Csend, szabadság és meditáció

Az utóbbi idő számomra a csend korszaka. Rádöbbentem arra, hogy a gondolat semmilyen formában nem lehet szabad. A szabadság – akár a szeretet – nem található ugyanis az idő, a múlt-jelen-jövő dimenziójában. A gondolat a múlt visszfénye, és valójában a gondolat számára azért nem megragadható, nem létező a jelen, mert a gondolat mindig a múlt képeivel, szimbólumaival értelmezi azt, ami a mostban van. A mostban azért nincs gondolat, mert a most tartalma élő, állandóan változó, állandóan új, de nem olyan értelemben új, mint ami a múlthoz viszonyítható, hanem olyan értelemben mint ami a gondolat számára a múlt fogalmaival nem megérinthető. Nem megérinthető, mert a gondolat az időhöz kötődik, azon belül pedig a jelen bármilyen mozzanata a gondolat számára csak a múltban kap értelmezést. Az elme eme folyamatos mozgása, önigazolása az, ami pedig nem képes a mostba behatolni, mivel annak vansága, valósága csak akkor tárulhat fel előttünk, ha a folyamatos értelmezési, viszonyítási vágy megszűnik bennünk, és a mostban feltáruló valóságot annak vagyunk képesek látni, ami az valójában, és nem annak, amit a gondolat a múlt tükrében az elmével értelmezni képes. Ilyen értelemben a most valósága a szemlélő és a szemlélt eggyé válását jelenti, amikor megszűnik az elme mozgása, és a tudat pedig figyelemmé válik, azzá a figyelemmé, mely többé nem értelmez, nem darabol fel, nem oszt meg a gondolat által, hanem a maga egyszerűségében egyesül a van valóságával, annak egységével. ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

Gondolat

Elméletben próbáljunk megélni úgy egy napot, mintha minden gondolatunk azonnal megvalósulna. Mintha az ok-okozat azonnal bekövetkezne...


Amennyiben kósza gondolatainknak teremtő ereje lenne, és ezeknek következményeit azonnal átélhetnénk, valljuk be, lennének közöttük nem kívánt események is. Sajnos akarva, akaratlanul, de negatív dolgokra is gondolunk. Általában félelmeinket vetítjük ki gondolatok formájában, pedig nem így kellene tennünk. A természetből mintát véve, amikor elültetünk egy gondolatot, azt táplálnunk, gondoznunk kell ahhoz, hogy életre kelljen. Az ember a fejlődése során megtanulta a természettől, hogyan tud növényekből élelmiszert termelni, ami egyfajta energiát szolgáltat a szervezetének. Tudatosan elültetve különböző magvakat, bizonyos gondozás után, learathatja munkája gyümölcsét. A többit a természet elvégzi. Ha a magot átvitt értelemben, gondolatként értelmezzük, akkor nincs más dolgunk, mint foglalkozni vele, és idővel gondolatunk materializálódhat. Ha jobban belegondolunk, egy növényi magnak földre, vízre és fényre van szüksége a fejlődéséhez. A gondolatok földje az elménk, ahová elültethetjük, a fény az energia ami élteti, de mi lehet a víz? Megfelelő mennyiségben életet ad a növénynek, ha kevés elszáradhat, ha sok akkor is tönkreteszi a termést. Minden egyes növény vízigénye különbözik, de mindegyiknél igaz az is, hogy van egy egyensúlyi állapot, amikor a növény fejlődik és termést hoz. Attól, hogy átsuhan egy gondolat az agyunkon, még nem történik meg, viszont miután körbejártuk azt, lehetőségünk van a megvalósítására, de ahhoz többször vissza kell térnünk a gondolatunkhoz, foglalkozni vele, tervezni. Mintha időközönként locsolgatnánk egyes növényeinket, gondolatainkat tervezgetjük a megvalósulás érdekében. Tehát meg van a víz is. Amikor összeállt a kép, akár a kifejlett növény, jöhet az aratás. Viszont a tervezés közben nem mindegy milyen energiákkal dolgozunk. Mivel mind a mag és a föld, a víz, a fény, a gondolat, mind a természetből származik, nekünk is meg kell találnunk az egyensúlyt, mert a természet energiáit nem kihasználni, hanem használni kell, abból nem csak elvehetünk, de azt vissza is kell adnunk. Amikor kívánunk valamit, megvalósulásához szükségünk van a természet energiáira, de amikor bekövetkezett, ne feledjük meghálálni amiért sikerült, mert a hála az a fajta energia, ami a szeretethez hasonló, önzetlen és csupa pozitív rezgés élteti. Ezzel az energiával vagyunk képesek a természetből elvett energia egyensúlyi állapotát visszaállítani. Mindenből annyira van szükségünk ami elég, nem többre, nem kevesebbre és ez az állapot szerintem csak egyensúlyi állapotban lehetséges. Kívánni, felajánlani és hálásnak lenni. Mindez a boldogsághoz vezet.

"Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: "Köszönöm", az is elegendő lenne." (Meister Eckhart) 

"Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert." (Zig Ziglar) 

"Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói." (Alphonse Karr) 

"Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít." (Simone Weil)

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

A hazugságról

Valótlanság, füllentés, blöff, koholmány, kamu, megtévesztés...

Az állatok nem, az ember viszont képes hazudni. A hazugság annyi, mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazugság fogalmának meghatározásától különbözik a hazugság erkölcsi megítélése. Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, - anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz - hazudik. A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. A vallások a hazugságot bűnnek tekintik. Az általános etikai normák szerint is elítélendő a hazugság, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség, amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében...

Hazudni tanít, aki tiltással nevel

A hazugság nem velünk születik, hanem egy általunk felvett tulajdonság, melyet minden ember elkövetett már élete során. Az első három évében a gyermek nem hazudik, nem mond igazat, csak beszél. Mi lehet az oka, hogy további életünk során mégis felhasználjuk ezt a "képességet", pedig az első alkalom óta arra tanítanak, hogy rossz döntés, rossz cselekedet? A gyermek még nem tud "jól" hazudni, gyorsan rajtakaphatjuk tettén. Nem tudja megfelelően előadni, testi jelekkel leplezni tettét. A gyerek a felnőttnél következetlenebbül hazudik, ellentmondásba keveredik, túloz. Szülőként a legnagyobb részben mi vagyunk felelősek gyermekeink viselkedéséért, még ha nehezen is valljuk be. A kicsik hazugságai nagymértékben a mi hibánk. Félelmünkben, avagy a szabad akaratunk "sebzettsége" miatt hazudunk?

A nyelv nem egyenlő a kommunikációval. A kutya kaparja az ajtót, ha ki akar menni, a méhek jellegzetes tánccal jelzik egymásnak, hol vannak a megfelelő virágok, a papagáj mondat jellegű hangsorokat hallat, stb., de egyik állat sem rendelkezik azzal a szimbólum és szabályrendszerrel, amellyel mi, emberek kommunikálunk. A kommunikáció mást jelent az embereknél és mást az állatoknál. Az emberi elme nyitott és végtelen, ismeri a múlt, a jelen, és a jövő fogalmát, tényellentétes állításokra, azaz hazugságokra képes, ismeri a pragmatikát, vagyis ismeri a jelek és jelrendszerek jelentéseit. Utódainknak megtanítjuk, hogy a mondat szerkesztésekor sorrendváltoztatással a jelentés tartalma is változhat. ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

Vallás és tudomány

Szüksége van az embernek a vallásra? Igen. Technikai tudásunk, soha nem látott ütemben fejlődik. Szükségünk van a tudomány mai ismeretére? Igen.

A természetnek van saját vallása? Törvényei vannak, amelyek egy célt szolgálnak és ez nem más mint az egyensúly fenntartása. A vallásban hinni kell, míg a természet törvényeit érteni, tudni kell. A hit reményt kelt, míg a tudás biztonságot teremt. Történelmünk folyamán több vallást is megismerhettünk, de hitelességükkel kapcsolatban rengeteg kérdés felmerül. Ha a vallás az, ami ráébreszti az embert, hogy a világot valami vagy valaki teremtette, szeretetet, boldogságot sugároz szavaival, addig nem tereli el figyelmünket a valóságról, de amint levesszük a szemünket a célról, máris széthúzást eredményez vallási háborúk formájában, és szintén mi emberek vagyunk, akik e szentséget céljaink elérésére fordítjuk, kihasználjuk. Tudomány és vallás, egymás nélkül nem létezhet. Ok-okozat. Amikor a vallást, a tudomány képes megmagyarázni, megalkottuk a természet törvényét. Megértjük lényegét, működését, ezáltal egyensúlyt teremteve tudatunk és világunk közt. Az összefogásban van a lényeg, és egyenlőre meg sem hallgatják egymást. Mindkettőben van igazság, de egésszé csak akkor forrhat, ha egymást kiegészítik. Egyik oldalon a megoldás rejlik hiteles levezetés nélkül, míg a másikon a magyarázat, a technika folyamatos fejlődésével, de nincs célja. A jelenlegi technikai tudásunk megérteti velünk, hogy minden csak energia és rezgés. Ha megértjük, hogy a vallásainkba vetett hit sem más mint ez az energia, különböző formájú kivetülése, ez alkotja világunkat, és kapcsolatban lehetünk vele, megérthetjük, ha nem csak a szent írást ismerjük, hanem a tudomány által dokumentált eseményeknek is ismeretében vagyunk. Ameddig képesek különböző vallások vezetői háborút indítani, másik vallási nézettekkel rendelkező népek ellen, addig nem beszélhetünk egységesen a békéről. A békét pedig nem háborúval, hanem megértéssel lehet elérni. Nem hinném, hogy a harc bármelyik vallás alapeleme lenne. Miért ne érthetnénk a természet törvényeit, miért kell elakadnunk azoknál a dolgoknál, amelyek elterelik a figyelmünket? Nem mindegy, mi lesz akkor ha..., hiszen már a most sem élhető. A jelen problémáit kell megoldanunk, és ezzel egyszerre megalkotjuk a szép jövőt is. Ha a most akadályait elgörgetjük, azok a jövőben már nem léteznek. Összpontosítsunk a mostanra.

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

Szeretet

Lilit (sumer LIL.DU/LIL.LU, akkád Līlīṯu, héber: לילית) női démon, a magyar irodalomban sokszor Lilith.

Egy régi sumer istenség, a nagy magasságok szelének istennője, akinek a világ teremtésében játszott szerepe homályos, és akit végül gonoszsága miatt száműztek Inanna édenkertjéből. A etimológiája vitatott. Egyes nézetek szerint az akkád nyelvben jövevény, és a sumer LIL (=levegő) az eredeti alakja. Más vélemény szerint a LIL és a līlu nincs egymással kapcsolatban, önálló szó "éjszaka" jelentéssel. Ugyanezt jelenti a héber l-y-l is. A LIL2 titkos tudás, szél, szellő, felhő, baj, betegség, bűn értelmű.

A későbbiekben az ókori Keleten Lilitet egy női keveréklénnyel azonosították, majd elkezdték szárnyakkal is ábrázolni. Ez nagyrészt Lamastu öröksége. Lilitről nemcsak mitológiai és mágikus szövegek tesznek említést, hanem az irodalom is.

Amennyiben elfogadjuk a kvantum-fizikának azt az állítását, ami szerint az anyag sem egyéb, mint (fizikai!) energia megnyilvánulás – És miért ne fogadnánk el, amennyiben ez, objektív tudományos kísérletek szintjén bebizonyosodott? - akkor a teremtés első kiáradása, a kauzális (Isteni) Szeretet sem más, mint az első megnyilvánult (abszolút) energia a Lilith által létrehozott teremtési szükségben, és amely ősi energia-szubsztanciából keletkezett az összes többi energia. És, bármennyire is profánnak tűnik ez, de végül az anyagi világ is ebből az ősi Szeretet- energia- szubsztanciából keletkezett. („átvitellel”, ahogy írja a Tabula Smaragdina és vibráció-csökkenéssel, ahogy a mai misztikusok mondják.) Az anyagi világ is tehát, amiben az abszolút lény tükröződhet, annak érdekében, hogy önmagát vizsgálhassa és ellenőrizhesse, és, hogy a Lilith káoszt eredményező hatásait kiszűrje és azoktól megszabaduljon, nem más mint Lilit-mentessé kövesedett Szeretet-energia. (Azért vált szilárddá az anyagi energia, hogy ne lehessen képlékeny, illékony és csalóka, tehát, hogy számunkra, egyetemes léttudattal is rendelkező lények számára, ellenőrizhető módon objektív állapotú lehessen!) Nem kell csodálkozni tehát, ha egyes misztikus tanítók és a szentek az anyagra, az anyag tulajdonságai miatt, az emberi kényelmi, vagy élvezet-szerzési vágyak és nézőpontok szerint "hibásan" működő anyagi tárgyak szidalmazását is az Isten káromlással egyenértékűnek tartják! ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!