Amikor tudósok állítanak valamit, könnyen el hisszük nekik, pedig ők is csak emberek és ki vannak téve vallási, kulturális, filozófiai előítéleteknek, mint bármelyikünk. Amióta az internet szabad utat enged az információ áramlásának, egyre több összeesküvés elmélet születik, amivel valljuk be egyetlen kérdésünkre sem kapunk választ, csak még több kétely születik bennünk és egyre kevésbé bízunk a minket körülvevő eseményekben. Csak olyan beszámolóknak hihetünk, amelyek eredetüket tekintve hitelesek és fedik a valóságot. Megtehetjük, hogy minden létező információt, amihez hozzá jutunk, értékelünk, és ezáltal szelektálunk, de fontos, hogy amit beépítünk tudatmintánkba, a valóságot tükrözze, különben elveszünk a fikciók tengerében és állandó bizonytalanságban tart bennünket. Hogyha a kvantumfizika megértésével foglalkozunk, nincs semmilyen szükségünk előzetes ismeretekre, mert az keresztülhúz minden eddigi fizikai - és valóságnak hitt - képzeletünket, úgyhogy akit érdekel, nyugodtan merüljön el a témában, hisz nincs másra szükség, csak nyitott elmére. ...
2015. június 28., vasárnap
2012. január 22., vasárnap
Gravitáció
A gravitáció, más néven tömegvonzás egy távoli kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között jön létre, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását okozza. A gravitációs erő az az erő, amelyet az egyik test a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően kifejt.
A legutóbbi 1,-1,5 évtizedben nyilvánosságra vagy felismerésre került kutatási és kísérleti eredmények arra utalnak, hogy feltétlen szükségessé vált a gravitáció kérdésének alapos átgondolása, felül bírálata, eddigi vele kapcsolatos nézeteink és jelenleg elfogadottnak tartott megállapításaink problémáinak megoldása, vagy legalább is azok pontos megfogalmazása. A kérdés fontossága nyilvánvaló, hiszen világegyetemünk egyik legalapvetőbb jellemzője a gravitáció. Csak ennek pontos és helyes ismeretében remélhetjük univerzumunk, és törvényeinek a megismerését. A XX. század egyik legkiemelkedőbb tudományos alkotása volt az általános relativitáselmélet, mely gyakorlatilag éppen ezt a kérdést igyekezett tisztázni. Nem Einsteinen múlott, hogy nem sikeredett tökéletesre, hiszen az elmélet napvilágra kerülését követően számos új, annak születése idején még ismeretlen információ jutott a birtokunkba, melyeket lehetetlen volt előre belátni. Végeredményben, mondhatni a kvantumfizika majdnem teljes egésze az óta jött létre, bár Einstein éppen ebbéli munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat.
A tér és anyagszerveződésnek nincs eleje és nincs vége, a jelenünk az, ami megfogható, de ez is relatív, megközelítés, észlelés és értelmezés kérdése. A tér és a tér szerveződése, a változás csak látszólag bonyolult, valójában sokféle térméretben és energiaszinten állandó körfolyamatot fenntartó áramlási rendszerek térben és időben történő változása, bonyolódása, felbomlása és újjászerveződése az, amit életként megélünk. Azt már Newton óta tudjuk, hogy két test a tömegükkel arányos módon vonzza egymást és a köztük lévő erő a távolság négyzetével csökken. Einstein az általános relativitáselméletben azt fejtette ki, hogy azért esik le egy tárgy a földre, mert bolygónk tömege meggörbíti a környező téridőt. Ezek az elméletek azonban csak a gravitáció hatásait írják le, de nem adnak magyarázatot a mibenlétére. Elképzelhető-e, hogy két tömeg és a környezete közötti információ különbségéből származik? Ez a hipotézis szerint a gravitáció egy entrópikus erő. Ha egy nagyobb tömegtől bizonyos távolságra lévő kisebb tömegű test elmozdul, akkor megváltozik a két tömeg közötti holografikus felület entrópiája, vagyis, információtartalma. Ez az információváltozás összeköthető a rendszer energiájának változásával. A kilencvenes években pedig a Nobel-díjas Gerard 't Hooft és Leonard Susskind fejlesztette tovább, az úgynevezett holografikus elv bevezetésével. Ezen elméleti munkák nyomán írta le Erik Verlinde a maga hipotézisét a gravitáció mibenlétéről. Mint mondja: „meggyőződésem, hogy a gravitáció a tér és idő alapvető tulajdonságaiból származó "jelenség". Szerinte a gravitáció nem a testek belső sajátossága, hanem olyan jelenség, mint például a víz folyékonysága. Az egyes molekulák önmagukban nem "folyékonyak", hanem csak kollektíven alakul ki ez a tulajdonságuk. Tehát, állítja Verlinde, a gravitáció olyan fizikai hatás, amely a tömeg, a tér és az idő együttes összjátékából alakul ki. Az entrópia a termodinamika egyik alapvető fogalma, amelyet a XIX. század második felében (1865-ben) vezetett be a német Rudolph Clausius. ...
2011. október 18., kedd
DNS
A dezoxiribonukleinsav (DNS) alkotórészei
1868. Meischer gennysejtek magjából izolálja a foszfor tartalmú nukleint 4 bázis alkotja:
- adenin (A)
- citozin (C)
- guanin (G)
- timin (T)
+ deoxiribóz -> nukleozid
+ foszfát csoport (foszfodiészter kötés) -> nukleotid
adenin: Amfoter vegyület, savakban és lúgokban is oldódik, savakkal és lúgokkal is sókat képez. Só: A sók vizes oldatait elektrolitoknak nevezzük. Az elektrolit oldatok - ugyanúgy, mint a sók olvadékai - az áramot jól vezetik.
citozin: A citozint használták az első kvantum számításokra. Kvantum: A kvantummechanika a 20. század elején azon az alapvető feltevésen jött létre, hogy az elektromágneses sugárzás ilyen csomagokban érkezik. Elektromágneses sugárzás: Az elektromágneses sugárzás egymásra merőlegesen haladó oszcilláló elektromos és mágneses tér, mely a térben hullám formájában terjed fénysebességgel energiát és impulzust szállítva. Részecskéi (kvantumai) a fotonok. Az energia kvantuma például a foton, egy adott frekvenciájú hullámszerű csomag.
guanin: A guanin amfoter vegyület, hevítés hatására elszenesedik anélkül, hogy megolvadna. Vízben csak kismértékben oldódik. Amfoter tulajdonsága miatt a savak és a lúgok a víznél jobban oldják, ekkor sók képződnek.
timin: A timin szilárd, kristályos vegyület. Magas hőmérsékleten (318-321 °C) olvad, bomlás közben. Metil-jodid (jódmetán) hatására N-metil származékká alakul. N-metil származék: pirotechnika.
Na ezt add össze!
Dezoxiribonukleinsav (DNS): A biológiai információ átadódását egyik generációtól az azt követő generációnak az örökítőanyag teszi lehetővé. A prokarióták és eukarióták genetikai információját hordozó anyag (genom) a DNS.
Tehát, ha az élet fenntartásához nem kell más, mint éghető anyag, energia, robbanás, és ami ezt szállítja, akkor az élet sem más mint egy elektromágneses sugárzás, tehát egy adott frekvenciájú hullám.
És már csak a tudat hiányzik!
undefined


