A Magyarság eredete

1. Mik vogymuk: isá, por ës homou…

A magyar nép komoly identitási problémákkal küzd. Keveredik bennünk a múlt és a jelen, régi nagy uralkodóink szeretete és kritikája, elismerése és bírálata, a sumer történelem, az "állami" finnugor eredet, stb.

Ebédkor jó külön-külön az előétel, finom a leves, a második, a desszert, de ez mind összekeverve, maga a moslék. Mai tudatunkban minden ott van összekeverve, egyszerre, és ez komoly gond a gondolkodásban.

Viselkedésünk maga is ellentmondó. Európa legjobb helyén élünk, ugyanakkor teljesen mások vagyunk, mint bármelyik szomszédunk. Nem is ért meg minket Európa, valójában félnek. Félnek valamitől, amit ők tudnak, mi pedig nem tudunk, vagy csak nem akarunk tudni. Féltek a múltban és félnek most is. Még a világ nagy államai is.

Elismerjük ugyan, hogy főleg keleti származású nép vagyunk, de mégis a nyugat után futunk. Ennek oka talán az is lehet, hogy igazából genetikailag kb. 7.000 magyar van, őket nyilván is tartják. Többször a kihalás szélén voltunk, így Szent István idejében, tatárjáráskor, a török harcok idején, stb. Ilyenkor mindig külső forrásból biztosították a lakosság létszámát, betelepítésekkel.

Keleten élő néprokonaink büszkék ránk, felnéznek ránk. Mi viszont nem szeretünk keletre nézni, pedig a Nap mégiscsak ott kel fel. A mongol tipikusan egy ilyen nép, mely nagyon közelinek érzi magát hozzánk. Nem véletlen, hogy a mongóliai magyar nagykövetség épülete volt a legszebb, a legnagyobb. 2006-ban az új kormány egyik radikális döntése volt, mikor bezárta a mongóliai magyar nagykövetséget, és eladta az épületet a franciáknak. Ezek után minden mongol állampolgár a pekingi nagykövetségre utazhat, ha magyar vízumot szeretne. Azt is tudjuk, hogy a mongol-kínai viszony nem felhőtlen.

Tovább kavarog bennünk a sumer történelemhez való hasonlítás. Az elmúlt 100 évben sokan fogalmazták meg, hogy valamilyen rokonságban állhatunk a sumer néppel. Ezt nem csak magyar kutatók, történészek, egyetemi tanárok állították, hanem külföldi szakemberek, akik sumer kutatók és semmi közük a magyarsághoz. Sok nyelvész állítja, hogy ha az ősi sumer nyelven megszólalna valaki, az olyan lenne, mintha magyarul beszélne, bár mi sem értenénk.

Az iskolákban teljes feledésbe merül a Szent István előtti történelem, csak úgy futólag kerül említésre, mintha nem sok közünk lenne hozzá. Mintha szándékosan butítanának le minket, saját vezetőink. Más nép büszke a múltjára, nekünk azt sugallják, merjünk kicsik lenni.

Az egész világ hemzseg a magyar helység-, és folyónevektől, amelyeket ugyanúgy írnak és ejtenek ki, akár mi. Vámos Tóth gyűjteményében: Afrikában található Arad, Ada, Avas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikai, Baka, Dráva, Gyula, Moldvai, Rábai. Ázsiában található Apuka, Arató, Barai, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Tokaj, Kapa, Kanna, Tiszta (folyó a Himalája déli oldalán), Seres, Suba, Tata, Bihar, Tomori, Tabán, Zaránd.

A Tatárlakán talált korong 7-8.000 éves, Etiópiában 10-14.000 éves kőbe vésett székely-magyar rovásírást találtak, a Boszniában feltárt piramisban szintén székely-magyar rovásírást találtak, mely több tízezer éves, stb. ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

2012

Most egy olyan témát próbálok megközelíteni, melyet szinte a földön élő összes ember ismer, és gondolkodott már rajta. Számos elképzelés látott már napvilágot, de az igazságot egyikünk sem tudhatja biztosan. Én szokásomhoz hűen, a logika ösvényén próbálok közelíteni a témához. Meglátásom, hogy a megoldás az egyszerűségében rejlik. Hiszem a Mayák tudását és a természettel való kapcsolat fontosságának ismeretét, mely egyfajta megoldást nyújthat az évszámmal kapcsolatos problémákra. A világnak nem lesz vége, ahogyan a hernyó halála sem az életének a végét, hanem a belőle kialakuló pillangó születését eredményezi. Egy átalakulási folyamat zajlik. Hernyóként megszületve, majd egy folyamat eredményeként szárnyakat növesztve átalakul egy olyan bogárrá, amely tovább folytatja életét, egészen a haláláig. Ezt a fajta átalakulást a természet hozta létre, akárcsak minket, embereket is. Mint a hernyó a bábjában, akként mi emberek az anyaméhben készülünk fel a reánk váró világ megpróbáltatásaira, azzal a különbséggel, hogy a hernyó már éli az életét, táplálkozik a fizikai világ valóságában, mikor egyszer csak megszűnik hernyóként létezni, bebábozódik, és tovább fejlődve egy másfajta lénnyé alakul át, mondhatjuk újra megszületik, egy új formában. De térjünk vissza a Mayák által létrehozott naptár megalkotására, mely egy 5125 éves ciklust foglal magába. Ennek a naptárnak az utolsó éve 2012. Ha kivonjuk ebből a dátumból az 5125 évet, i.e. 3113-at kapunk. Tehát ezt az évet vették a mayák az első évnek, és ezt az időszakot tekintették egy ciklusnak. Ők úgy tartották, hogy öt ilyen kisebb ciklus tesz ki egy nagy ciklust, ami 25920 évente ismétlődik. 25920/5125=5057. Az 5 ciklus mindegyike úgy volt elfogadva, mint a saját Világ Kora, vagy Teremtés Ciklusa. Ahogyan fel van tüntetve az ismerős Meso-Amerikai Nap Kövön (gyakran úgy nevezik, hogy Aztec Calender), mindegyiknek a Teremtés Ciklus a vezérelve volt, majd megsemmisítette az öt elem egyike. Az elemek név szerint: 4 Jaguár, 4 Szél, 4 Eső, 4 Víz, 4 Föld.

Evolúciónk e nagy ciklusa 2012. december 21-én, a téli napfordulóban fog beteljesedni. Pacal Votan Maya próféta üzenetet hagyott az evolúcióban levő Föld jövő generációi számára, és kinyilvánította: "Ha az emberiség meg kívánja menteni magát egy bioszferikus megsemmisüléstől, vissza kell térnie a természetes időben való életre."

Ez egy közel 26000 (25920) éves ciklus, amelyben a Naprendszer végig járja a zodiákoknak mind a 12 jegyét, s kb. 2152 (2160) évet tölt mindegyikben. Ezek az asztrológiai Körök egy-egy Világhónapot jelentenek a Nagy Kozmikus Világévben. A Sumerok, vagyis Szabirok, akikhez genetikailag közünk van (Sabartoiasphaloi), Tibetiek, Egyiptomiak, Mayák, stb. mind hivatkoznak erre a 25920 éves ciklusra misztikus hitrendszereikben. Mindegyik kiszámolt egy kalendáriumot, ezt a rendszert véve alapul. A Maya üzenetközvetítők, akik ismertek architektúrájukról, művészetükről, matematikai és tudományos teljesítményükről, maguk után hagyták névjegyeiket kőmonumentumaikban, piramisaikban, és tökéletes kalendáriumszámításaikban. Hatalmas előrelátással itt hagyták ezeket a dátumokat, hogy biztosítsák a következő generációk számára a 25920 év közelgő végpontjának ismeretét. E ciklus ugyanakkor egybe esik azzal a 25920 éves kapcsolattal, amelyben a Napunk megkerüli Alcyont, a 7 nővér, Plejádok konstellációjának központi csillagát. (A görög monda szerint: Atlasz és Pleion 7 lánya, akiket Zeusz az égen csillagkép alakjában helyezett el. Ezt a csillagcsoportot Fiastyúknak is nevezik.) A Mayák szerint a jövő (Aranykor?), mely e végpont után tárul elénk, szószerint egy "új Világkor" - egy "új Teremtés". Ez a 25920 éves ciklus a Homo Sapiens evolúciós fejlődésében tükröződik. Kollektív humanitásunk éppen most érik azzá a lénnyé, amellyé már nagyon régen be lettünk programozva. Ez olyan, mint a születés; nem az anya és nem a csecsemő az, aki irányítja, hanem maga az elsődleges ősi folyamat, melyben kibontakozik a születés sorsszerűsége. Éppen ezért 2012. december 21.-e nem az a nap, amikor egy villanykapcsolót felkattintva, minden megváltozik előttünk, hanem mi már most folyamatában vagyunk az egyik Világkorból a másikba való átmenetnek. A változások már úton vannak, és egyre jobban felgyorsulnak, amint közeledünk a kulminációs dátumhoz! ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!

A téli napforduló eredete

Ez év december 22-re virradó hajnalra közel hajolnak hozzánk szellemvilágba költözött őseink, hogy megosszák velünk bölcsességüket. Figyeljük a jeleket, értsük meg üzenetüket, és ha ráhangolódunk ezekre az energiákra, megérthetjük őseink kultúráját, ezáltal saját eredetünk nyomára is rábukkanhatunk. Tudósaink az Univerzum távoli szakaszaiban eredetünk után kutatnak, de a nagy kérdésekre, hogy kik vagyunk és miért vagyunk, őseink legendáikban megadták a választ. Bár azok is az Ég és a csillagok felé mutatnak, ha hiszünk bennük, talán közelebb kerülhetünk a rólunk alkotott képünk kirakásához. Az ősi legendák és a modern tudomány egy irányba mutatnak, de más úton járnak, és folyamatos fejlődésével az utóbbi igazolja a jeleket rejtő ősi legendák történetét. Egyszer talán eljön az idő, mely meghozza a felismerést, és emlékeink haza vezetnek minket. Korábban már említettem a közeledő téli napforduló ősi ünnepét, de most vizsgáljuk meg az eredetét. Egy régi sumér legenda az alapja ennek a spirituális ünnepnek.

A Barlang Asszonya érkezik, fekete fátylakba burkolózva, hogy megnyissa a kaput, amely elvezet lelkünk ismeretlen részeibe, és eddigi ismereteink szerint a fény erejével, új erővé alakít át mindent, ami már nem szolgál minket.

A magyar Turul sólyom szakrális működési rendje az ősvallásunkban csak akkor érthető, ha visszatérünk a sumér vallásban betöltött szerepéhez. Ez szorosan kapcsolódik a csillagmítosz égen futó aranyszarvasához; a NAP-hoz. A sumérok a napot (UTU, UDU=üdű=üdő=idő) hatalmas agancsú szarvasként képzelték el, aki szarvai között a fényes napkoronggal végzi futását, így éri el pályája csúcsát napisten havának 21. napján, a teljes fény ünnepén. Azt a napot, amelyen a leghosszabb ideig süt a nap, és amelyen a legrövidebb az éjszaka ULLU-nak nevezték. Ennek az ellenpárját, a téli napforduló idejét, amikor a napot a rövid fény után beköszöntő teljes sötétség uralja; TURUL-nak. Az "elgyengült fény vagy a "visszatérő fény" ünnepének. Ekkor az Égi Istennő, INANNA elküldte madarát IMDUGUD-ot, hogy a holtponton segítse túl az elgyengült, térdre rogyott szarvast, SABA-t és az megkezdhesse felemelkedését a sötétség honából. - így szól a legenda! A történet jó ötezer évre nyúlik vissza.

Kik is a történetben szereplő személyek?

Inanna nevét kevesen ismerik, pedig ott van ő minden nőben. Inanna egy sumér királynő volt. A legenda szerint minden hatalmat a nőiességével ért el. Ő volt a Szerelem és a Harc istennője, a Menny és a Föld királynője. Vénusz, Aphrodité és Boldogasszony. Itt felismerhetjük az első összefüggést, ami már ismerős lehet számunkra. A sumér szövegek meglepő részletességgel tájékoztatnak Inanna (Istár) utazásainak előkészületeiről. Pontról pontra leírják, hogyan készül fel az istennő az utazásra a csillagok közé. Walther Andrae 1903-1914 között Assurban az Istár templom romjai között találta meg azt a szobrot, amely azóta a paleoasztronautika egyik nagy emblematikus példájává vált. A témát kutatók "földönkívüli űrhajós istennő" néven nevezik a szobrot, melyen olyan készülékek láthatóak, amelyek leginkább egy modern pilóta felszerelésre emlékeztetnek. Imdugud, a hatalom megszemélyesítője, az ország védője a suméroknál, akkád neve Anzú, Zú. Oroszlánfejű sasként ábrázolták, mely az Innana által elültetett halub fán fészkelt.

"Nincs kétség, az áradás szította fel a föld mélyének tiszta vizeit; ezek, s a föld sziklái nemzették; a neve Imdugud."

"Ott volt a teremtmény, feje, akár az oroszláné, s hátán sasnak szárnyai. Látása is félelemmel töltötte el a mennyet és a földet. Úgy bömbölt, akár a mennydörgés, s karmai akár az oroszláné. Imdugud kitűnő, természettől született őrző. Ezer éveken át szolgált Imdugud a hely őreként. Imdugud szobrai szolgáltak őrként a kapuátjáróknál, hogy védjék a mögöttük lévő termeket."

Saba, a szarvas pedig, egy kozmikus jelkép, fény jelkép, égi eredetű hatalmat és erőt jelképez. Napállat, mely agancsain hordozza a napot. Évente lehullatott és újranövesztett agancsai miatt a fához kapcsolódó egyetemes jelkép. Így az örök megújulást, újjászületést jelképezi. Ágas-bogas agancsát sokan az életfával azonosítják. A hosszú életnek, a halhatatlanságnak, a bőségnek és a termékenységnek a jelképe. A szarvas és az agancs jelképiségéből született meg később az akkádok szarvas korona ábrázolása.

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Legendáink így említik: ...

Teljes bejegyzés >Szólj hozzá!