Annyit tudunk, amennyit az emlékezetünk megőriz.
Annak, aminek tudatában vagyunk, aszerint éljük életünket!Az emlék, a múltban történt események rögzítése.Tehát máris elhanyagolhatatlan elem lett az idő, mert ha vissza kell emlékeznünk valamire, akkor már korábban megtörtént eseményt idézzük fel újra, személyes érzelmeinkkel társítva. Ahhoz, hogy tudáshoz juthassunk, minél több információt kell szereznünk, és elraktároznunk elménkben, hogy később, azaz a jövőben, tanulva a múlt hibáiból, a jelenben jó döntést hozva, tudatos jövőt alkossunk. Ezért fontos, hogy folyamatosan bővítsük tudatunkat, a múlt hiteles megismerésével. Van egy mondás: nem mind arany, ami fénylik! Attól, hogy hallunk, vagy olvasunk valamit, nem biztos hogy igaz, bármennyire is meggyőző. A logikus gondolkodás segíthet a felismerésben, és ha egonk engedi, minden oldalról körbejárhatunk egy kérdést, így biztosítva, hogy megfelelő választ kapunk. Át kell élnünk ahhoz, hogy legyen róla véleményünk, és máris elraktározódik tudatunkban, maga az esemény és érzelem együtt. A tudás megszerzésekor, legjobb ha személyesen átéljük azt a bizonyos dolgot, és saját érzelmeinkkel társítva raktározzuk el elménkben, vagy a kapott információ esetén, el kell döntenünk, mennyire hiteles, mert a jövőben erre az információra támaszkodva hozod meg következő döntésedet. Viszont bármikor feleleveníthetjük újra, a már megtörtént eseményeket, ki-ki milyen részletességgel, függően attól ki mennyire alaposan emlékszik vissza a történtekre. Ezzel becsapva az időt, mert független tőle bármikor átélhetjük élményeinket, tehát az adott tudás birtokában, nincs szükségünk rá, de a tudás megszerzéséhez elengedhetetlen.
