A Magyarság eredete

1. Mik vogymuk: isá, por ës homou…

A magyar nép komoly identitási problémákkal küzd. Keveredik bennünk a múlt és a jelen, régi nagy uralkodóink szeretete és kritikája, elismerése és bírálata, a sumer történelem, az "állami" finnugor eredet, stb.

Ebédkor jó külön-külön az előétel, finom a leves, a második, a desszert, de ez mind összekeverve, maga a moslék. Mai tudatunkban minden ott van összekeverve, egyszerre, és ez komoly gond a gondolkodásban.

Viselkedésünk maga is ellentmondó. Európa legjobb helyén élünk, ugyanakkor teljesen mások vagyunk, mint bármelyik szomszédunk. Nem is ért meg minket Európa, valójában félnek. Félnek valamitől, amit ők tudnak, mi pedig nem tudunk, vagy csak nem akarunk tudni. Féltek a múltban és félnek most is. Még a világ nagy államai is.

Elismerjük ugyan, hogy főleg keleti származású nép vagyunk, de mégis a nyugat után futunk. Ennek oka talán az is lehet, hogy igazából genetikailag kb. 7.000 magyar van, őket nyilván is tartják. Többször a kihalás szélén voltunk, így Szent István idejében, tatárjáráskor, a török harcok idején, stb. Ilyenkor mindig külső forrásból biztosították a lakosság létszámát, betelepítésekkel.

Keleten élő néprokonaink büszkék ránk, felnéznek ránk. Mi viszont nem szeretünk keletre nézni, pedig a Nap mégiscsak ott kel fel. A mongol tipikusan egy ilyen nép, mely nagyon közelinek érzi magát hozzánk. Nem véletlen, hogy a mongóliai magyar nagykövetség épülete volt a legszebb, a legnagyobb. 2006-ban az új kormány egyik radikális döntése volt, mikor bezárta a mongóliai magyar nagykövetséget, és eladta az épületet a franciáknak. Ezek után minden mongol állampolgár a pekingi nagykövetségre utazhat, ha magyar vízumot szeretne. Azt is tudjuk, hogy a mongol-kínai viszony nem felhőtlen.

Tovább kavarog bennünk a sumer történelemhez való hasonlítás. Az elmúlt 100 évben sokan fogalmazták meg, hogy valamilyen rokonságban állhatunk a sumer néppel. Ezt nem csak magyar kutatók, történészek, egyetemi tanárok állították, hanem külföldi szakemberek, akik sumer kutatók és semmi közük a magyarsághoz. Sok nyelvész állítja, hogy ha az ősi sumer nyelven megszólalna valaki, az olyan lenne, mintha magyarul beszélne, bár mi sem értenénk.

Az iskolákban teljes feledésbe merül a Szent István előtti történelem, csak úgy futólag kerül említésre, mintha nem sok közünk lenne hozzá. Mintha szándékosan butítanának le minket, saját vezetőink. Más nép büszke a múltjára, nekünk azt sugallják, merjünk kicsik lenni.

Az egész világ hemzseg a magyar helység-, és folyónevektől, amelyeket ugyanúgy írnak és ejtenek ki, akár mi. Vámos Tóth gyűjteményében: Afrikában található Arad, Ada, Avas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikai, Baka, Dráva, Gyula, Moldvai, Rábai. Ázsiában található Apuka, Arató, Barai, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Tokaj, Kapa, Kanna, Tiszta (folyó a Himalája déli oldalán), Seres, Suba, Tata, Bihar, Tomori, Tabán, Zaránd.

A Tatárlakán talált korong 7-8.000 éves, Etiópiában 10-14.000 éves kőbe vésett székely-magyar rovásírást találtak, a Boszniában feltárt piramisban szintén székely-magyar rovásírást találtak, mely több tízezer éves, stb. ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

A Pálosok nyomában

"…készítsétek föl szíveteket a küzdelemre, és mindenben jövevénynek tekintsétek magatokat a földön."

Fényes kard és fehér csuha, a magyaroknak áldott, harcos csoda.

Emlékkönyvedbe ezt írd, magyar! Szívbe zárt szép emléket feledni nem lehet, fehér barátokat száműzni nem lehet.

Van egy régi magyar hagyomány, amit a magyar középkor elejétől kelteznek, pontosabban azóta vált ismertté. Ami persze nem azt jelenti, hogy akkor is keletkezett. Arról van benne szó, hogy a világot megismerni óhajtó embernek végig kell mennie egy alagúton, ami barlang is egyben (!). Ennek az alagútnak van egy spirituális és fizikális jelenléte, valósága is. Ha a megismerni vágyó lélek végigmegy ezen a bizonyos alagúton elérte a célját. Ettől kezdve a "tükör általi homályosság" eltűnik, az anyagi világ mögötti örök világot látja meg a maga örök törvényeivel. Egyszóval "színről színre" fogja látni. Ehhez a látáshoz nem kell más, "csak" isteni kegyelem és az alagút végigjárása. Persze ezt az "alagutat" vagy "barlangot" a testben is végig lehet járni a lélek segítségével, hagyja ránk ezt a megismerést a hagyomány. Sőt, eddig már sokan végig is járták, és ezután még sokan végig is fogják járni eme "alagút" testbe zárt útját. De ezt az utat megjárt lélek ez után az út után a földi "alagút" iránt nem mutat majd semmilyen érdeklődést. Ellenben az a lélek, aki egyszerre járta meg az ég és föld, a test és lélek, a mélység és magasság misztikus útját, az mindkettőhöz egyformán fog ragaszkodni. Isten arcát meglátja majd ott fönn a mennyben és itt lenn a földön is. Felismeri és látja Őt a testében a lélek ruhájában, felismeri és látja Őt a természetben, felismeri és látja Őt a hazájában, ott, ahol a rá kiszabott földi életét leéli.

Íme itt, a szakrális hagyománynak ebben a fellebbentett bugyrában ismerünk rá annak a kötődésnek a spirituális szükségszerűségére, ami a pálosokat az alagutakhoz, barlangokhoz fűzi. Így válnak a látszólag értelmetlen dolgok mély értelmű valóságokká. Nos, ezeknek a spirituális, rejtett mélységeknek az ismereté­ben, mondhatjuk úgy is magasságában, ereszkedjünk le a dolgoknak a pálos mélységéig.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története mindig is szorosan kapcsolódott az ország sorsához. Pázmány bíboros a következőt jövendölte: Édes hazám a pálosokkal lettél naggyá, és a pálosokkal fogsz elpusztulni. Árva Vince atyát, a rend utolsó képviselőjét hallgatva csak erősödik az az érzésünk, hogy az évezredek homályába visszanyúló ősi magyar rend újjászületéséért senki se rajong igazán.

A magyarság kivételes helyzetben van, hiszen ritka, hogy saját szerzetesrendje legyen egy nemzetnek, amelyet a nyugati egyház jogrendszere szerint 1250-ben alapított Boldog Özséb a pilisszántói Hármas-barlangban. Mindig is foglalkoztatott a pálosok eredete. Eddigi kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy ez a rend az ősi suméroktól eredeztethető. Érdekes módon védőszentjüknek egyiptomi Remete Szent Pált választották, aki időben és térben egyaránt távol esett a középkori Magyarországtól. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában remetéskedett a IV. században, kezdetben a keresztényüldözés miatt kellett rejtőzködnie.

A közelben van az a terület, amit - a mai szóhasználatban - a sumírok által lakottnak nevezünk. Szintén a közelben van a mai Örményország, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység. Olyan véleményt is olvastam, hogy a magyar Szent Koronát is az örmények főpapja tervezhette. Nincs messze Ephesus, ahol a zsinaton dogmaként kihirdették, hogy a boldogságos Szűz Mária Istennek anyja. Mindig is feltűnőnek találtam, hogy a középkori Magyarországon egy közel ezer évvel előbb és több ezer kilométerrel távolabb élt remetét miért választanak védőszentté, hacsak nincs valami szorosabb, talán kevésbé ismert kapcsolat közöttük. Elképzelhető, hogy a rend valójában sokkal régebbi, Boldog Özséb "csak" Róma számára tette elfogadhatóvá.

Ismeretes, hogy miután Nagy Lajos királyunk a velenceikkel háborúba keveredik, majd megnyeri a háborút, Remete Szent Pál holttestét kéri hadisarcként. Valóban. Ez a kérdés is mindig izgatott. Ha csak a rend védőszentje és semmi más kapcsolat nincs közte és a magyarok között, akkor Nagy Lajos miért ragaszkodott hozzá annyira, hogy hadisarcként kérje? A legmegbízhatóbb főpapokat, embereit küldi érte, hihetetlen nagy ünnepélyességgel hozza a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Érdekes az is, hogy ez az idős egyiptomi remete a magyar kisgyermekeknek lesz a védőszentje, a koporsójához viszik gyógyulni őket.

Remete Szent Pál tisztelete mellett pártfogását is élvezte az ország. A királyok a sírjához mentek imádkozni, hogy segítse az országot, az oltalmába ajánlották hazánkat, ami megint csak furcsa, hogy miért egy ilyen távoli szentet helyeztek a középpontba. Pontosabban ez is azt bizonyítja, hogy a rend, illetve a magyarok eredete az egykori sumérok földjére vezethető vissza.

Lehet, hogy pontosan ez a sumér eredet az, ami miatt bizonyos körök máig nem "örülnek" igazán ennek a rendnek? ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

Téli napforduló

Egyik legfontosabb ünnepünk felé közeledve, a karácsony előtt pár nappal (hát persze, hogy 3), egy másik fontos esemény is közeleg. A téli napforduló. Pontos dátuma kis hazánkban, 2011-ben: 2011.12.22, 06:31:08 téli időszámítás szerint. Ez az év legrövidebb napja. A legtöbb ősi vallás egyik legfontosabb ünnepe, a Nap "visszatérése". Karácsony szent napján pedig, 2011.12.24 19:08:28-kor, újhold.

A mai világ hétköznapi embere, nem érzi ennek a napnak a jelentőségét, mert az ünnep hagyománya jóval messzebbre és mélyebbre nyúlik vissza, mint ameddig általában manapság visszatekintünk, és az uralkodó rendszer is ezen hagyomány elhomályosításán dolgozik.

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Az évnek olyan két pillanata ez, amikor a Nap északi pozíciója a Baktérítőn, a délin pedig a Ráktérítőn a legmagasabb. Ezen alkalomkor ez az éjszaka a leghosszabb. Azonban a téli és a nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén. A déli féltekén, ez a nap a nyár közepe. A Föld forgástengelyének a ferdesége miatt a két időpont delelési magassága közt eltérés mutatkozik. Más szóval, ez az a pillanat, mikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Egyik érdekessége, hogy ilyenkor az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23 fokkal a horizont alatt kering. Magyarországról nézve ilyenkor a Nap 19 fok magasan delel, és csak 8 órán keresztül tartózkodik a horizont felett. Az északi sarkkörön ezen az egyetlen napon a Nap nem kel fel, míg a déli sarkkörön nem nyugszik le, mert a Nap középpontja épp a déli horizonton tartózkodik. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, és az ősi kultúrák szinte mind említést tesznek róla. A saját ősi kultúránk ezen esemény megfigyelését a Pilishez kötik. Amennyiben jól tudjuk, az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő, Orion csillagkép mintájára épültek. Az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Feltételezések szerint a csillagkép pontos mása a Pilisben megtalálható, csillagait a hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy, és a Magas-hegy. Az elrendezés is azonos, a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostor romok találhatóak. Maga a pilis szó őseink nyelvében a fejtetőt jelentette. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül a teremtő energia áramlik. Szimbolikusan tekintve lehet ez a hely a Föld és az Ég közötti kontaktus helyszíne. Az Árpád-házi királyok idején Pilis a legféltettebb birtok volt. Régi térképeinken a Pilis körvonala a Visegrádi-hegységgel együtt egy hatalmas szívet formáz, melynek középpontja Dobogókő. Árpád korában ezt a területet "Insula Pilis", azaz Pilis-sziget néven ismerték. Bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott terület volt. Árpád kori szakralitását, oklevelek hitelesítik és mindvégig királyi központként működött. A dalai láma hazánkba érkezése után első útja is a Pilisbe vezet. A hely ősiségére utal, hogy a Pilisben található Pilisszántó mellett elfekvő Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor a legenda szerint "a felkelő nap első sugara, a Pilis egyik fontos pontjára esik. Akinek megadatott, az láthatja Boldog Özséb szellemi fénykardjának éteri csillogását." A sumerológusok szerint a ziribár szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. Esztergomban élt Boldog Özséb is, aki a Pálos rend alapító tagja. A hagyomány szerint Özsébnek egyszer imádkozás (meditáció) közben a következő látomása volt: "lelke kirepült testéből, elhagyta azt, és a felhők magasságában elkezdett körözni, felülről látta az ősi királyi központot, és miközben sólyommadárként rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis rejtett zugaiban, az erdők és barlangok mélyén, kis lobogó lángok égnek. Csodálkozik, hogy a kis lángok beborítják az egész Pilis területét, mintha apró virágok lennének. Aztán ezek az apró lángok elkezdenek egymás felé közelíteni. Egyesülnek, majd azt látja Özséb, hogy a Pilis kellős közepén, egy hatalmas tűzgömb jelenik meg, ami szétterülve az egész területet beborítja, és mindent ami a felszínen van, elpusztít." Ezután Özsébet már csak a rend megalapítása foglalkoztatta, lemondott kanonoki címéről, és hat társával (táltosokkal) a Pilisbe elvonult. 1250-ben, egy "soha el nem apadó forrás" közelében lerakták a Szent Kereszt templomának az alapját. 1263-tól lehetett hivatalosan a pálosoké az egyetlen, középkori magyar alapítású, monasztikus szerzetesrend. A rend az ősi táltos hagyományokat hivatott megőrizni. ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!