Nimród király és Bábel tornya

Nemsokára utánajárunk ki is volt ez a király, még az idők kezdetén. De előtte megemlíteném, számomra miért érdekes a története. Elsősorban azért fontos tudnunk róla, mert több elmélet létezik személyét illetően, és ebből az egyik, a magyarság eredetéhez vezet. Nevét a biblia is megemlíti, de negatív személyként tünteti fel, és szót sem ejt arról, hogy talán ő kezdett volna bele, Bábel tornyának építésébe. Noé unokájaként említik, a vízözön után kétszáz évvel, mikor az emberek még egy nyelvet beszéltek. Királyként tanácsadói segítették, akiknek szavára az írások szerint mindig hallgatott. Talán táltosok, vagy sámánok voltak? Legendájában egy álmot látott, amit velük fejtetett meg, és hitt is benne. Rettenthetetlen vadászként említik, nagy király, aki egyesek szerint, egy olyan volumenű építkezésbe kezdett, ami abban az időben, kimondhatjuk igen nagy szakmai, elméleti, és technikai tudást igényelt. De vajon milyen célok vezérelték? Miért volt fontos egy olyan torony megépítése, mely méreteit tekintve egyedülálló, és azt az érzést kelteti, hogy egészen az égig ér, mintha egy kapcsolat lenne ég, és föld között. És ne feledjük, mindezt nem sokkal az özönvíz után. Ez a mítosz, a legtöbb nép kultúrájában megtalálható, és általa megtisztult az egész világ. Világméretű pusztulás érte a Földet, amelyben az emberiség magja megmaradt. Lehetett történelmi valóságos alapja is, amit a pleisztocén-holocén becsapódási esemény idején, a laurenciai jégtakaró megolvadásával járó, nagy árvíz magyarázna. A mezopotámiai Vízözön-történet hőse a sumer változatban Ziusudra (az akkád változatban Utnapistim), akit a Vízözön után az istenek égi hajlékukba repítettek. Amikor a hős Gilgames hosszas vándorlás és bolyongás után végül elérkezett arra a "távoli földre", a bölcs Utnapistim tanácsát kérte élet és halál dolgaiban. Utnapistim elárulta Gilgamesnek - és rajta keresztül a Vízözön után élt emberi nemnek - életben maradásának történetét: "Titokba avatlak be! Rejtett tudásába az isteneknek!" - mondja Utnapistim, s elbeszéli a Vízözön igaz történetét. Utnapistim szerint az istenek tanácsba gyűltek, s ott döntöttek arról, hogy elpusztítják az emberiséget. A tanácskozás tényét és a meghozott döntéseket titokban tartották. Ám Enki felkereste Utnapistimet, Suruppak uralkodóját, hogy értesítse a közelgő veszélyről. Enki egy nádkunyhó fala mögül szólította meg Utnapistimet. Szavai eleinte titokzatosan csengenek, de később nagyon is világosan fogalmaz: Suruppak férfia, te jámbor! Ubar-tutu bölcs fia! Bontsd le az ékes házat, melyben annyi sok öröm és gond vala részed; bontsd le a házat mindenestül és építs erős hajót helyette... Építs hajót s vesd meg ezentúl... vesd meg a birtoklás hatalmát... s keresd az életet helyette! Gyűjts egy-párt az élő fajokból, hogy majd akkor magjuk ne vesszen! Pontos mérték szerint építsd a hajót... hajszálnyit sem térhet el attól, amit veled parancsként közlök. Utnapistim nyilvánvaló kérdést tesz fel Enkinek. Mit mondjon ő, Utnapistim, az "utcabéli embernek", ha kérdik: miért építi a furcsaformájú bárkát, s miért mond le összes földi javáról? Enki így felel: Emberfia, ezt mondd, ha kérdik: Úgy látszik, Enlil megneheztelt reám, többé nincs maradásom városotokban- mint szögezném tovább Enlil földjére arcom, ha már Gazdám haragja üldöz? Őseim-látta földre térek, az Apszu partján megtelepszem, ott lakozom majd Enki mellett, ki uram és pártfogóm lészen! Vagyis roppant egyszerű a kifogás: Enki híveként Utnapistim nem maradhat Mezopotámiában, ezért bárkát épít, hogy elhajózzon az alanti világba (vagyis Dél-Afrikába), hogy ott lakozzon Enki/Éával. A következő versszakok arra utalnak, hogy az országban aszály vagy éhínség is pusztított: Utnapistim, Enki tanácsára, azzal nyugtatja meg a város lakóit, hogy ha Enlil látja távozását "csőstűl hull áldás reátok... szerencse szerencsébe botlik". ...
Ez az érv felettébb meggyőző lehetett. Így a város félrevezetett lakói nem is kérdezősködtek tovább, hanem még segítettek is Utnapistimnek a bárka megépítésében. Utnapistim nyársonsült birkákkal, "sőrére hízott tulokkal" etette őket nap mint nap, "szomjúságukat szőlőlével, sörrel és musttal" oltotta. Még a gyerekek is ott sürögtek-forogtak: ők hordták a szurkot a szigeteléshez. S bár mulatozva, könnyű kézzel építették, a hajó mégis elkészült hetednapra. Veszkődve, sok nagy mesterséggel azután vízre boscátottuk; kötelekkel, görgőrudakkal igazgattuk lefele-útját; végül kétharmad magasságig merült el [az Eufrátesz vizében]. Ezután Utnapistim és családja felszállt a hajóra, de előbb "egy-gy párt az élő fajoból" a hajó "rekeszes belsejébe" zárt... Utnapistim azonban - Noéval ellentétben - azokat a mesterembereket is felcsempészte és elrejtette a bárkáján, akik segítségére voltaka bárka megépítésében. Ő maga csak egy bizonyos jel után szállhatott hajóra: Enki azt is elárulta, hogy Samas, a tüzes rakétákat felügyelő isten, adja majd meg a jelt: Ha majd szikra-esőt hullat a sötétedés fejedelme, szedd fel akkor gyorsan a horgonyt, s menekülj messze a hajóval! Eljött a pillanat. A föld megrázkódott, s sötétedéskor szikraeső hullott a földre. Utnapistim pedig "elvonult a fedélzetről, és Puzur-Amurri kapitányra bízta a bárkát s minden utasát". "Amikor a hajnalfény felizott", már tombolt a vihar. Hatalmas mennydörgés rázta meg az eget. Az ég aljáról barna felhő kúszott egyre magasabbra. A vihar gátakat szakított, falakat rombolt. Mindent sötétség borított, "sűrű homály takará el a földet", s végül "cserépként összetörött az ország". Hat napon, s hat éjjelen át zúgott-morajlott a déli szél. ...sziklákat döntött, sarkát a víz szügyébe vágta s korbácsával habosra verve addig űzte-hajtotta, mígcsak ágaskodva a hegyre nem tört. Zilált sörényű harci ménként szembeszökve, vadul sodorva, hullám zúdult az emberekre, akik lentről mindegyre följebb szöktek az ár elől s a csúcson tehetetlenül megrekedtek... Hetednapon elült az orkán, a tenger vize visszagördült medrébe s nem hulámzott többé – végeszakadt a vízözönnek! Kikémleltem hajóm nyílásán: láthattam a szélcsönd derűjét s azt is, hogy bomló televénnyé változott, ki még nem is oly rég örömben s gondban sürgölődött...Enlil és az istenek tanácsának akarata beteljesedett. Ám Enki terve is sikerrel járt: csituló habokon ringott a bárka, amelyen férfiak, nők és gyermekek, de más teremtmények is túlélték a megpróbáltatást. Amikor elült a vihar, Utnapistim megnyitotta az ablaktáblát: Az erős fény szemembe vágott. Mint lapos tető, a mezőség éppolyan kopasz és sivár volt. Akkor a földre hanyatlottam, alig bírtam elvánszorogni a nyílástól, sajgó szememből a könnyek arcomra lefolytak...Szárazföldet kutattam később, s a tenger sima szemhatárán - a tizenkettedik rovásnál, amint a kapitány lemérte! - Sziget emelkedett előttünk: Niszir hegyéhez ért a bárka. Hat napon át kémlelte Utnapistim a tájat a mozdulatlan bárkáról, melyet a Megmenekülés Hegye – a bibliai Ararát – “megakasztott ”. Majd Noéhez hasonlóan ő is egy galambot indított útjára: “elszállott a galamb, kerengélt és nemsokára visszafordult”. Majd fecskét eresztett útjára: a fecske is visszatért. Utoljára hollót bocsátott útjára: a holló elrepült, s nem tért vissza. Ekkor Utnapistim kibocsátotta az élőlényeket, s maga is kilépett a bárkából. Oltárt emelt s égőáldozatot mutatott be, éppúgy mint Noé. Utnapistim áldozatának esetében “fölszállott a füsttel az illat, föl az istenek trónusáig, s az égiek sűrű rajokban gyűltek az áldozat helyére”. A Teremtés könyvében megörökített változat szerint az Örökkévaló ekkor megfogadja, hogy soha többet nem tör az emberiség ellen. A babilóni elbeszélésben Istar, a Nagy Istennő az, aki esküvel fogadja: “Nem felejtem azt a percet, amidőn balul határoztunk!”. Ám a valódi problémát nem ez jelentette. Amikor Enlil is megérkezett, kevéssé érdekelte az ételáldozat. Felbőszülten meredt a bárkára: “Akárki is hajózott rajta, - bizonnyal túlélte az romlást! Holott megmondatott: egyetlen lélek sem maradhat meg élve!” - kiáltotta haragosan. Ninurta azonnal Enkit gyanúsítja: “Éán kívül, akad-e köztünk egyetlen is, tervekhez értő? Vajon ki más tudhatott volna efféle dolgot kieszelni?” - teszi fel a költői kérdést. Enkinek pedig esze ágában sincs tagadni tettét, sőt ékes védőbeszédbe kezd. Először dicséri Enlilt (“Enlil, te bölcs tanácsú isten, bátor bajnok hírében állasz”), majd megdöbbenésének ad hangot, hogy Enlil ezúttal “oktalan” módon cselekedett, s ezután így folytatja: Ami engem magamat illet: semmi titkot ki nem fecsegtem, csupán eggyel, a legméltóbbal láttattam jós-álmot...S ha ez az egy oly bölcs, hogy saját bölcsessége által rájött az isteni titokra, mondja Enki Enlilnek, ne hagyjuk figyelmen kívül kiváló képőességeit. “Most pedig döntsünk felőle” - javasolja Enki. A Gilgames-eposz szerint tehát ez volt az “istenek titka”, amit Utnapistim elbeszélt Gilgamesnek. Utnapistim elárulja a történet végét is. Enlilt meggyőzi Enki érvelése: Megenyhült Enlil s a fedélzetre lépett: kézen fogva a szárazföldre vezetett, háznépemmel együtt... Asszonyommal előbbre intett, letérdelt a fövenyre, szorosan mellénk állott s mindkét kezét fejünkre téve, áldást mondott ránk, azután fennen kiáltá, hogy mindenek hallják: Ember volt eddig Utnapistim, embermódra küzdött, törődött - mostantól kezdve asszonyával együtt hozzánk, istenekhez hasonló! Lakozzék a Távolban ezután, a Folyamok Torkolatánál! Miután elvitték a Távolba, Anu és Enlil “életet adott, az istenek sorába emelte” Utnapistimet. A Vízözön-történet mezopotámiai változata az emberi utódnemzésről szól. A javarészt rongált szöveg különféle “embertípusokat” említ. Legyen egy harmadik fajta az emberek között: legyen az emberek között asszony, aki szül, s asszony, aki nem szül. A nemi érintkezést is új elvek szerint gyakorolták: Előírások az emberi nemnek: Az ifjú... a fiatal lánnyal... A fiatal lány... Az ifjú a fiatal lánnyal... Ha megvetik az ágyat, háljon együtt férjével a hitves. Túljártak Enlil eszén. Az emberiség megmenekült, és szabadon nemzhetett utódokat. Az istenek megnyitották a Földet az ember számára.

A külső beavatkozás, félreérthetetlenül szerepel a történetben, ahogyan az összes mítoszban, míg ha a nevek nem is egyeznek. A mezopotámiai régészeti kincseinek felfedezése, illetve a sumer és akkád ékírásos táblák megfejtése előtt a Vízözön bibliai történetét csupán a világ különböző pontjain élő természeti népek mitológiája őrizte. Az akkád Gilgames-eposz felfedezése a Teremtés Könyvében megörökített Vízözön történet párjának, illetve közvetlen előzményének és előképének bizonyult. Az a külső segítség, amit uralkodásához felhasznált, hasonlíthat népünk vezérei által használt tudáshoz. A talmud szerint, volt egy bizonyos bőröknek kabátja, melyet az Úr, Ádámnak készített. Amikor Ádám meghalt, ez a kabát, Enoch javává vált, tőle az leszállt Methusalehra, az ő fiára. Ő adta azt Noahnak, aki a bárkára vitte. Amikor elhagyták a bárkát, Ham ellopta ezt a kabátot, és titokban fiának Kushnak, ő pedig szintén a fiának, Nimródnak adta. Húsz évesen felvette ezt a kabátot, és ez adott neki erőt és hatalmat. Ezáltal az ő háborúi és vállalkozásai felvirágoztak, mígnem királlyá vált, az egész Föld felett. Mikor hazaérkezett, a nép köréje gyűlt, és egy koronát tett a fejére, így királlyá tették. Mi lehetett ez a kabát? Talán azonos a torinói leplen ábrázolt kabát és korona ábrázolással?

Ha megnézzük az arcot körbefogó hajzatot, és a fej tetején lévő ábrázolást, én akár egy kabátot, és egy koronát is látok benne, amely az egész Jézus jelképet körbeöleli. Lehetséges, hogy ebből a koronából készült a mi beavatási koronánk is? Talán a lepel is ez okból készült, hogy a múlt tudását megőrizze és tovább örökítse az utókor számára? A korona meg van, de a kabát ha létezik, kinek a birtokában lehet? Egyenlőre a koronánk sem hírnevének méltón funkcionál, mert mint tudjuk, a szebb időkben, a korona választott magának királyt, és így az ő népének erős, bölcs vezetőt, aki általa kapcsolatban van az égi energiákkal. Érthetjük akár úgy is, hogy a fejtetőn elhelyezkedő korona adja a tudást, és a kabát adja a védelmet viselőjének és népének. Ha megfigyeljük, az összes királynak volt egy leple, amit viselt. És ha az első királynak a kabátja alapján terjedt el ez a szokás? Továbbá az is érdekes, mint mondottuk, Nimród apját, Kushnak hívták. A sumér, kush szó jelentése: bőr, irha, (takar, véd, összeilleszt). Talán nem is lopták el azt a kabátot, csak ezáltal negatív értelemben lehet feltüntetni viselőjét, így elterelve a figyelmet arról a tudásról, melyet magában hordoz, az utókor számára? Mivel az Úr adománya, kétlem hogy rosszra használhatnák, inkább csak annyi, hogy nem funkcionál. Talán ezért állt le Bábel tornyának építése is, mert ha igaz a Nimród álmáról szóló legenda, akkor elveszíthette az égi tudást a nagy király, melyet a történelem folyamán, hol sikerült visszaszerezni egyes vezetőknek, hol mindez áldás nélkül maradtak az emberek, hosszú időkre. És feltűnt nekem még egy hasonlóság, ha vissza idézzük, Nimród 20 évesen vette fel ezt a kabátot, szert téve a tudásra, mígnem a maja naptár is a 20-as számot kombinálja, mindhárom verziójában. Talán véletlen, talán összefügg. I.e.689-ben az asszírok lerombolták Babilont.

Nos nézzük a forrásokat:

Középkori krónikáink a magyarság első őseként a legendás Nimródot jelölik meg. Nimród először Kézai Simon, Kún László udvari papja, 1282 körül írt Gesta Hungarorumában lép fel a magyar történetírásban. Kézai elmondja, hogy a vízözön után kétszázegy évvel az óriás Nimród egész nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony építéséhez. A nyelvzavar után Evilát földjére költözött, és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki, HUNORT és MAGYART. Ettől a két fiútól és a szolgálatukban álló vitézektől származtak a hunok és a magyarok. Ezt a történetet több mint húsz középkori magyar krónika megismétli, sőt még egy német krónikás is átvette.

Ki volt Nimród?

Neve már a Bibliában is szerepel, mint Noé legrosszabb fiának, Kámnak egyik leszármazottja. A Biblia első könyve, a Genezis, ezt írja róla: "Nimród volt az első uralkodó a földön. Hatalmas vadász volt az Úr előtt, innen a mondás, 'Akárcsak Nimród, hatalmas vadász az Úr előtt'. Birodalmához tartozott Bábel, Erek és Akkád, valamennyi Sinár földjén." A Genezist kb. Kr. e. 950-ben írták. Az idézett szöveg arra utal, hogy Nimród már akkor is legendás hírű személy volt, ki már kissé elmosódott a történelem homályában. A modern történettudomány minden különösebb vizsgálat nélkül 'szép mesének' nyilvánította a magyar Nimród-mondát, Kézait pedig azzal vádolta meg, hogy Nimródot egyszerűen csak kölcsönvette az Ószövetségből, hogy a magyarságnak elfogadható bibliai őst szerezzen. A feltett kölcsönzésnek azonban sok akadálya van. Nimród ugyanis mint Kám leszármazottja szerepel a Bibliában, viszont a keresztény egyházatyák, kiket Kézai jól ismert, a magyarokat és a hunokat egyöntetűen Noé másik fiától, Jáfettől származtatták. Ha tehát Kézai egyszerűen a Bibliából szedte volna Nimródot, az egyház tanítása ellen járt volna el, Kám nemzetségében keresve őst nemzetének. Ezt pedig mint katolikus pap, főként mint a király saját lelkésze, nem tehette meg.A Biblia arról sem tud, hogy a bábeli tornyot Nimród építette volna. Viszont az araboknak van egy ősrégi mondájuk, hogy a bábeli tornyot Nimród építette, mert meg akarta látni Ábrahám Istenét. Hasonló mondák más népek közt is maradtak fenn Mezopotámiában és a Közelkeleten. Ezekről azonban Kézai nem tudhatott. Honnan került tehát ez a motívum krónikájába? A modern bibliatudomány azt is megállapította, hogy a Genezisben Noé leszármazottaiként szereplő személyek nem egyéneket képviselnek, hanem népeket és országokat, s hogy az ószövetségi zsidók Kám nemzetségébe azokat a népeket sorozták, melyek legveszedelmesebb ellenségeik voltak. Nimród a régi arab legendákban következetesen mint Ábrahám ellensége szerepel. Minthogy Ábrahámot az arabok éppúgy ősüknek tekintették, mint a zsidók, ez a szembeállítás arra utal, hogy Nimród népe a szemita népeknek igen veszedelmes ellensége lehetett és felettük uralkodott is. Nimródnak ez az ellenszenves beállítása a későbbi zsidó irodalomban is megmaradt és a korai keresztény egyházatyák is átvették. Így pl. a 'Naftali testamentuma' című apokrif zsidó irat az istentelen Nimródról beszél, aki a népeket Isten ellen lázadásra vezette. Szent Izidor szerint Nimród tanította a perzsákat a tűz imádatára, a fekete Kus fia fedezte fel a csillagászatnak és mágiának gonosz tanait.

A fentiekből kitűnik, hogy Nimród a Kézai korában közkézen forgó egyházi irodalomban egyáltalán nem szerepelt rokonszenves személyként, akit egy tisztességes katolikus pap nemzete számára kívánatos ősnek tekintett volna. Kézai tehát nemcsak a Biblia korában divatos értelmezésével, de egész keresztény műveltségével szállt szembe, amikor a magyarságnak Nimródtól való származását nyíltan megvallotta. Jellemző, hogy a Képes Krónika szerzője, aki Nagy Lajos korában írt, vitába száll a Nimród-mondával, hangsúlyozva, hogy az ellentétben áll az egyházatyák tanításával, de amikor egy későbbi fejezetben az Árpád-ház családfáját sorolja fel, Álmos vezért maga is Nimród egyenes leszármazottjának tünteti fel. Az Árpád-háznak tehát kellett lenni egy hivatalos családfájának, melynek elején Nimród szerepelt, s ez még bizonyára a honfoglalás korából, a (nyugati) kereszténység felvételét megelőző időkből származott.

Érdekes megjegyezni, hogy egy angol történész, Tawnley-Fullam, már 1911-ben felvetette a gondolatot, hogy a Nimród mondában foglalt magyar hagyomány független a Bibliában foglalt mózesi hagyománytól. Ezt a véleményt a magyar történészek teljesen mellőzték, bár a jó-nevű Westminster Review-ban jelent meg. A magyar Nimród-monda elemei tehát arra utalnak, hogy a magyarok még abban az időben kezdték el Nimródot ősüknek vallani, amikor maguk is Mezopotámia vidékén éltek és ott szemita népek felett uralkodtak.

Kézai Simon Nimródról

Első könyv

I. fejezet

2./ A Bábel tornyáról.

Minthogy az özönvíz csapása által Noén és három fián kívül minden test elpusztúlt, végre Semtől, Kámtól és Jáfettől az özönvíz után hetvenkét nemzetség származott: Semtől huszonkettő, Kámtól harminczhárom, Jáfettől pedig tizenhét. ...az özönvíz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth Óriás, Thana fia, minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönvíz ismét találna jönni, a toronyba menekülve a bosszúálló ítéletet elkerülhessék. Azonban az isteni titkos akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem bír állni, úgy megváltoztatta és összezavarta nyelvöket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre különböző tájakra széledének...

3./ Nemrót Persiába költözik. Fiai Hunor és Magor a húnok és magyarok ős atyjai. Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kívül mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kívül több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és színre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben... (Szabó Károly fordítása)

(Kézai Simon Mester Magyar Krónikája (Gesta Hungarorum, 1282)

Az Encyclopaedia Hungarica Nimródról

Nimród - (Kr.e. 2. évezred eleje) Nemrod, Ménrót. - Uralkodásának központja kezdetben Asszíria volt, ahonnét Evilát földjére költözött. A történelmi források szerint hatalmas vadász, aki nagy hadvezéri tehetségével és óriási tekintélyével kora legkimagaslóbb politikai és katonai vezetője volt. Sajátos egyénisége oly mértékben nyomta az emberiség történetére bélyegét, hogy a Szentírás is elismerő hangon emlékezik meg róla. A "pogány" források tanúsága szerint a bábeli toronyépítés megkezdője, a szkíta vallás megalapítója, a szkíták első királya. A magyar krónikákban Ménrót óriás a magyarok ősapja. Ezt a hagyományt őrzi Kézai krónikája, a Zsámboki-kódex, a Thuróczy-krónika és a Tarihi-i Üngürüsz krónikája is.Szent Sigilbert Antiochia-i püspöknek a keleti nemzetekről írt krónikája szerint Nimród "mintegy 58 esztendővel a Vízözön után ment be Evilát földjére és feleségétől, Enéhtől nemzette Magort és Hunort, tőlük származik a magyarok és a hunok nemzete".

(Bagossy László szerk., Encyclopaedia Hungarica II, Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, Calgary, 1994)

Nimród a zsidó és arab hagyományban

Kivonat TAD SZULC cikkéből

Habár a biblia nem említi, hogy Ábrahám miért hagyta el születési helyét, a kaldeai Ur városát (Ur of the Chaldees), egy zsidó történet szerint Nimród király jelt látott a csillagokban, jelezvén neki, hogy egy férfi fellázad ellene és pogány vallása ellen. A Nimród által üldözött Ábrahám ezért Haranba menekült, ahol őt Isten először szólította meg... Sanhurfa* (Délkelet-Törökország) gazdag Ábrahámról szóló legendákkal. Egyik szerint itt született egy barlangban... Egyisten hitéből kifolyólag Ábrahám összetörte az istenek szobrait és a bálványokat. Nimród király, megdühödvén, elrendelte Ábrahám elégetését, de egy hatalmas viztömeg keletkezett és eloltotta a tüzet, az égő gerendák pedig vad halakká változtak, melyek megmentették Ábrahámot.

A következő áhítatot a mohamedán Cengizhan Mutlu írta és adta át a szerzőnek Istanbulban: Nimród királyról szól, aki kitervelte Ábrahám meggyilkolását egyisten hite miatt.

"Himnusz Ábrahám áldásáért"

Színaranyból készült bálvány nem ad reményt és élelmet.

Nimród ezt nem érti meg.

A máglya fája ég, a füst az eget éri,

Ibrahimot a tűzbe vetik.

Nem érez fájdalmat, nem jajgat

Mondja: "Az én istenem megment engemet"

A két angyal jól mondta.

A parazsak hamuvá válnak, a szikrák rózsává válnak.

Angol eredeti:

"Hymn to the Blessing of Abraham."

Idol made of pure gold give no hope, no food.

Nimrod doesn't comprehend this.

Wood burns (for the stake), smoke reaches the sky,

Ibrahim is thrown into the fire.

He feels no pain he doesn't groan

He says, "My God will save me." Two angels had said it rightly.Embers turn into ashes, sparkles turn into roses.")

(Tad Szulc, "Abraham - Journey of Faith", National Geographic, December, 2001)

Egyes tudósok szerint sokkal valószínűbb és hihetőbb, hogy Ábrahám Sanhurfa-ban született (a helység neve az I. világháborúig Urfa, az ókorban pedig Urhoy volt.), mivel sokkal közelebb van Haranhoz mint a délmezopotámiai Ur. Terah, Nahor és Haran - Ábrahám apjának és testvéreinek nevei - mind egykupacban levő helységnevek Sanhurfa ill. Urhoy közelében. Az ókorban Északnyugat-Mezopotámiához, ma Dél-Törökországhoz tartozik ez a terület.Nagy hatással lehetett Nimród az óriás Ábrahám leszármazottaira, hogy bekerült hagyományvilágukba. Nimród és Ábrahám nem egy időben éltek, talán több ezer év is elválasztja őket. Sok kutatás ellenére, mind a mai napig nem tisztázott, mikor is élt Ábrahám.

Nimród a Bibliában

A teremtés könyve, 10.1-13

Noé utódai; a népek táblája Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek, nemzetsége a következő:

fiaik születtek ugyanis a vízözön után. Jáfet fiai: Gümer, MAGÓG, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász. -

Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Toroma. - Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint.

(10.1-32 A nemzetségtábla a világ (akkor ismert) összes népét tartalmazza és csoportosítja.)

(Az itt kezdődő lista nép- és városneveket tartalmaz vegyesen)

Kám fiai pedig: KUS, Micrajim, Pút és Kánaán. - Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. - Regma fiai: Sába és Dedán. - Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá:

'Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt.' Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek,, Akkád és Kálne, Sineár földjén. Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét, Rehobót-Írt, Kálét és Reszent - Ninive és Kále között -, vagyis a nagy várost....

(Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997)

Károli Gáspár fordítása szerint: Mózes I. könyve 10.8-12

Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: 'Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.' Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És ReszentNinivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.

Nimród álma

részlet a bibliai történetekkel összefüggő válogatásból, Talmud - Haggada, Abraham elbeszélés​ ((284) 293. oldaltól - 295. oldalig) - Sacred Books III. Ókori héber irodalom

Előzmények összefoglalása az elbeszélésből: Abraham születésekor a mágusok egy nagy és fényes csillagot láttak emelkedni a keleti égbolton, ami felemésztett vagy felfalt négy csillagot az ég négy sarkából. A mágusok azt mondták, hogy ez a jel az újszülötthöz kapcsolódik, ha felnő gyümölcsöző lesz és nagyon növekszik hatalomban és emelkedésben és az ő leszármazottai fogják lerombolni Nimród királyságát és megszállni annak földjét. A mágusok elmondták ezt a királynak, és azt tanácsolták neki, hogy fizesse ki a gyerek értékét az apjának és pusztítsa őt el, mert ha nem teszi, Abraham utódai megsemmisítik az ő gyerekeiket. Nimród így tett, üzent Therachnak Abraham apjának, hogy adja át a gyereket, hogy megöljék, mielőtt szerencsétlenséget zúdít rájuk és fizetségképpen aranyat és ezüstöt ajánlott fel. Végül Therach egy rabszolgájának a gyerekét küldte el Abraham helyett. A király megölte a gyereket, míg Therach elrejtette családját egy barlangba. Amikor a király és emberei elfelejtették az egész históriát a család előjött a barlangból, Abrahamot tanulni küldték Istenről Noahhoz és az ő fiához Shemhez. Történt, hogy Abraham saját kezével lerombolta Therach, az apja által kőből és fából készített szobrokat és Therach elment Nimródhoz bepanaszolni a fiát, aki 10 napra börtönbe vetette, majd tanácsnokai javaslatára az ítélet tüzes kemencébe vetés lett. Mikor Abrahamot kivezették a börtönből a bölcsek és mágusok felkiáltottak, hogy ismerik ezt a gyermeket ő az, akinek születésekor egy hatalmas csillag tűnt fel négy másikkal együtt. Elmondták Nimródnak, hogy Abraham születésekor Therach becsapta őt, és egy másik gyereket küldött Abraham helyett. És Mikor Nimród megkérdezi Therach-t, hogy igaz-e mindez, ő bevallotta, és azt is elmondta, hogy másik fia Charan (a Midrasban Haran) tanácsára tette ezt. Akkor a király mindkettőt tüzes kemencébe vettette. Charan meghalt, de Abrahamnak semmi baja nem lett, mert bízott Istenben. Akkor a király ajándékokat adott neki és elbocsátotta békében.

Innen a szöveg teljes fordítása:

Megközelítőleg két évvel Abraham tűz általi haláltól megszabadulása után, Nimród király álmodott. És látta ebben az álomban, hogy seregével egy völgyben állt, szembe egy nagy kemencével, amiben tűz lobogott; és egy ember, Abrahamra hasonlító kijött a kemencéből és a király elé állt, kezében egy kihúzott kardot tartva. És az ember közeledett Nimródhoz az ő felemelt kardjával és Nimród elfordult és megfutamodott. Akkor amint a király megfutamodott, az ember utána dobott egy tojást és a víz óriási folyama ömlött ki ebből a tojásból, beborítva a királyt és az ő egész seregét, és mindegyik megfulladt kivéve a királyt három emberrel. Ahogy ők menekültek, a király megfordult megnézni a társait akik megmenekültek vele, és észrevette, hogy magas termetű emberek és külsőre méltóságteljesek és királyi ruhába öltözöttek.

És a folyó eltűnt és csak egy tojás maradt. És tovább az ő álmában Nimród király meglátott egy madarat (amint) kilépett ebből a tojásból és a madár rászállt az ő fejére és kivájta az ő szemeit. 

Akkor a király felébredt nagy rémületben, és íme, a szíve gyorsan vert és vére lázas volt.

Reggel a király elküldött az ő bölcs embereiért és elbeszélte nekik az álmát, kérte annak értelmezését.

És a bölcs férfiak egyike, akinek Anuki volt a neve válaszolt, mondván:

"Meglásd, ez az álom előre jelzi a gonoszságot, amit Abraham és az ő leszármazottai fognak okozni (ami) a Király idejében eljön. Az megjövendöli a napot, amikor ők felemelkednek és lesújt a mi urunk a Király az ő összes seregével, és egyik sem menekül meg kivéve a Királyt, a másik három királlyal, akik csatázni fognak az ő oldalán.

És a folyó és a madár, ahogy ezek kijöttek a tojásból, íme ők csupán ennek az embernek (az álombelinek) a leszármazottait jelképezik, akik sok gonoszságot fognak művelni a mi nemzetünknek és a mi népünknek az eljövendőkben."

"Ez az álom értelmezése, annak egyetlen jelentése. És te jól tudod, óh uram a Király, hogy sok évvel ezelőtt a te bölcseid ezt pontosan látták de azért a te saját szerencsétlenségedre te mégis sietve engedted ezt az embert élni. Amíg a földön jár a te királyságod veszélyeztetett marad."

Anuki szavai mély benyomást tettek a Királyra, és titkos megbízottakat küldött elvenni Abraham életét. A Király terve azonban meghiúsult, Abraham egy rabszolgája Eleazer által, akit Nimród ajándékozott neki. Ő értesült a Király szándékáról és figyelmeztette az ő mesterét, mondván, "Emelkedj, elfognak téged, gyorsan, hogy megmenekülj a pusztulástól."

És mesélt Abrahamnak a Király álmáról, és az értelméről, amit a bölcsek adtak annak.

Így Abraham Noah házához sietett, és maradt rejtőzve ott, amíg a Király szolgái átkutatták saját otthonát és a környező vidéket hiába, és maradt hosszú ideig, egészen addig míg a népek elfelejtették őt.

És történt az elrejtőzés ezen időszaka alatt, hogy Therach, aki még mindig egy kedvenc volt a királynál, titokban elment meglátogatni az ő fiát. És Ábrahám beszélt neki mondván, "Gyere, mindannyian induljunk el egy másik földre; menjünk Kanaanba! Te jól tudod, hogy a Király keresi az én életemet, és ennek ellenére ő megbecsül és dicsér téged, de vagyon és hatalom nem vezet semmihez a halál és betegség órájában. Indulj útnak velem, Ó atyám, add fel a hiábavalóságot, amit te folytatsz; éljünk biztonságban, imádjuk a nagy Istent, aki teremtett minket, boldogságban és békében."

És Noah és fia Shem az ő könyörgéseiket hozzátette Abrahaméhoz, míg Therach beleegyezett, hogy teszi amit ők kívántak.

És Therach Abrahammal az ő fiával és Lot az ő fiainak fiaival és Saraival, az ő menyével, és az ő egész családjával kiment Ur Kaldeából, Bábel városából, Kharan földjére és ők ott tartózkodtak.

undefined