iwiw A tudat ébredése

2015. június 28., vasárnap

Mi a valóság?

Amikor tudósok állítanak valamit, könnyen el hisszük nekik, pedig ők is csak emberek és ki vannak téve vallási, kulturális, filozófiai előítéleteknek, mint bármelyikünk. Amióta az internet szabad utat enged az információ áramlásának, egyre több összeesküvés elmélet születik, amivel valljuk be egyetlen kérdésünkre sem kapunk választ, csak még több kétely születik bennünk és egyre kevésbé bízunk a minket körülvevő eseményekben. Csak olyan beszámolóknak hihetünk, amelyek eredetüket tekintve hitelesek és fedik a valóságot. Megtehetjük, hogy minden létező információt, amihez hozzá jutunk, értékelünk, és ezáltal szelektálunk, de fontos, hogy amit beépítünk tudatmintánkba, a valóságot tükrözze, különben elveszünk a fikciók tengerében és állandó bizonytalanságban tart bennünket. Hogyha a kvantumfizika megértésével foglalkozunk, nincs semmilyen szükségünk előzetes ismeretekre, mert az keresztülhúz minden eddigi fizikai - és valóságnak hitt - képzeletünket, úgyhogy akit érdekel, nyugodtan merüljön el a témában, hisz nincs másra szükség, csak nyitott elmére. ...

2012. január 22., vasárnap

Gravitáció

A gravitáció, más néven tömegvonzás egy távoli kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között jön létre, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását okozza. A gravitációs erő az az erő, amelyet az egyik test a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően kifejt.

A legutóbbi 1,-1,5 évtizedben nyilvánosságra vagy felismerésre került kutatási és kísérleti eredmények arra utalnak, hogy feltétlen szükségessé vált a gravitáció kérdésének alapos átgondolása, felül bírálata, eddigi vele kapcsolatos nézeteink és jelenleg elfogadottnak tartott megállapításaink problémáinak megoldása, vagy legalább is azok pontos megfogalmazása. A kérdés fontossága nyilvánvaló, hiszen világegyetemünk egyik legalapvetőbb jellemzője a gravitáció. Csak ennek pontos és helyes ismeretében remélhetjük univerzumunk, és törvényeinek a megismerését. A XX. század egyik legkiemelkedőbb tudományos alkotása volt az általános relativitáselmélet, mely gyakorlatilag éppen ezt a kérdést igyekezett tisztázni. Nem Einsteinen múlott, hogy nem sikeredett tökéletesre, hiszen az elmélet napvilágra kerülését követően számos új, annak születése idején még ismeretlen információ jutott a birtokunkba, melyeket lehetetlen volt előre belátni. Végeredményben, mondhatni a kvantumfizika majdnem teljes egésze az óta jött létre, bár Einstein éppen ebbéli munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat.

A tér és anyagszerveződésnek nincs eleje és nincs vége, a jelenünk az, ami megfogható, de ez is relatív, megközelítés, észlelés és értelmezés kérdése. A tér és a tér szerveződése, a változás csak látszólag bonyolult, valójában sokféle térméretben és energiaszinten állandó körfolyamatot fenntartó áramlási rendszerek térben és időben történő változása, bonyolódása, felbomlása és újjászerveződése az, amit életként megélünk. Azt már Newton óta tudjuk, hogy két test a tömegükkel arányos módon vonzza egymást és a köztük lévő erő a távolság négyzetével csökken. Einstein az általános relativitáselméletben azt fejtette ki, hogy azért esik le egy tárgy a földre, mert bolygónk tömege meggörbíti a környező téridőt. Ezek az elméletek azonban csak a gravitáció hatásait írják le, de nem adnak magyarázatot a mibenlétére. Elképzelhető-e, hogy két tömeg és a környezete közötti információ különbségéből származik? Ez a hipotézis szerint a gravitáció egy entrópikus erő. Ha egy nagyobb tömegtől bizonyos távolságra lévő kisebb tömegű test elmozdul, akkor megváltozik a két tömeg közötti holografikus felület entrópiája, vagyis, információtartalma. Ez az információváltozás összeköthető a rendszer energiájának változásával. A kilencvenes években pedig a Nobel-díjas Gerard 't Hooft és Leonard Susskind fejlesztette tovább, az úgynevezett holografikus elv bevezetésével. Ezen elméleti munkák nyomán írta le Erik Verlinde a maga hipotézisét a gravitáció mibenlétéről. Mint mondja: „meggyőződésem, hogy a gravitáció a tér és idő alapvető tulajdonságaiból származó "jelenség". Szerinte a gravitáció nem a testek belső sajátossága, hanem olyan jelenség, mint például a víz folyékonysága. Az egyes molekulák önmagukban nem "folyékonyak", hanem csak kollektíven alakul ki ez a tulajdonságuk. Tehát, állítja Verlinde, a gravitáció olyan fizikai hatás, amely a tömeg, a tér és az idő együttes összjátékából alakul ki. Az entrópia a termodinamika egyik alapvető fogalma, amelyet a XIX. század második felében (1865-ben) vezetett be a német Rudolph Clausius. ...

2012. január 13., péntek

Dogonok

Az Észak-Afrikai dogon törzs, a Niger folyó nagy kanyarulatában, 300 mérföldnyire délre Timbuktutól - ahol az őseik mintegy 500 évvel ezelőtt letelepedtek - Maliban élő nép a Bandiagara fennsík szirtjei tövében, és különös eredetmondáiról vált ismertté. A Mali Köztársaságban található Bandiagara fennsíkra úgy a XIII-XVI. század tájékán telepedtek le, s itt élnek azóta is elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott szokatlan formájú házaikban évszázadok óta szinte változatlan életmód szerint; pásztorkodásból, kecsketartásból és némi gabona termeléséből, s a kopár sziklák közt fellelhető tüzelő összegyűjtéséből tengetve életüket. A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sokezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája. A dogonoknak meglepően pontos csillagászati ismereteik vannak. Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek, tudnak a Jupiter holdjairól, a Föld tengely körüli forgásáról, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik. A nyugat-afrikai dogon törzs eredetmondája szerint őseiknek a Szíriusz csillagról érkezett hüllőszerű lények, a nommók adták át a bölcsességet. A dogonok mondáiban az az egyik érdekesség, hogy olyan információkat tudtak a Szíriuszról (és annak kísérőjéről), amit a tudósok csak jóval később fedeztek fel. A dogon papok hiedelme szerint a Szíriusz egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket. Barlangjuk falán a velük és űrhajójukkal való találkozást is megörökítették.
A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését, azt, hogy a körülötte észlelt szabálytalanságok egy csillag létezését feltételezik, mely gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját, s később alátámasztották a többi adatot is, vagyis a súlyáról állítottakat. A szabálytalanság okozóját, a társcsillag létezését Alvan Graham Clark csillagász találta meg 1862-ben.

A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, és tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve. Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule és Germaine Dieterlen felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki. A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert K. G. Temple amerikai tudós a szanszkrít- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később. "... minden dolgok elején volt Amma isten, aki a semmin pihent. Amma gömbbe volt zárva és ezen kívül semmi nem létezett (ez azonos lehet az ősrobbanás előtti gömbbel). ...

2011. december 4., vasárnap

Az idő és a tudat kapcsolata II.

A tudást lehet megszerezni, birtokolni, és továbbadni. Még lehet eltitkolni is, de eltüntetni nem. Az idő és a tudatunk kapcsolata, ezt lehetetlenné teszi.
A vágy tévedésen alapszik, ezért hiábavaló. A vágy valódi forrása a vágy tárgyának ismeretlensége. A vágynak valójában nincs is tárgya, ez megfelelő tudatosság elérésével nyilvánvalóvá válik. A vágy oka a tudatosság hiánya. Ezért is fontos lehet számunkra az ismerete, olyan szintre emelheti gondolkodásmódunkat, hogy ne kelljen többé titkok közt, bizonytalanságban, félelemben élnünk.

A tudat mindennapi értelemben vett fejlődése olyan strukturálódás, amelynél a tudatszintek közötti kapcsolat kölcsönösen egyértelművé válik. Az utóbbi években az orvostudomány számos olyan felfedezést tett, amely megkérdőjelezi az agy és az idegrendszer működéséről alkotott eddigi elképzeléseinket. Úgy tűnik, az agy valószínűleg csak egy összekötő kapocs a fizikai világ és a "plusz dimenzióval" rendelkező tudat között.

Az élet célja a fejlődés, a fejlődés un. "karmikus" feladatokon keresztül valósul meg. Azt, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba életünk (életeink) során, a teljesítendő karmikus feladatoktól függ. Egy, általában velünk szorosabb kapcsolatban levő személy "adja fel" a karmikus feladatot, amelyet meg kell oldanunk. Rendszerint ez nem sikerül rögtön, azaz un. "karmikus adóssággá" válik, így az életben ezzel a feladattal ezernyi megnyilatkozási formában többször szembe kerülünk, amíg azt meg nem oldjuk. A karmikus adósság szinte sugárzik a személyiségünkből, pontosabban a karmikus feladat megnyilatkozási formáira adott hibás válaszaink képezik személyiségünk negatív vonásait. A hibás válaszoktól szenvedünk, a helyesnek vélteket pedig fejlődésünk eredményeként tartjuk számon.
A tudat egy építmény, amely egyre nagyobb, egyre bonyolultabb lesz, és amelynek mindenhol stimmelnie, szorosan kapcsolódnia kell, hiszen ez a struktúra jelenti az "energiát", amit a tudat hordoz.

A három térdimenziós világunkat a lineáris idő jellemzi. Ha a fizikai síkról átlépünk az asztrálsíkra, vagy az okozati síkra (akár pl. meditáció, akár auralátás közben), a lineáris időt a Nagyidő váltja fel. A rejtett tudattartalmak ez esetben pl. az előző életeink emlék(kép)ei. A különböző téridő-struktúrák tehát egymás mellett léteznek. Ezek közül csak egy az, amelyet mi érzékelünk, és amit a mai fizika sugallatának engedelmeskedve abszolútnak tételezünk fel: ez a háromdimenziós tér + lineáris idő (x1, x2, x3, tlin). ...

Asztráltest II.

A középkori alkímistáktól eredő "asztrál" elnevezés "csillagot" jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézetét. Az asztráltest a fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint "aurá"-nak nevezik.

Ha valaki asztrálisan néz az órára, látja az elejét és külön-külön az összes kereket. Egy csukott könyvre nézve annak minden oldalát látja, nem az összes előtte vagy mögötte lévő oldalakon keresztül, hanem egyenesen lenézve rá, mintha csak ezt az egy oldalt kellene látnia.

Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá, amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik - a mentális testben. Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek - az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál. A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékszik áloméletére. A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos, és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le. A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. "okkult" jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete, stb.

Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle "mennyország", "pokol", és purgatóriumi lét mind-mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az asztráltest és az asztrálvilág természetét. Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük. Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek bármily felbecsülhetetlenek legyenek is, egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrál-képességeknek cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek el. ...

2011. november 26., szombat

Színek

A színek nem léteznek a valóságban!

A szín egy érzet, amely az agy reakciója a fényre.

Valamennyi színes felület színe úgy jön létre, hogy a rávetődő napfény, vagy mesterséges fény összetevő színeiből bizonyos színű fénysugarakat a felület visszaveri, a többit elnyeli. A visszaverődő fénysugarak adják a felületek színét. A visszaverés és elnyelés minden színes anyagra és felületre jellemző. Az elnyelési és visszaverődési arány adja meg a felületek színét. Ebből következik, hogy a színes felület színingert keltő hatása, illetve színe a ráeső fény színképi összetételétől függ. A tárgyaknak nincs saját színük. Amikor egy sárga banánt látunk, az nem azt jelenti hogy a banánnak sárga a színe. Csak mi látjuk ilyennek, mert az agyunk így fogja fel őket. Amit egy tárgy pigmentjeként vélünk látni, az tulajdonképpen a tárgyról visszaverődő szín. Amikor a napfény egy sugara eléri a banánt, a gyümölcs a sárga kivételével a spektrum összes többi sugarát elnyeli. Mivel a sárga sugarat veri vissza a banán, ez az a szín, ami a szemünkben is visszaverődik. Különös, hogy pont azt a színt társítjuk a gyümölcsnek, amit visszautasít.

Mint azt tudjuk a látás mechanizmusában a szem által felvett információt az agy alakítja át. Azt, hogy valójában mit is látunk, nagy szerepe van a tapasztalatoknak, az emlékeknek. Az agy képes arra, hogy hiányos képekből érthető információt formáljon. Ebből adódóan be is lehet csapni.

A színt három fogalom jellemzi:
...

2011. november 6., vasárnap

A nyelvünkben élő szavak helyes használatának fontossága

A magyar nyelvben szereplő szavak közt, rengeteg szinonimát találunk egy adott jelentésre, de vigyázzunk, mert ha mondatba helyezzük az adott szavakat, egymás ellentéteivé válhat a szó jelentése és értelme. Ezt a hibát elkövetve, nem jut el a tudatunkig, így a kívánt hatás elmarad. Mindig tudsz olyan szót említeni a magyar nyelvben, ami az összes szinonima jelentését magában hordozza, és egy szóval kifejezhető, eléri tudatod, így megteremtve mindazt, mit a gondolataidban szavakként összefoglaltál. Egyik ilyen szavunk a boldogság. Minden jót magába foglal, és kizár mindent, ami rossz. Mikor kívánsz valamit, ha nem teszel mást csak boldogságot kívánsz, mindent megtettél, és mindezt egy szóval. Ha valakinek adni akarsz valamit, tedd úgy hogy felajánlod. A felajánlás nem jár elvárással, míg az adni-kapni fogalom, leginkább együtt működik. Nem mindegy hogy keresel egy megoldást a problémádra, vagy megoldod azt. Tedd vagy ne tedd, de ne próbálkozz - ahogy yoda mester mondaná. Ha tudatban helyesen használod a szavakat, más értelmet kap a jelentésük, ezáltal másképp is teljesülnek. Ha csak keresgélsz, nem biztosítod a jövőben, hogy találsz is, de ha tényként mint a megoldást magát veszem alapul, nem marad nyitott kérdés a jövőt illetően......gondolj az emlék szóra.....mi a lék... egy darab a dinnyéből... az emlék... egy darab a memóriádból... vissza emlékezni, annyi mint egy darabot elővenni a múltadból... mindíg a lehető legegyszerűbben.

Búcsúzásnál sem mindegy, hogy a szóval milyen tudattartalmat mozgatok meg. Ha nyitva hagyom a lehetőségét, hogy nem látjuk egymást újra, elő is fordulhat, de ha utalok arra, hogy idővel még találkozunk, elhatározottá tettem a kifejezésem. Pl.: szia - szia még látjuk egymást!

Választani... nem mindegy, hogy ha választanod kell valami között, akkor elválasztasz valamit egymástól, vagy inkább eldöntöd... választás vagy döntés... olyan mint a hiszem vagy a tudom.... ön-dönt és cselekszik, sugallja a szó, míg a válogat, keresgél, nincs határozott elképzelése érzetét kelti. Ha valami nem jól sikerül, általában azt mondjuk, nem jól döntöttem, és nem azt hogy nem jól választottam. Akkor legközelebb dönts és ne válassz! Rosszul dönteni, röviden annyi, véteni. Elvétettem a döntést. Ha a hibáidat keresed, vétkeid közt találod. Ismerd meg az okát rossz döntéseidnek. Megismer... felismer... ha a megismer szót használod, eléred háttértartalmát, mely már sugallja, hogy tudatában vagy a dolognak, és meg akarod ismerni, tehát tudatosan cselekszel, míg ha valamit felismersz, megdöbbent, és mivel nem voltál a dolog tudatában, új hatásként éled meg.

A kép szóval rengeteg különböző háttértartalmat adhatunk. Lehetünk képesek vagy képtelenek, képzelhetünk bármit, képet alkotva lehet véleményünk bármiről, vagy valamiről képet kapva alakíthatjuk ki véleményünket. Mivel tudatunkban a kép szó sokféle formában megjelenik, használjuk bátran több mindenre, mint eddig. Rendeljük olyan dolgok összefüggését képekhez, amelyekre a felidézett kép alapján akár az egész hozzárendelt tartalom gyorsan és pontosan felidézhető. A tervrajz is a rajzok miatt lesz áttekinthető, ha csak írva lenne, tovább tartana megérteni. Időt, energiát átrendezve, egyszerűen megoldhatunk olyan feladatokat, amelyek memóriánk fejlődését eredményezik. ...

2011. október 19., szerda

Az anyag

A tér differenciálódása a fizikai sík alatti síkokon tovább folytatódik. Míg a fölötte levő síkokon zajló folyamatok (pl. bolygók keringése) szabályosnak, periodikusnak látszanak, addig az alsóbb síkok idejének magasabb differenciáltsági foka miatt azok kaotikusnak tűnnek. Ezeken az alsóbb síkokon lejátszódó folyamatokat képes értelmezni a kártyavető, ... stb.

A "mikrovilág", az anyagi részecskék világa még az előbbieknél is alacsonyabb szinten (szinteken) helyezkednek el. Az anyag tudati jellegét számos fizikai kísérlet és jelenség egyértelműen igazolja. A fotonok pl. döntési képességgel rendelkeznek.

Az alkimisták az anyag tanulmányozása útján jutottak el a megvilágosodásig. Állításuk szerint "profán anyag nincs", vagyis az anyag tudati jellegű képződmény. A buddhisták ennél is világosabban fogalmaznak: az anyag benne van a nagy Tudatban. Ha nem lenne benne, nem is tudnánk az anyag létezéséről, mert csak azt érzékelhetjük, ami a Tudatban benne van.

A hinduista mesterek egy csoportja a Teremtésre való képesség igazolását a spirituális érettség egyik próbatételének tartják. Tudati úton közvetlenül képesek anyagi testtel rendelkező személyt, un. kylkhort ("démon") létrehozni (és természetesen megsemmisíteni). A kylkhort először csak az asztrálsíkon formálják meg, és csak ott látható, mint "szellem", majd amikor anyagi teste is kifejlődik, minden ember számára láthatóvá válik.

A keresztény kultúrából a stigmák testi megjelenése, a "könnyező Madonna" hasonló tudati jellegű jelenséget takarnak.

A hétköznapi ember ilyen dolgokat általában nem tapasztal, viszont ismeri a pszichoszomatikus betegségeket. Ezek távolról, kevésbé meggyőzően, de mégis az anyag és a tudat kapcsolatára utalnak.

Az anyag a tudat egy igen alacsony szinten, a mikrovilágban elhelyezkedő formája, amely csak egy felsőbb szinten elhelyezkedő tudat által nyer annak megfelelő értelmezést: vagyis az anyag éppúgy látszólagos, virtuális, mint a tér és az idő.

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Népszerű bejegyzések