Vallás és tudomány

Szüksége van az embernek a vallásra? Igen. Technikai tudásunk, soha nem látott ütemben fejlődik. Szükségünk van a tudomány mai ismeretére? Igen.

A természetnek van saját vallása? Törvényei vannak, amelyek egy célt szolgálnak és ez nem más mint az egyensúly fenntartása. A vallásban hinni kell, míg a természet törvényeit érteni, tudni kell. A hit reményt kelt, míg a tudás biztonságot teremt. Történelmünk folyamán több vallást is megismerhettünk, de hitelességükkel kapcsolatban rengeteg kérdés felmerül. Ha a vallás az, ami ráébreszti az embert, hogy a világot valami vagy valaki teremtette, szeretetet, boldogságot sugároz szavaival, addig nem tereli el figyelmünket a valóságról, de amint levesszük a szemünket a célról, máris széthúzást eredményez vallási háborúk formájában, és szintén mi emberek vagyunk, akik e szentséget céljaink elérésére fordítjuk, kihasználjuk. Tudomány és vallás, egymás nélkül nem létezhet. Ok-okozat. Amikor a vallást, a tudomány képes megmagyarázni, megalkottuk a természet törvényét. Megértjük lényegét, működését, ezáltal egyensúlyt teremteve tudatunk és világunk közt. Az összefogásban van a lényeg, és egyenlőre meg sem hallgatják egymást. Mindkettőben van igazság, de egésszé csak akkor forrhat, ha egymást kiegészítik. Egyik oldalon a megoldás rejlik hiteles levezetés nélkül, míg a másikon a magyarázat, a technika folyamatos fejlődésével, de nincs célja. A jelenlegi technikai tudásunk megérteti velünk, hogy minden csak energia és rezgés. Ha megértjük, hogy a vallásainkba vetett hit sem más mint ez az energia, különböző formájú kivetülése, ez alkotja világunkat, és kapcsolatban lehetünk vele, megérthetjük, ha nem csak a szent írást ismerjük, hanem a tudomány által dokumentált eseményeknek is ismeretében vagyunk. Ameddig képesek különböző vallások vezetői háborút indítani, másik vallási nézettekkel rendelkező népek ellen, addig nem beszélhetünk egységesen a békéről. A békét pedig nem háborúval, hanem megértéssel lehet elérni. Nem hinném, hogy a harc bármelyik vallás alapeleme lenne. Miért ne érthetnénk a természet törvényeit, miért kell elakadnunk azoknál a dolgoknál, amelyek elterelik a figyelmünket? Nem mindegy, mi lesz akkor ha..., hiszen már a most sem élhető. A jelen problémáit kell megoldanunk, és ezzel egyszerre megalkotjuk a szép jövőt is. Ha a most akadályait elgörgetjük, azok a jövőben már nem léteznek. Összpontosítsunk a mostanra.