A környező világ, mint tükör

Tudom, hogy ez a szemlélet meglehetősen szokatlan. Egy kijelentés helyességének azonban nem kritériuma, hogy megszokott legyen. Az úgynevezett környező világ valójában tükör, amelyben mindenki csak saját látványában részesül. Önmagán kívül mást meg sem pillanthat benne, mert az igaz, objektív, mindenki számára azonos valóságból csak az jut el hozzá, amihez neki magának affinitása van. Aki ennek a ténynek nincsen tudatában, az téves viselkedési formákba kényszerül.

Ha reggel belenézek a tükörbe, s egy barátságtalan pofa néz vissza rám, megtehetem, hogy ezért jól lehordom. A tükörben lévő arcot azonban ez nem fogja befolyásolni, sőt, együtt fog velem szitkozódni. Nem nagy ügy, az ellentétek fokozódnak, míg végül behúzok ennek a konok pofának, s így a tükröt is ripityára töröm. A fürdőszobatükör valahogyan mégis megússza ezt a játszmát, mert valamennyien tudatában vagyunk tükörfunkciójának. Mindennapi életünkben azonban majd mindnyájan konokul végigvezetjük a fenti folyamatot. Harcolunk a külvilágban ellenségeinkkel, gonosz szomszédainkkal és rokonainkkal, főnökeink jogtalan húzásaival, a társadalommal és sok minden mással.

A valóságban azonban mindenki önmagával küzd. Ezért is látunk mindenütt veszteseket, és sehol egyetlen győztest. Ugyan kit is győzhetnénk le egy tükör előtt vívott magányos csörtében? A rezonancia és a tükrözés törvénye természetesen mind pozitív, mind negatív értelemben érvényes.

Azért hoztunk fel az eddigiek során szinte kizárólag negatív példákat, mert az emberi szenvedés is ezekből ered. A sors pozitív oldalával általában mindannyian jól elvagyunk. Ha tudatára ébredünk a környező világ tükörfunkciójának, hihetetlen információs forrás nyílik meg előttünk. Bár a tükörben csak magunkat láthatjuk, mégis használjuk, mert olyan részleteket pillanthatunk meg benne önmagunkból, amelyek enélkül a segédeszköz nélkül láthatatlanok maradnának.

Az egyik legjobb önismereti módszer az, hogy megfigyeljük saját környezetünket, s azokat az eseményeket, amelyekkel konfrontálódunk, mert minden, ami a külvilágból zavar bennünket, csak azt mutatja, hogy saját magunkban még nem békültünk meg ugyanezzel a princípiummal. Ezt viszont nem szívesen vesszük tudomásul. ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

Tükör-kép

A tükörkép

Gondoljunk a Yin yang - ra:

A fekete rész jelenti a pozitív "férfi", a fehér a negatív "női" energiát. Az Egységes Tudat tehát két részre osztja fel magát, pozitívra és negatívra. A Kettőt, az ellentét, a polaritás jellemzi, a megosztottság ilyen állapotát a továbbiakban polárisnak fogjuk nevezni. Mivel a két fél egymást "szemléli", a kettes osztással - amennyiben az egyik fél a másikat külső jelenségnek fogja fel - létrejön az objektum és a szubjektum különválása. A két elem összekapcsolódása miatt a megosztottság csak látszólagos, valójában az Egység továbbra is fennáll.

Hogyan lesz az Egyből és a Kettőből Három? Nézzük meg jobban a szimbólumot! A fekete részben levő fehér, ill. a fehér részben levő fekete pötty az Egész visszatükröződését jelképezi mindkét félben. Az egész persze két részből áll, és ez is látszik a tükörképben; a két részre osztottság is visszatükröződik. (Vagyis mindkét pöttyben valójában egy újabb T'ai Chi szimbólum található.) Természetesen a tükörképben maga a visszatükröződés is visszatükröződik... Ez egy végtelen sor.

A fekete rész jelenti a pozitív "férfi", a fehér a negatív "női" energiát. Az Egységes Tudat tehát két részre osztja fel magát, pozitívra és negatívra. A Kettőt, az ellentét, a polaritás jellemzi, a megosztottság ilyen állapotát a továbbiakban polárisnak fogjuk nevezni. Mivel a két fél egymást "szemléli", a kettes osztással - amennyiben az egyik fél a másikat külső jelenségnek fogja fel - létrejön az objektum és a szubjektum különválása. A két elem összekapcsolódása miatt a megosztottság csak látszólagos, valójában az Egység továbbra is fennáll.

Ettől kezdve tehát önmagamat csak részleteiben, mint események egymásutániságát tudom megtapasztalni. Ezzel megszületett az idő. Az idő tehát abból következik, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat teljességében "egyszerre" átélni, hanem csak részleteiben, a részletek egymás utániságát időnek érzékeljük.

A tér és az idő létrejöttével a szubjektum már rajta kívülállónak (tér) vélt események (idő) sorozataként látja magát visszatükröződni. A vélt kívülállósság események egymásutániságában való megjelenése vezet a karma létesüléséhez, amelyet fentről az alacsonyabban fekvő ok-okozati sík felé tekintve inkarnációkként, a fizikai sík felé tekintve karmikus események ismétlődésében látunk megnyilvánulni.

undefined

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!