Fényre derít az idő egyszer mindent, mit a föld rejt. Biztosítja számunkra folyamatosan a tudat tágítását, és irányt mutat, mert ha hibásan döntesz, idővel fény derül rá, és javíthatod hibáidat. Amikor a teljes tudás birtokában vagy, nincs szükséged többé rá, figyelmen kívül hagyhatod.
Vajon a feltalálók tényleg akkor találják fel az adott dolgot, vagy csak jobb az emlékező tehetségük, és az alapokból, logikus gondolkodással teremtenek. A matematika és a fizika törvényei nem anyagi dolgok, csupán logikus gondolatok összegzése és levezetése, rendszerbe foglalása - ez a fajta tudás, másképpen nem tanítható - , mégis materiális világunk támpillérjei. Rá kell ébredjünk, hogy fizikai testünk, és világunk, a tudat által irányított. A természetben minden megvan amire az embernek szüksége van, és helyesen működik, de képesek vagyunk tudatunk befolyásolására, felismerve a tudat teremtő erejét, nem arra használjuk, amiért kaptuk, így elkövetve azt a hibát, hogy a múlt információit, a jelenben nem helyes döntéseket hozva, bizonytalan jövőt alkotunk. Mivel a természetben eredendően nincsen rossz, ezért a tudata sokkal fejlettebb mint a miénk, mondhatnánk a tudás birtokában van, nem is vagyunk képesek, ereje felé kerekedni. A kollektív tudat tágításával állítható vissza az egyensúly, a természet tudata, és a kollektív emberi tudat közt. Az egyén csak építő eleme a kollektív tudatnak, de egységet alkot vele. Amint a kollektív tudat eléri azt a szintet, hogy az egyén a belőle merített tudatból, hiteles információhoz juthat, boldogságot és szeretetet alkot, és képessé tesz, az általunk létrehozott felesleges dimenziók elhanyagolhatóságára.
Tettet a vég igazol. Ha teszek valamit, a végén elválik jól, vagy rosszul döntöttem. De ha tudom mit szeretnék végnek, nem kell foglalkoznom a tettekkel, mert a tudatos tervezés kizárja annak a lehetőségét, hogy ne az legyen a vége, amit kitaláltam. Ezen a logikai síkon haladva, elég, ha felismerjük a hibáinkat, mert az a cél, és az útját épp akkor járjuk be, amikor megalkottuk a célt. Amíg tetteinktől várjuk az eredményt, csak akadályokat görgetünk magunk elé, de ha tudjuk mi legyen az eredmény, ahhoz alakítjuk tetteinket, nem hibázhatunk. Rá kell ébrednünk, hogy alkotni többféle képpen lehet, és ne a hogyan-al foglalkozzunk, hanem a véggel, hogy van, létezik. Ugyan úgy a semmiből megteremtem gondolatban, és anyagi formát adok neki, de nem gyártás folyamatával, hanem a tudat teremtő erejével.
Ahogy az idő telik az ember három dimenziós világában, tudatunk egyre fejlődik a technika és a tudomány által, de hozzánk hétköznapi emberekhez, csak az eredmény jut el, és azt megismerve kell tudnunk eldönteni, helyes vagy helytelen. Gondolok itt olyasmire, mint amikor azt mondták, hogy a Föld lapos. Mint kiderült nem az, bár akik akkor az ellenkezőjét állították, üldözötté lettek.
Amennyiben az idő múlásával, tágítom a tudatom, a jövőben rövidebb idő alatt, a több információ birtokában, biztosabb és gyorsabb döntést hozhatok. Ezek a döntések pedig befolyásolják az életemet. És ki az, aki nem a boldogabb jövőre vágyik.
