A téli napforduló eredete

Ez év december 22-re virradó hajnalra közel hajolnak hozzánk szellemvilágba költözött őseink, hogy megosszák velünk bölcsességüket. Figyeljük a jeleket, értsük meg üzenetüket, és ha ráhangolódunk ezekre az energiákra, megérthetjük őseink kultúráját, ezáltal saját eredetünk nyomára is rábukkanhatunk. Tudósaink az Univerzum távoli szakaszaiban eredetünk után kutatnak, de a nagy kérdésekre, hogy kik vagyunk és miért vagyunk, őseink legendáikban megadták a választ. Bár azok is az Ég és a csillagok felé mutatnak, ha hiszünk bennük, talán közelebb kerülhetünk a rólunk alkotott képünk kirakásához. Az ősi legendák és a modern tudomány egy irányba mutatnak, de más úton járnak, és folyamatos fejlődésével az utóbbi igazolja a jeleket rejtő ősi legendák történetét. Egyszer talán eljön az idő, mely meghozza a felismerést, és emlékeink haza vezetnek minket. Korábban már említettem a közeledő téli napforduló ősi ünnepét, de most vizsgáljuk meg az eredetét. Egy régi sumér legenda az alapja ennek a spirituális ünnepnek.

A Barlang Asszonya érkezik, fekete fátylakba burkolózva, hogy megnyissa a kaput, amely elvezet lelkünk ismeretlen részeibe, és eddigi ismereteink szerint a fény erejével, új erővé alakít át mindent, ami már nem szolgál minket.

A magyar Turul sólyom szakrális működési rendje az ősvallásunkban csak akkor érthető, ha visszatérünk a sumér vallásban betöltött szerepéhez. Ez szorosan kapcsolódik a csillagmítosz égen futó aranyszarvasához; a NAP-hoz. A sumérok a napot (UTU, UDU=üdű=üdő=idő) hatalmas agancsú szarvasként képzelték el, aki szarvai között a fényes napkoronggal végzi futását, így éri el pályája csúcsát napisten havának 21. napján, a teljes fény ünnepén. Azt a napot, amelyen a leghosszabb ideig süt a nap, és amelyen a legrövidebb az éjszaka ULLU-nak nevezték. Ennek az ellenpárját, a téli napforduló idejét, amikor a napot a rövid fény után beköszöntő teljes sötétség uralja; TURUL-nak. Az "elgyengült fény vagy a "visszatérő fény" ünnepének. Ekkor az Égi Istennő, INANNA elküldte madarát IMDUGUD-ot, hogy a holtponton segítse túl az elgyengült, térdre rogyott szarvast, SABA-t és az megkezdhesse felemelkedését a sötétség honából. - így szól a legenda! A történet jó ötezer évre nyúlik vissza.

Kik is a történetben szereplő személyek?

Inanna nevét kevesen ismerik, pedig ott van ő minden nőben. Inanna egy sumér királynő volt. A legenda szerint minden hatalmat a nőiességével ért el. Ő volt a Szerelem és a Harc istennője, a Menny és a Föld királynője. Vénusz, Aphrodité és Boldogasszony. Itt felismerhetjük az első összefüggést, ami már ismerős lehet számunkra. A sumér szövegek meglepő részletességgel tájékoztatnak Inanna (Istár) utazásainak előkészületeiről. Pontról pontra leírják, hogyan készül fel az istennő az utazásra a csillagok közé. Walther Andrae 1903-1914 között Assurban az Istár templom romjai között találta meg azt a szobrot, amely azóta a paleoasztronautika egyik nagy emblematikus példájává vált. A témát kutatók "földönkívüli űrhajós istennő" néven nevezik a szobrot, melyen olyan készülékek láthatóak, amelyek leginkább egy modern pilóta felszerelésre emlékeztetnek. Imdugud, a hatalom megszemélyesítője, az ország védője a suméroknál, akkád neve Anzú, Zú. Oroszlánfejű sasként ábrázolták, mely az Innana által elültetett halub fán fészkelt.

"Nincs kétség, az áradás szította fel a föld mélyének tiszta vizeit; ezek, s a föld sziklái nemzették; a neve Imdugud."

"Ott volt a teremtmény, feje, akár az oroszláné, s hátán sasnak szárnyai. Látása is félelemmel töltötte el a mennyet és a földet. Úgy bömbölt, akár a mennydörgés, s karmai akár az oroszláné. Imdugud kitűnő, természettől született őrző. Ezer éveken át szolgált Imdugud a hely őreként. Imdugud szobrai szolgáltak őrként a kapuátjáróknál, hogy védjék a mögöttük lévő termeket."

Saba, a szarvas pedig, egy kozmikus jelkép, fény jelkép, égi eredetű hatalmat és erőt jelképez. Napállat, mely agancsain hordozza a napot. Évente lehullatott és újranövesztett agancsai miatt a fához kapcsolódó egyetemes jelkép. Így az örök megújulást, újjászületést jelképezi. Ágas-bogas agancsát sokan az életfával azonosítják. A hosszú életnek, a halhatatlanságnak, a bőségnek és a termékenységnek a jelképe. A szarvas és az agancs jelképiségéből született meg később az akkádok szarvas korona ábrázolása.

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Legendáink így említik: ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

A természetet nem kihasználni, hanem megismerni kell!

A városi élet viszonylag új találmány. Őseink történelme folyamán sok olyan közösségről hallhattunk már, akik több ezer fős városokba tömörülve élték életüket. A legősibb város leleteit kb. 10.000 évvel ezelőttről tárták fel, legalábbis a régészeti leletek ezekről az adatokról számolnak be. De mi lehetett az az ok, ami a felmerülő sok nehézség ellenére, hagyta, hogy mégis olyan esemény kialakulásához vezessen, amely még a ma élő ember életét is befolyásolja?

Mielőtt az első városok kialakultak volna, elődeink a természetben, annak törvényei szerint élve, vándorló életmódot folytattak. A természet adta lehetőségek ismerete és azok felhasználása, lehetővé tette a közvetlen kapcsolatot az ember és környezete között. Otthonaként tekintett a völgyek és hegyek, erdők és mezők, folyók és tengerek alkotta világra, amely minden igényét kielégítette, megoldással szolgált a felmerülő problémákra, csak fel kellett ismerni a lehetőséget a környezetében. Sosem hagyta magára az embert, mindig támaszt nyújtott a számára. Mégis megtörtént, hogy az ember megszakította a kapcsolatot az egykor otthonaként szolgáló természettel, és az évek múlásával a köztük lévő távolság egyre csak nő.

Vajon miért hagytuk, hogy mindez megtörténjen?

Őseink felváltották a vándorló életet a zsúfoltságra, amely életüket nehezebbé tette. Azelőtt vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak, az évszakokkal együtt mozogtak. Ma viszont az emberiség több, mint a fele már városokban él...

Miért jöttek létre a városok?

Az első lépés a mezőgazdaság elterjedése volt. A történelemben először felesleget termeltek élelmiszerből. Ezt neolitikus forradalomnak nevezzük. Az első települések lakói földművesek és állattenyésztők voltak. Olyan sár és vályogtéglákból épült építményekben laktak, amelyek még nem hasonlítottak a mai modern városokhoz. Utcák híján inkább méhkaptárhoz voltak hasonlóak. Megoldást kellett találniuk a hulladék és a betegségek elterjedése ellen. Az első feltárt városok kb. 9.000- 10.000 évvel ezelőttről származnak. A feltárt leletekből arra következtethetünk, hogy egyértelműen a letelepedésre rendezkedtek be. A szoros közelség azonban elkerülhetetlen körülményekkel járt, a köztisztaság miatt megvoltak a városi élet nehézségei. Az összegyűlt szemétből származó bűz könnyen ide vonzhatta a bogarakat, legyeket, melyek különböző betegségek elterjedéséhez vezettek. A vándorló életmód megköveteli a könnyű mozgást. Állandóan a természetben éltek. A megjelenő hódítók földbirtokot akartak maguknak, kihasználták erőbeli fölényüket, elfoglalták a bennszülöttek által lakott területeket, így egy hosszú időkön át élő, ősi kultúrát tettek semmissé. Első ránézésre a városi élet könnyebbnek tűnik, de a földművelés és állattenyésztés nehéz munkával jár. A városi élet új betegségeket eredményezett.

A világ egyik első városa a mai Jericho volt, 10.000 évvel ezelőtt alapították. Olyan hatalmas falakat és tornyokat tártak fel a régészek, melyeket csak védelmi céllal emelhettek. A városok kialakulásával, az elraktározott élelmiszert és a letelepedett életmód eszközeit védeni kellett. Amikor a vándorló közösségeket valami veszély fenyegette, továbbállhattak, de a városi embereknek harcolniuk kellett. A földművelés lényege, hogy amit elültetünk majd learatunk, azt elraktározzuk. A vadászó, gyűjtögető életmód szabálya lehetett, hogy nem raktározunk semmit. Elosztják egyenlően, és elfogyasztják, felhasználják amijük van. A készletek felhalmozása, és esetleg más közösségekben ezek hiánya a politika kialakulását eredményezte. Elkerülhetetlen a hatalom és a föld birtoklásáért űzött harcok kialakulása, ami egykor közös volt, most háborúkat eredményezett. További probléma, hogy voltak olyan emberek, akik sikeresebben termelték javaikat és óvták meg őket. Ezzel megszületett a szegénység és a gazdagság fogalma, ami nagyban megkülönböztette az embereket egymástól. A városok fejlődésével megszületett a gazdag elit megjelenése. Megjelentek azok az intézmények, amelyek az elitet szolgálták. Ezek megjelenése fizikálisan és szimbolikusan is elválasztotta az uralkodó osztályt a közemberektől. Az elitnek viszont szüksége volt a közemberek munkájára, kézművesek, földművesek, kovácsok, stb. Mindez a társadalmi egyenlőtlenség kialakulásához vezetett. A többségben lévő közemberek életét a szűk elit határozta meg. Egy társadalmi és gazdasági rendszerből való kitörés nem lehetetlen, az elit réteg uralma csak illúzió. A virágzónak tűnő városok, a kizsákmányolt közemberek munkájára épülnek. Egyik ember alkotta birodalom sem örök életű, mind megbukott a történelem folyamán. Ha túlzott mértékben kihasználjuk a természet forrásait, pusztulásra számíthatunk. Modern életmódunk megállíthatatlannak tűnik. Városokba gyűlünk össze, és ott mégis vallásunk, társadalmi helyzetünk, nemzetiségünk szerint csoportosulunk.


Nem vagyunk összetartóak, pedig egységet kellene alkotnunk, és mégis ugyanolyan problémákkal küzdünk, mint sok ezer évvel ezelőtt. Nem tanulunk múltunkból. Minden városnak vannak gazdag és szegény negyedei. Ameddig ez a különbség egy városon belül érezhető, mindegy, hogyan építjük lakóövezeteinket, mert a társadalmunk fejlesztése előbbre való. Vezetőinknek ezeket az elveket kellene felismerniük, egyensúlyt teremteni. Manapság hallhatunk olyan eredményekről, amelyek a technika fejlődésének köszönhetően a letelepedett ember javait szolgálnák, de a jelenlegi rendszer ezeket a találmányokat nem támogatja, mert nincs haszna belőle. A természetből fakadó energiák felhasználása otthonainkban, a RepRap-nak nevezett 3D nyomtató elterjedése, mind életünk könnyebbé tételét eredményezné. Aki nem ismerné ezt az eljárást: ez egy önreprodukáló gép, ami a megadott anyagokból lehetővé teszi, hogy bárki, bármikor készíthessen egy adott tárgyat. Úgy működik, mint egy nyomtató, csak nem papírra nyomtat, hanem anyagból, a térben egy 3d-s modellt készít. Láttam olyan verzióját is, ami egy lakóházat készített a megfelelő anyagokból. Már létező technológia, de feltalálója homályban burkolózik. Az ehhez hasonló találmányok bevezetése, a társadalmi felfogásunk megváltoztatása, új alapokra épülő, boldog életet nyújthatna a természet alkotta modern városokban élő, tudatos ember számára.

undefined

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

A Pálosok nyomában

"…készítsétek föl szíveteket a küzdelemre, és mindenben jövevénynek tekintsétek magatokat a földön."

Fényes kard és fehér csuha, a magyaroknak áldott, harcos csoda.

Emlékkönyvedbe ezt írd, magyar! Szívbe zárt szép emléket feledni nem lehet, fehér barátokat száműzni nem lehet.

Van egy régi magyar hagyomány, amit a magyar középkor elejétől kelteznek, pontosabban azóta vált ismertté. Ami persze nem azt jelenti, hogy akkor is keletkezett. Arról van benne szó, hogy a világot megismerni óhajtó embernek végig kell mennie egy alagúton, ami barlang is egyben (!). Ennek az alagútnak van egy spirituális és fizikális jelenléte, valósága is. Ha a megismerni vágyó lélek végigmegy ezen a bizonyos alagúton elérte a célját. Ettől kezdve a "tükör általi homályosság" eltűnik, az anyagi világ mögötti örök világot látja meg a maga örök törvényeivel. Egyszóval "színről színre" fogja látni. Ehhez a látáshoz nem kell más, "csak" isteni kegyelem és az alagút végigjárása. Persze ezt az "alagutat" vagy "barlangot" a testben is végig lehet járni a lélek segítségével, hagyja ránk ezt a megismerést a hagyomány. Sőt, eddig már sokan végig is járták, és ezután még sokan végig is fogják járni eme "alagút" testbe zárt útját. De ezt az utat megjárt lélek ez után az út után a földi "alagút" iránt nem mutat majd semmilyen érdeklődést. Ellenben az a lélek, aki egyszerre járta meg az ég és föld, a test és lélek, a mélység és magasság misztikus útját, az mindkettőhöz egyformán fog ragaszkodni. Isten arcát meglátja majd ott fönn a mennyben és itt lenn a földön is. Felismeri és látja Őt a testében a lélek ruhájában, felismeri és látja Őt a természetben, felismeri és látja Őt a hazájában, ott, ahol a rá kiszabott földi életét leéli.

Íme itt, a szakrális hagyománynak ebben a fellebbentett bugyrában ismerünk rá annak a kötődésnek a spirituális szükségszerűségére, ami a pálosokat az alagutakhoz, barlangokhoz fűzi. Így válnak a látszólag értelmetlen dolgok mély értelmű valóságokká. Nos, ezeknek a spirituális, rejtett mélységeknek az ismereté­ben, mondhatjuk úgy is magasságában, ereszkedjünk le a dolgoknak a pálos mélységéig.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története mindig is szorosan kapcsolódott az ország sorsához. Pázmány bíboros a következőt jövendölte: Édes hazám a pálosokkal lettél naggyá, és a pálosokkal fogsz elpusztulni. Árva Vince atyát, a rend utolsó képviselőjét hallgatva csak erősödik az az érzésünk, hogy az évezredek homályába visszanyúló ősi magyar rend újjászületéséért senki se rajong igazán.

A magyarság kivételes helyzetben van, hiszen ritka, hogy saját szerzetesrendje legyen egy nemzetnek, amelyet a nyugati egyház jogrendszere szerint 1250-ben alapított Boldog Özséb a pilisszántói Hármas-barlangban. Mindig is foglalkoztatott a pálosok eredete. Eddigi kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy ez a rend az ősi suméroktól eredeztethető. Érdekes módon védőszentjüknek egyiptomi Remete Szent Pált választották, aki időben és térben egyaránt távol esett a középkori Magyarországtól. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában remetéskedett a IV. században, kezdetben a keresztényüldözés miatt kellett rejtőzködnie.

A közelben van az a terület, amit - a mai szóhasználatban - a sumírok által lakottnak nevezünk. Szintén a közelben van a mai Örményország, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység. Olyan véleményt is olvastam, hogy a magyar Szent Koronát is az örmények főpapja tervezhette. Nincs messze Ephesus, ahol a zsinaton dogmaként kihirdették, hogy a boldogságos Szűz Mária Istennek anyja. Mindig is feltűnőnek találtam, hogy a középkori Magyarországon egy közel ezer évvel előbb és több ezer kilométerrel távolabb élt remetét miért választanak védőszentté, hacsak nincs valami szorosabb, talán kevésbé ismert kapcsolat közöttük. Elképzelhető, hogy a rend valójában sokkal régebbi, Boldog Özséb "csak" Róma számára tette elfogadhatóvá.

Ismeretes, hogy miután Nagy Lajos királyunk a velenceikkel háborúba keveredik, majd megnyeri a háborút, Remete Szent Pál holttestét kéri hadisarcként. Valóban. Ez a kérdés is mindig izgatott. Ha csak a rend védőszentje és semmi más kapcsolat nincs közte és a magyarok között, akkor Nagy Lajos miért ragaszkodott hozzá annyira, hogy hadisarcként kérje? A legmegbízhatóbb főpapokat, embereit küldi érte, hihetetlen nagy ünnepélyességgel hozza a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Érdekes az is, hogy ez az idős egyiptomi remete a magyar kisgyermekeknek lesz a védőszentje, a koporsójához viszik gyógyulni őket.

Remete Szent Pál tisztelete mellett pártfogását is élvezte az ország. A királyok a sírjához mentek imádkozni, hogy segítse az országot, az oltalmába ajánlották hazánkat, ami megint csak furcsa, hogy miért egy ilyen távoli szentet helyeztek a középpontba. Pontosabban ez is azt bizonyítja, hogy a rend, illetve a magyarok eredete az egykori sumérok földjére vezethető vissza.

Lehet, hogy pontosan ez a sumér eredet az, ami miatt bizonyos körök máig nem "örülnek" igazán ennek a rendnek? ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

Régészeti rejtélyek

Napjaink történelem oktatásában (is) radikális reformokat lenne szükséges véghezvinni. Egyre több olyan részlet kerül napvilágra, amit a szakemberek nem tudnak megmagyarázni, így hát inkább letagadják, kétségbe vonják azokat. Amit pedig végképp nem lehet letagadni, azt egész egyszerűen elhallgatják. Hasonló a helyzet a földönkivűlieket illetően, vagy éppen a régészet területén is. Számos olyan kutatási eredmény kelt már szárnyra, amely határozottan igényli, hogy némely eddigi elképzelésünket alaposan megváltoztassuk a régmúlt embereiről. Etiópiában 5,8 millió éves emberi csontokat találtak, míg a Kenyában előkerült "Millenium Man" 6 millió éves, csakúgy, mint a csádi Dzsuráb-sivatagban fellelt koponyamaradvány. Más leletek arra szolgálnak bizonyságul, hogy már az őskorban is végeztek bonyolult koponyaműtéteket, melyeket a páciensek túl is éltek. De találtak olyan konzerválódott emberi hajat is, mely kora 12.000 év, azonban a DNS vizsgálatok során nem tudták besorolni egyetlen eddig ismert rasszba sem. Bőven lehetne még folytatni a sort, de most nézzük meg néhány különösen elgondolkodtató lelet történetét kicsit bővebben is.

Uráli domborzati kőlapok

A Pravda 2002. áprilisi számában lehetett olvasni Alexander Nyikolájevics Csuvirov - a Baskír Állami Egyetem alkalmazott fizika tanszék vezetőjének - nagyszerű felfedezéséről. A professzor 1999-ben Csandar falu közelében olyan többmillió éves kőlapot talált, amire ismeretlen technikával az Ural hegység háromdimenziós domborzati térképét gravírozták bele, gátakkal, csatornákkal együtt. A kőlap mérete 1,48 x 1,06 méter és 16 cm vastag. Háromféle kőzetréteget azonosítottak be rajta, melyeket külön lehetett felvinni. Az első egy dolomit réteg, a második domborzati rész diopszidüveg, míg a harmadik védőréteg egy néhány milliméteres kálciumporcelán. A megmunkálás mikéntje eddig teljesen tisztázatlan, ám mindenképpen a legmodernebb technikai eszközökkel kellett hogy elkészítsék. Több szakember is vizsgálta a leletet és egyöntetű véleményük szerint a térkép olyan pontos, hogy azt csak műholdkép segítségével lehetett elkészíteni. Csuvirov szerint a térkép pontosan megfelel annak a képnek, amilyen az uráli táj volt évmilliókkal ezelőtt. Szavait idézve: "Főként az egykori ufai kanyon döbbentett meg minket, amely egy évmilliókkal ezelőtti tektonikus törés a földkéregben Ufa és Sztyerlitamak között. Az idők során a föld ismét összezárult ezen a helyen - a mai Urshak folyó ágyában. Érdekes módon a kanyon egykori folyása pontosan van ábrázolva a térképen".

Ezen kívül ismeretlen eredetű írásjelek is találhatók a lapon, valamint két jelzőpontként szolgáló kagyló, melyek érdekessége, hogy az egyik egy olyan fajhoz tartozik, amely 50 millió évvel ezelőtt eltűnt, a másik pedig 120 millió évvel ezelőtt bukkant fel. Csuvirovék egy újabb riportban arról számoltak be, hogy tudomásuk van öt további hasonló kőlapról, melyek vélhetően az előző folytatásai, de még pénzügyi forrásokra van szükség a teljes feltárásukhoz.

Weissenhorni rovásírásos kőtáblák

Wolfgang Keck - aki később régész lett - még gyermekkorában kapott ajándékba kilenc különleges zsírkő táblát egy ismerősüktől, akik a bejárójukhoz rendelt kövek között találták azokat. A táblák érdekességei azok a rovásfeliratok, melyeket megvizsgálva a helyi régészük sehogyan sem tudott beazonosítani. A kövek később a Bajor Tudományos Akadémiához kerültek véleményezés végett, ám az eredmény több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Hans-Walther Roth vizsgálata szerint valószínűleg sírtáblácskák lehetnek a kövek, s a feliratok a halottak nevei. Ám az írásjelekkel kapcsolatban már nem tudott konkrétumokkal szolgálni, azonban az etruszk íráshoz hasonlónak tartják azokat. Hasonló volt a helyzet a franciaországi Weilerben, ahol kb. 3000 tárgy került napvilágra, sok közülük sajátságos írásjelekkel díszítve. Korukat Kr. e. 15.000 – 17.000 közé datálják, amikoris az eddigi felfogásunk szerint még nem is létezett írás! ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!