi(k) az(ok), ami(k) biztos, hogy nem kerülhető(k) ki ?
Az események sodrában mi az ami elválaszthatatlan tőlem ? - mégis ha nem vagyok tudatosan a birtokában, a cél elérhetetlen.
Vajon csak a cél a fontos ?
Megjegyzés küldése
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az oldal kezelője akkor is felelős a kommentekben elkövetett jogsértésekért, ha azokról az adott pillanatban még nem is tud, ezért a hozzászólások csak moderálás után jelennek meg.