Dogonok

Az Észak-Afrikai dogon törzs, a Niger folyó nagy kanyarulatában, 300 mérföldnyire délre Timbuktutól - ahol az őseik mintegy 500 évvel ezelőtt letelepedtek - Maliban élő nép a Bandiagara fennsík szirtjei tövében, és különös eredetmondáiról vált ismertté. A Mali Köztársaságban található Bandiagara fennsíkra úgy a XIII-XVI. század tájékán telepedtek le, s itt élnek azóta is elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott szokatlan formájú házaikban évszázadok óta szinte változatlan életmód szerint; pásztorkodásból, kecsketartásból és némi gabona termeléséből, s a kopár sziklák közt fellelhető tüzelő összegyűjtéséből tengetve életüket. A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sokezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája. A dogonoknak meglepően pontos csillagászati ismereteik vannak. Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek, tudnak a Jupiter holdjairól, a Föld tengely körüli forgásáról, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik. A nyugat-afrikai dogon törzs eredetmondája szerint őseiknek a Szíriusz csillagról érkezett hüllőszerű lények, a nommók adták át a bölcsességet. A dogonok mondáiban az az egyik érdekesség, hogy olyan információkat tudtak a Szíriuszról (és annak kísérőjéről), amit a tudósok csak jóval később fedeztek fel. A dogon papok hiedelme szerint a Szíriusz egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket. Barlangjuk falán a velük és űrhajójukkal való találkozást is megörökítették.

A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését, azt, hogy a körülötte észlelt szabálytalanságok egy csillag létezését feltételezik, mely gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját, s később alátámasztották a többi adatot is, vagyis a súlyáról állítottakat. A szabálytalanság okozóját, a társcsillag létezését Alvan Graham Clark csillagász találta meg 1862-ben.

A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, és tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve. Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule és Germaine Dieterlen felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki. A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert K. G. Temple amerikai tudós a szanszkrít- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később. "... minden dolgok elején volt Amma isten, aki a semmin pihent. Amma gömbbe volt zárva és ezen kívül semmi nem létezett (ez azonos lehet az ősrobbanás előtti gömbbel). ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!