Színek

A színek nem léteznek a valóságban!

A szín egy érzet, amely az agy reakciója a fényre.

Valamennyi színes felület színe úgy jön létre, hogy a rávetődő napfény, vagy mesterséges fény összetevő színeiből bizonyos színű fénysugarakat a felület visszaveri, a többit elnyeli. A visszaverődő fénysugarak adják a felületek színét. A visszaverés és elnyelés minden színes anyagra és felületre jellemző. Az elnyelési és visszaverődési arány adja meg a felületek színét. Ebből következik, hogy a színes felület színingert keltő hatása, illetve színe a ráeső fény színképi összetételétől függ. A tárgyaknak nincs saját színük. Amikor egy sárga banánt látunk, az nem azt jelenti hogy a banánnak sárga a színe. Csak mi látjuk ilyennek, mert az agyunk így fogja fel őket. Amit egy tárgy pigmentjeként vélünk látni, az tulajdonképpen a tárgyról visszaverődő szín. Amikor a napfény egy sugara eléri a banánt, a gyümölcs a sárga kivételével a spektrum összes többi sugarát elnyeli. Mivel a sárga sugarat veri vissza a banán, ez az a szín, ami a szemünkben is visszaverődik. Különös, hogy pont azt a színt társítjuk a gyümölcsnek, amit visszautasít.

Mint azt tudjuk a látás mechanizmusában a szem által felvett információt az agy alakítja át. Azt, hogy valójában mit is látunk, nagy szerepe van a tapasztalatoknak, az emlékeknek. Az agy képes arra, hogy hiányos képekből érthető információt formáljon. Ebből adódóan be is lehet csapni.

A színt három fogalom jellemzi:
...

1. színezet

2. telítettség

3. világosság

1. Színezet meghatározása

A színnek van egy x és egy y koordinátája. Magát a színt még nem tudjuk, mert a pont önmagában színtelen. A színt úgy határozzuk meg, hogy a színpontot összekötjük az E ponttal. Az egyenest a színpont irányában azon túlra meghosszabbítjuk. Így kimetszünk egy pontot a spektrumvonalon. A pontnak a spektrumvonalon van egy hullámhosszértéke. Ezt a hullámhossz-értéket λd-nek nevezzük. Miután egy színt a hullámhossz egyértelműen megad, a hullámhosszérték alapján megállapítjuk a ponthoz tartozó színt. Ha az egyenest a másik irányba is meghosszabbítjuk, a bíborvonalon metszünk ki egy pontot. Ennek a pontnak a hullámhossz-értéke a λc. 

2. Telítettség meghatározása

Telítettség jele: Pe

A spektrumvonalon a legtelítettebbek a színek. Az E pont telítettségi értéke 0, mert ott nincs szín. A telítettség vizsgálatánál az a kérdés, hogy milyen messze van a színpont az E ponttól, illetve a spektrumvonaltól. Ha a spektrumvonalhoz van közel, a telítettsége nő, ha az E ponthoz van közel, akkor csökken. Meg kell határozni az E ponttól és a spektrumvonaltól való távolságot. Két távolságot lehet meghatározni: a színpont és az E távolságát (xsz), valamint a λd és az E pont távolságát (xd). A kettőt osztani kell egymással: xsz/xd. Ebben az esetben a telítettségérték 0 és 1 közé fog esni (0 <Pe < 1). Nulla a telítettség, ha a színpont beleesik az E pontba és nincs köztük távolság.

Legnagyobb a telítettség, azaz 1, amikor a színpont beleesik a λd-be. A két távolság azonos, és a számot önmagával osztva 1-et kapunk. A színezet nem változik, ha az előzőleg megrajzolt egyenesen eltoljuk a színpontot, csak a telítettség.

3. Világosságérték meghatározása

(ez az Y érték)

Az "y" tengelyen meghatározott érték a világosságérték. Az "y" párhuzamos a "z" tengellyel, de a kettő között különbséget kell tennünk. "z"-re nem mérhető fel az érték, mert kiesik a patkódiagramból. Elmondható, hogy a színpont csak a görbék által határolt területen belül vehető fel - "z" nem esik bele ebbe a területbe, a diagram területén kívül nem értelmezhető színpont, tehát világosságérték sincs. Ha a síkot lecsúsztatjuk a 0-ba, akkor feketét látunk, ha felcsúsztatom 100-ra, akkor fehéret.

Az emberi szem a környezetét úgy látja, hogy a körülötte lévő tárgyakról megtörő és a szembe visszaverődő fénysugarakat fogja fel. Ezek a fénysugarak tulajdonképpen elektromágneses hullámok, az emberi szem számára látható tartomány, vagyis a látható fény tartománya kb. a 400 és 700 nm hullámhossz tartományba esik. Az emberi szem képes felfogni ezeket a különböző hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásokat, és az emberi agy a különböző hullámhosszúságú sugárzásokhoz különböző színérzetet társit. A minket körülvevő színek tehát "agyunk szüleményei", a valóságban a színek nem léteznek, csak a különböző hullámhosszúságú elektromágneses sugárzások. Szemünk további jellemzője, hogy ha a különböző színpontok túl közel vannak egymáshoz, vagy ha ugyanabban a pontban nagyon gyorsan váltakozva jelennek meg, akkor szemünk egy színné mossa össze a különböző színingereket. Vagyis a különböző színekből kikever egy szint. Bebizonyítható, hogy ha alkalmasan választunk meg ún. alapszíneket, akkor ezen alapszínekből a látható színek nagy része kikeverhető. Hosszas vizsgálódások és kísérletezések után 3 alapszint választottak: a vöröset (Red, R, l=700nm), a zöldet (Green, G, l=564,1nm) és a kéket (Blue, B, l=435,8nm).

Ha egy tárgyra színes fényt vetítünk, vagy a tárgy maga színes; vagy mindkét feltétel teljesül, akkor a róla visszaverődő fény spektruma hiányos; egyenlőtlen - vagyis színes. Ezt színes fényingernek nevezzük. Műszeres mérését a színinger metrika feladata ellátni. Az emberi látószerv képes a fénynek ezt a tulajdonságát érzékelni, ekkor a látószervben színes fényérzéklet keletkezik. A látóideg által az agyba továbbított érzékletet az agy feldolgozza, és a látókéregben színes észlelet keletkezik. Az észleletet az emberi agy hangulatának, pszichológiai beállítottságának megfelelően értékeli. Ilyen jelenség például a szukcesszív színkontraszt (a színingerek megítélése azok egymás utánisága alapján). Egy szín származhat monokromatikus fényből, ha egy adott hullámhosszúságú fénysugarat észlelünk, vagy több fény keverékéből, ha több különböző hullámhosszúságú fénysugár összességét érzékeljük. Azt a színt, amely a teljes spektrumon azonos intenzitású, fehérnek nevezzük. Mivel a legtöbb élőlény, így az emberek látása is a Nap spektrumához igazodott, az érzékelés szempontjából a Napból érkező fényt is fehérnek nevezhetjük, noha ez csak a látható tartományban egyenletes. A fekete színt nem fény váltja ki, hanem a fény teljes hiánya.

Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az anyag formája, alakja, színe sem a valóságot ábrázolja, akkor alapjaiban át kell gondolnunk az eddigi világnézetünket. Csak azért fontosak számunkra ezen tulajdonságok, hogy az anyag ebben a tér dimenzióban számunkra megjelenjen, érzékelhetővé váljon, fizikai testünk számára is érthető információval szolgáljon. Az észlelés után, ha érzékszerveink egészségesek, a többi feladatot az agyunk elvégzi, bár nem a valós képet érzékeltetve, olyan információkkal lát el minket, amelyek a jelen világunkban az életünket fizikai értelemben, lehetővé teszi. Viszont azon egyének számára, akiknek tudatában több dimenzió is létezik, tudják, hogy létünk a fizikai halálunkkal nem ér véget, a minket körülvevő anyagi világot működő tudatos energiák alkotják, az ismert érzékszerveinktől kapott információk nem a tudatuknak szólnak, hanem hogy döntéseink, cselekedeteink az érzékelhető három dimenziós térbeli világunk törvényinek eleget tegyenek. Ha a beérkező információk ingerei nem engedik félrevezetni tudatunkat, és felismerjük hogy a rendszer kínálta tudás nem fedi a valóságot, előbb-utóbb elérjük, hogy megismerve az anyag fogalmát, eredetét, elsajátítva a 3D kínálta lehetőségeket, megértve az idő 3D-beli fogalmát, fontosságát, és ezen információk elraktározása az elménkben, talán lehetőséget kínál, hogy átléphessünk egy újabb dimenzió világába, ahol tudatunk tovább fejlődhet.

Nehéz eligazodni egy olyan világban, ahol kifejlődött érzékszerveink illúziók sokaságával befolyásolhatják az egónk elhatalmasodását a tudatunk felett, de amennyiben a megfelelő tudás birtokában vagyunk, helyesen megítélve az Univerzum törvényeit, beilleszkedhetünk a környezetünkbe, egy boldog világ létrehozása felé haladhatunk.

Kapcsolódó videó: Ismét becsap az agyunk