Téli napforduló

Egyik legfontosabb ünnepünk felé közeledve, a karácsony előtt pár nappal (hát persze, hogy 3), egy másik fontos esemény is közeleg. A téli napforduló. Pontos dátuma kis hazánkban, 2011-ben: 2011.12.22, 06:31:08 téli időszámítás szerint. Ez az év legrövidebb napja. A legtöbb ősi vallás egyik legfontosabb ünnepe, a Nap "visszatérése". Karácsony szent napján pedig, 2011.12.24 19:08:28-kor, újhold.

A mai világ hétköznapi embere, nem érzi ennek a napnak a jelentőségét, mert az ünnep hagyománya jóval messzebbre és mélyebbre nyúlik vissza, mint ameddig általában manapság visszatekintünk, és az uralkodó rendszer is ezen hagyomány elhomályosításán dolgozik.

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Az évnek olyan két pillanata ez, amikor a Nap északi pozíciója a Baktérítőn, a délin pedig a Ráktérítőn a legmagasabb. Ezen alkalomkor ez az éjszaka a leghosszabb. Azonban a téli és a nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén. A déli féltekén, ez a nap a nyár közepe. A Föld forgástengelyének a ferdesége miatt a két időpont delelési magassága közt eltérés mutatkozik. Más szóval, ez az a pillanat, mikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Egyik érdekessége, hogy ilyenkor az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23 fokkal a horizont alatt kering. Magyarországról nézve ilyenkor a Nap 19 fok magasan delel, és csak 8 órán keresztül tartózkodik a horizont felett. Az északi sarkkörön ezen az egyetlen napon a Nap nem kel fel, míg a déli sarkkörön nem nyugszik le, mert a Nap középpontja épp a déli horizonton tartózkodik. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, és az ősi kultúrák szinte mind említést tesznek róla. A saját ősi kultúránk ezen esemény megfigyelését a Pilishez kötik. Amennyiben jól tudjuk, az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő, Orion csillagkép mintájára épültek. Az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Feltételezések szerint a csillagkép pontos mása a Pilisben megtalálható, csillagait a hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy, és a Magas-hegy. Az elrendezés is azonos, a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostor romok találhatóak. Maga a pilis szó őseink nyelvében a fejtetőt jelentette. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül a teremtő energia áramlik. Szimbolikusan tekintve lehet ez a hely a Föld és az Ég közötti kontaktus helyszíne. Az Árpád-házi királyok idején Pilis a legféltettebb birtok volt. Régi térképeinken a Pilis körvonala a Visegrádi-hegységgel együtt egy hatalmas szívet formáz, melynek középpontja Dobogókő. Árpád korában ezt a területet "Insula Pilis", azaz Pilis-sziget néven ismerték. Bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott terület volt. Árpád kori szakralitását, oklevelek hitelesítik és mindvégig királyi központként működött. A dalai láma hazánkba érkezése után első útja is a Pilisbe vezet. A hely ősiségére utal, hogy a Pilisben található Pilisszántó mellett elfekvő Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor a legenda szerint "a felkelő nap első sugara, a Pilis egyik fontos pontjára esik. Akinek megadatott, az láthatja Boldog Özséb szellemi fénykardjának éteri csillogását." A sumerológusok szerint a ziribár szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. Esztergomban élt Boldog Özséb is, aki a Pálos rend alapító tagja. A hagyomány szerint Özsébnek egyszer imádkozás (meditáció) közben a következő látomása volt: "lelke kirepült testéből, elhagyta azt, és a felhők magasságában elkezdett körözni, felülről látta az ősi királyi központot, és miközben sólyommadárként rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis rejtett zugaiban, az erdők és barlangok mélyén, kis lobogó lángok égnek. Csodálkozik, hogy a kis lángok beborítják az egész Pilis területét, mintha apró virágok lennének. Aztán ezek az apró lángok elkezdenek egymás felé közelíteni. Egyesülnek, majd azt látja Özséb, hogy a Pilis kellős közepén, egy hatalmas tűzgömb jelenik meg, ami szétterülve az egész területet beborítja, és mindent ami a felszínen van, elpusztít." Ezután Özsébet már csak a rend megalapítása foglalkoztatta, lemondott kanonoki címéről, és hat társával (táltosokkal) a Pilisbe elvonult. 1250-ben, egy "soha el nem apadó forrás" közelében lerakták a Szent Kereszt templomának az alapját. 1263-tól lehetett hivatalosan a pálosoké az egyetlen, középkori magyar alapítású, monasztikus szerzetesrend. A rend az ősi táltos hagyományokat hivatott megőrizni. ...

Az adott időpontban bátran keressük fel ezt a szakrális helyet és boldogan emeljük a karjainkat az ég felé, kezeinkben tartva ős világunk két jelét, a Napot és a Holdat, homlokunkon a kereszt jelével. A Napban jövőnket, a Holdban múltunkat is felajánljuk az Úrnak. Minden templomnak egy teljességet kell megjelenítenie. Ennek két alkotó eleme a férfi és a női princípium, előbbi a Nap, utóbbi a Hold. Mindezt hármas egységgé teszi a kereszt. A téli napforduló örökké hirdetni fogja, hogy a sötétség fölött mindig úrrá lesz a világosság. A jelenben az egyén múltja és jövője egyensúlyra talál, visszanyerve és őrizve az ősi vallásunkat alkotó eszméket, vissza térhetünk a természet törvényeit működtető energiákhoz. Talán ha az ekkor felszabaduló energiák számunkra is érezhetővé válnak, megismertetve minket ősi múltunkkal, megváltoztathatják életünket, emelhetik tudatszintünket, így elnyerve méltó helyünket a tudatos emberré válás, az egyén megértésének rögös útján. A többség egyenlőre nem a helyes irányban halad, nem szentel elég figyelmet ősei igaz eredetének megismerésére, engedi hogy figyelmét eltereljék ezen szentségekről, a kizsákmányoló rendszer kiszolgálójává válik, de egyre többen jönnek szembe utunk során, akik szintén a helyes irányt keresik, de talán boldogabbnak tűnnek a megfelelő tudás birtokában nem törődve az út fáradalmaival, figyelmüket nem az akadályokra, hanem a célra összpontosítják, így az új irányt is eszerint alakítják. Ha mindezt felismerjük útitársainkban, ne kövessük őket, hanem a saját képességeink által járható úton közelítsünk a cél felé, amely azonban mindegyikünkben ugyan az, boldognak lenni életünk minden szakaszában. Ne a kitaposott utat keressük, mert az minden egyén számára más irányba halad. Mikor utunk során más segítségét kérjük az eligazításban, az ő ismereteire alapozunk, ezért kérdéseink feltételekor a célt keressük, és ne az oda vezető irányt. Hallgassuk meg tapasztalataikat, élményeiket, amelyek megértéséből már tudatosan tervezhetünk. Ezen utazás során nincs szükségünk csomagokra, mindenre amire utad során szükséged lehet, megtalálod magadban, vagy a természetben. Csak figyelj, mert a tapasztalat később a legjobb útitársaddá válhat, abból szerezheted a segítséget a nehéz pillanatokban. Dönthetsz bármikor, bárhogy, de ha már van valamilyen élményed a felmerülő kérdéssel kapcsolatban, bízhatsz döntésed helyességében, mert a helyes válasz már tudatodban van, csak fel kell elevenítened. Figyelj és emlékezz! A téli napforduló szintén ciklikus jelenség, könnyű beazonosítani csillagászati ismereteink alapján, ősi üzenetét évente a jövő nemzedéke számára mind fizikai, mind szellemi szinten megjeleníti, de mindaddig amíg nem rendelkezünk a múlt megfelelő ismeretével, tudatunkban semmi jelentőséget nem tulajdonítunk neki, csak egy csillagászati jelenségnek tartjuk, és nem látjuk a benne rejlő tudat tartalmat. Használjuk ki az alkalmat, menjünk ki a természetbe, figyeljük meg a jelenséget, értsük meg törvényszerűségét, mondanivalóját, majd emlékezzünk rá és őrizzük ősi hagyományunkat. Mivel minden tettet a vég igazol, ha sikerül érzékelnünk bármit, ami a fejlődésünkhöz vezethet, tágítja tudatunkat, legközelebb már nem lehet kérdés, hogy megünnepeljük e, ezt a napot.