Napjaink történelem oktatásában (is) radikális reformokat lenne szükséges véghezvinni. Egyre több olyan részlet kerül napvilágra, amit a szakemberek nem tudnak megmagyarázni, így hát inkább letagadják, kétségbe vonják azokat. Amit pedig végképp nem lehet letagadni, azt egész egyszerűen elhallgatják. Hasonló a helyzet a földönkivűlieket illetően, vagy éppen a régészet területén is. Számos olyan kutatási eredmény kelt már szárnyra, amely határozottan igényli, hogy némely eddigi elképzelésünket alaposan megváltoztassuk a régmúlt embereiről. Etiópiában 5,8 millió éves emberi csontokat találtak, míg a Kenyában előkerült "Millenium Man" 6 millió éves, csakúgy, mint a csádi Dzsuráb-sivatagban fellelt koponyamaradvány. Más leletek arra szolgálnak bizonyságul, hogy már az őskorban is végeztek bonyolult koponyaműtéteket, melyeket a páciensek túl is éltek. De találtak olyan konzerválódott emberi hajat is, mely kora 12.000 év, azonban a DNS vizsgálatok során nem tudták besorolni egyetlen eddig ismert rasszba sem. Bőven lehetne még folytatni a sort, de most nézzük meg néhány különösen elgondolkodtató lelet történetét kicsit bővebben is.
Uráli domborzati kőlapok
A Pravda 2002. áprilisi számában lehetett olvasni Alexander Nyikolájevics Csuvirov - a Baskír Állami Egyetem alkalmazott fizika tanszék vezetőjének - nagyszerű felfedezéséről. A professzor 1999-ben Csandar falu közelében olyan többmillió éves kőlapot talált, amire ismeretlen technikával az Ural hegység háromdimenziós domborzati térképét gravírozták bele, gátakkal, csatornákkal együtt. A kőlap mérete 1,48 x 1,06 méter és 16 cm vastag. Háromféle kőzetréteget azonosítottak be rajta, melyeket külön lehetett felvinni. Az első egy dolomit réteg, a második domborzati rész diopszidüveg, míg a harmadik védőréteg egy néhány milliméteres kálciumporcelán. A megmunkálás mikéntje eddig teljesen tisztázatlan, ám mindenképpen a legmodernebb technikai eszközökkel kellett hogy elkészítsék. Több szakember is vizsgálta a leletet és egyöntetű véleményük szerint a térkép olyan pontos, hogy azt csak műholdkép segítségével lehetett elkészíteni. Csuvirov szerint a térkép pontosan megfelel annak a képnek, amilyen az uráli táj volt évmilliókkal ezelőtt. Szavait idézve: "Főként az egykori ufai kanyon döbbentett meg minket, amely egy évmilliókkal ezelőtti tektonikus törés a földkéregben Ufa és Sztyerlitamak között. Az idők során a föld ismét összezárult ezen a helyen - a mai Urshak folyó ágyában. Érdekes módon a kanyon egykori folyása pontosan van ábrázolva a térképen".
Ezen kívül ismeretlen eredetű írásjelek is találhatók a lapon, valamint két jelzőpontként szolgáló kagyló, melyek érdekessége, hogy az egyik egy olyan fajhoz tartozik, amely 50 millió évvel ezelőtt eltűnt, a másik pedig 120 millió évvel ezelőtt bukkant fel. Csuvirovék egy újabb riportban arról számoltak be, hogy tudomásuk van öt további hasonló kőlapról, melyek vélhetően az előző folytatásai, de még pénzügyi forrásokra van szükség a teljes feltárásukhoz.
Weissenhorni rovásírásos kőtáblák
Wolfgang Keck - aki később régész lett - még gyermekkorában kapott ajándékba kilenc különleges zsírkő táblát egy ismerősüktől, akik a bejárójukhoz rendelt kövek között találták azokat. A táblák érdekességei azok a rovásfeliratok, melyeket megvizsgálva a helyi régészük sehogyan sem tudott beazonosítani. A kövek később a Bajor Tudományos Akadémiához kerültek véleményezés végett, ám az eredmény több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Hans-Walther Roth vizsgálata szerint valószínűleg sírtáblácskák lehetnek a kövek, s a feliratok a halottak nevei. Ám az írásjelekkel kapcsolatban már nem tudott konkrétumokkal szolgálni, azonban az etruszk íráshoz hasonlónak tartják azokat. Hasonló volt a helyzet a franciaországi Weilerben, ahol kb. 3000 tárgy került napvilágra, sok közülük sajátságos írásjelekkel díszítve. Korukat Kr. e. 15.000 – 17.000 közé datálják, amikoris az eddigi felfogásunk szerint még nem is létezett írás! ...
